Kelet-Ukrajna: Ötéves a „háborúnk”

2019. április 17., 20:28 , 951. szám

Az olvasó joggal teheti fel a kérdést, mi közünk a Kelet-Ukrajnában dúló háborúhoz, hiszen nem mi robbantottuk ki, s a lezárását sem mi akadályozzuk. Csakhogy számos kárpátaljai magyar is megjárta a Donyec-medencei poklot, többen közülük elestek a harcokban, s így vagy úgy, de szinte mindannyiunkat érint, hogy a fegyveres szembenállásnak máig nincs vége. Öt évvel a harcok kitörése után, s néhány nappal az elnökválasztás második fordulója előtt nem árt felidézni az eseményeket.

A Majdantól a szakadár köztársaságokig

A konfliktus kezdetének jelképesen 2014. április 14-ét tekintik, amikor Olekszandr Turcsinov, az ukrán parlament elnöke aláírta a Donyec-medencei terrorellenes művelet (ATO) megindítására utasító rendeletet. Valójában a háborút kirobbantó események legalábbis 2014 teléig nyúlnak vissza, amikor demonstrációk kezdődtek a jelentős számban orosz ajkúak által lakott kelet-ukrajnai megyékben. Az egyik kiváltó ok az ukrán nemzeti-nacionalista erők által kirobbantott tüntetéssorozat, a Majdan győzelme volt Kijevben (majd ennek nyomán a 2012-ben elfogadott, az ukrajnai nemzeti kisebbségek számára kedvező nyelvtörvény eltörlése a Legfelső Tanács által 2014. február 23-án). A másik ok a Krím orosz megszállása 2014 márciusában, amit vélhetően oroszországi támogatással meginduló szeparatista mozgalmak követtek Harkivban, Luhanszkban, Donyeckben stb.

Figyelemre méltó, hogy az ukrán sajtóban az évforduló kapcsán megjelent nem különösebben nagyszámú írásban ritkán vetődik fel az ukrán kormányzat esetleges hibáinak, mulasztásainak kérdése. Az Ukrajinszka Pravda például arra összpontosít összeállításában, hogy az „orosz tavasz” napjaiban a szeparatisták, az Oroszországgal való egyesülést támogatók nem voltak többségben a Donyec-medence lakosságán belül.

A lényeg, hogy 2014 tavaszának első napjaiban a tüntetők már közigazgatási épületeket foglaltak el, úgynevezett népköztársaságok létrehozását kezdeményezték, s arra kérték Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy csatolja a kelet-ukrajnai területeket Oroszországhoz, ahogyan a Krímmel tette. A szeparatisták több ponton harcba bocsátkoztak a rendőrséggel, a belügyi erőkkel és a hadsereg egységeivel, az ország keleti részén felbomlóban volt a rend. A Janukovics elnököt elűző kijevi hatalom ennek hatására döntött az ATO megindításáról, a fegyveres erők nagyszabású bevetéséről.

Ilovajszktól Debalcevéig

A háború kezdeti időszakának egyik meghatározó eseménye volt az Ilovajszkért vívott csata, amely utóbb illovajszki katlanként vonult be a köztudatba. Az ukrán fegyveres erők 2014 augusztusának elején lendültek támadásba a szeparatisták által uralt város visszafoglalásáért. Az ukrán haderő több alkalommal is megostromolta a várost, mígnem véres harcok árán sikerült elfoglalniuk a település egy részét. Augusztus végén azonban a szakadárok segítségére siető orosz reguláris erők katlanba zárták a várost védő ukrán egységeket, amelyeknek a helyzete kilátástalanná vált.

Szeptember elején a szakadárok megnyitották az ostromgyűrűt, hogy az ukrán katonák elhagyhassák Ilovajszkot. A város kiürítése azonban összecsapásokba torkollott, amelyekben számos ukrán katona életét vesztette. Végeredményben a kormányerők vesztesége hivatalosan 366 halottra, 158 nyomtalanul eltűnt személyre, 429 sebesültre és 128 fogolyra rúgott – tudjuk meg az obozrevatel.com összeállításából. A harcok résztvevőinek egy része szerint a tényleges veszteségek ennél lényegesen nagyobbak voltak.

Az esemény megdöbbenést, majd általános felháborodást váltott ki az országban. A tragédia felelőseinek megállapítására több vizsgálat is indult, az igazi vagy fő bűnösök felelősségre vonása azonban elmaradt, mivel a legfőbb ügyészség szerint azok az orosz kormányzat tagjai között keresendők – mutat rá az obozrevatel.com.

