Elnökválasztás után, parlamenti választások előtt

Múlt vasárnap eldőlt, hogy az ország új elnökét Volodimir Zelenszkijnek hívják. Sokakban most felmerül a kérdés, hogy mikor foglalja el hivatalát az új elnök, s mikor, milyen változásokra számíthatunk ennek következtében. Ráadásul nemsokára parlamenti választást is tartanak Ukrajnában, amely legalább annyira meglepő eredményekkel szolgálhat, mint az elnökválasztás.

Az „elnökcsere” menete

Miután a Központi Választási Bizottság (CVK) kihirdeti az elnökválasztás hivatalos végeredményét, az új elnök leteszi a hivatalos esküt a Legfelső Tanács ünnepi ülésén és elfoglalja hivatalát. Mindennek legkésőbb június 3-ig meg kell történnie. Addig az ország elnöke Petro Porosenko marad.

Ne feledjük azt sem, hogy a Legfelső Tanács összetétele egyelőre nem változik, s alapvetően a kormány összetétele is a régi marad. Így villámgyors változásokra június 3. után sem számíthatunk.

Mit tehet az elnök, s mit nem?

Az elnök jogköreit az Alkotmány 102., 106. és 107. cikkelyei foglalják össze. Ezek szerint az elnök a parlamenti koalíció javaslata alapján a Legfelső Tanács elé terjeszti elfogadásra a miniszterelnök személyét. A kormány tagjai közül az államfő tehet javaslatot a külügyminiszter és a védelmi miniszter személyére. Ezzel összhangban az ő feladata az ország külpolitikájának meghatározása és irányítása, beleértve egyebek mellett a külföldi vezetőkkel folytatott tárgyalásokat, a nemzetközi szerződések megkötését, a külképviseleti vezetők kinevezését és leváltását. Ugyanakkor nincs közvetlen befolyása például a kormány gazdaságpolitikájára, vagy az igazságszolgáltatási rendszer működésére.

Emellett az elnök feladatai közé tartozik javaslatot tenni a parlamentnek a legfőbb ügyész, az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) elnökének és az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) vezetőjének személyére. A Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) összetételére is ő tesz javaslatot. Az államfő nevezi ki az RNBO titkárát, az NBU tanácsa és a Televíziózási és Rádiózási Nemzeti Tanács tagjainak felét, valamint az Alkotmánybíróság tagjainak egyharmadát. Emellett ő nevezi ki a bírókat a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács előterjesztése alapján, továbbá a helyi (megyei és járási) adminisztrációk vezetőit a miniszterelnök előterjesztése nyomán. Ugyancsak az elnök nevezi ki a hadsereg és a többi fegyveres testület vezetőit. Az RNBO vezetőjeként és a hadsereg főparancsnokaként indítványozhatja a parlamentben a hadiállapot bevezetését, illetve a hadsereg bevetését az országot ért támadás esetén.

Kik távoznak, s kik maradhatnak hivatalukban?

A korábbi évek gyakorlata azt mutatja, hogy az elnökök hivatali tevékenységüket a megyei kormányzók leváltásával kezdik