A háború másik emblematikussá vált eseménye a donyecki repülőtér védelme volt. Az ukrán katonák 2014 májusától hónapokon keresztül hősiesen védték a repülőtér épületeit, mígnem az ellenség romhalmazzá lőtte azokat, s így 2015 áprilisában kénytelenek voltak visszavonulni. A repülőtér védelmének katonai szempontból nem volt jelentősége, az ellenállás vélhetően azt volt hivatott igazolni, hogy az ukrán kormányzat nem adta fel végérvényesen Donyecket. Az ostrom során elszenvedett veszteségek ukrán részről: 100 halott, 440 sebesült, számos fogoly. A régióban kialakult helyzet ugyan egyértelműen az ukrán hadvezetés hibája volt, ezzel együtt az ország közvéleménye máig hősökként tekint a repülőtér kitartásuk miatt kiborgokként emlegetett védőire.

2015 januárjában a szeparatisták a Donyeck megyei Debalcevénél lendültek támadásba. A különböző források szerint a térségben mintegy 5000 ukrán katona találhatta magát szembe körülbelül 19 ezer szakadárral és hivatásos orosz katonával. Végeredményben az ukrán egységeket gyakorlatilag teljesen bekerítették. Február 18-án az ukrán hadvezetés parancsot adott a város kiürítésére. A január 15. és február 18. közötti összecsapások mérlege ukrán részről: 110 elesett, 270 sebesült, 7 fogságba esett és 18 nyomtalanul eltűnt katona.

Minszk először és másodszor

A fegyveres konfliktus rendezésére tett első kísérletek még 2014 nyarára tehetők. Az első megállapodást közvetlenül az illovajszki tragédia után, szeptember 5-én írták alá Minszkben Oroszország, Ukrajna, az EBESZ, valamint a szakadár köztársaságok, az LNR és a DNR képviselői. A megállapodás azonnali tűzszünetet irányzott elő. Kijev vállalta, hogy törvényt alkot a térség különleges önkormányzati státuszáról, miközben az EBESZ feladata lett volna az orosz–ukrán határ ellenőrzése az átmeneti időszakban. A megállapodás ezen kívül előirányozta a hadifoglyok cseréjét, valamint a Donyec-medencei események résztvevőinek amnesztiájáról rendelkező törvény elfogadását. Ezután kerülhetett volna sor az ukrán jogszabályok szerinti önkormányzati választásokra a térségben. A harcok azonban rövidesen ismét kiújultak.

Valamivel később, 2015. február 12-én Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország (azaz a normandiai négyek) képviselői hosszas tárgyalások eredményeként újabb megállapodást hoztak tető alá Minszkben. Ennek értelmében a tűzszünet életbe lépése után demarkációs vonalat jelöltek volna ki a harcoló felek között, amit a nehézfegyverzet visszavonásának és fogolycserének kellett volna követnie. Előirányozták a politikai párbeszéd megindítását, amelynek eredményeként sor kerülhetett volna az önkormányzati választásokra és az amnesztiára. A megállapodás különleges státuszt biztosított volna a Donyec-medence egyes régiói számára, s az ehhez szükséges alkotmányreformot, illetve a helyhatósági választásokat követően Ukrajna visszaszerezte volna az ellenőrzést az orosz–ukrán határ felett.

Itt tartunk ma

Több mint három évvel a második minszki megállapodás aláírása után megállapíthatjuk, hogy a szerződés egyetlen pontja sem teljesült, még az állandó tűzszünetet sem sikerült elérni. Az egyetlen változás, amiről beszámolhatunk, hogy 2018. április 30-án véget ért az ATO. Igaz, csak azért, hogy az Egyesített Erők Műveletének adja át a helyét. Az átalakítás a lényegen, tehát a harcok intenzitásán mit sem változtatott, tulajdonképpen csak annyi történt, hogy a kelet-ukrajnai műveletek irányítását az Ukrán Biztonsági Szolgálattól (SZBU) a hadsereg, az Egyesített Erők főparancsnokának kinevezett Szerhij Najev altábornagy vette át.

Nem egy szakértő úgy véli, a leköszönő ukrán vezetés tudatosan szabotálta a minszki megállapodások végrehajtását az utóbbi években, főként azért, mert nem volt hajlandó engedményeket tenni a kelet-ukrajnai területek önrendelkezése tekintetében. Hogy valóban így volt-e, arról rövidesen megbizonyosodhatunk, ha az elnök- és parlamenti választások nyomán felálló új ukrán kormányzatnak sikerül gyorsan megállapodnia a harcok beszüntetéséről.

Addig se feledjük, milyen áldozatokat követelt az országtól a háború. Az ENSZ adatai szerint 2014 óta 12,8–13 ezer halottja van a Donyec-medencei harcoknak. Az áldozatok közül 3,3 ezer volt a civil, mintegy négyezer az ukrán fegyveres erők katonájaként, 5,5 ezer pedig a szakadárok oldalán harcolt. Az elmúlt évben 133 ukrán katona vesztette életét a harcok övezetében. Idén már több mint 20 ukrán katona esett el a térségben.

(zzz)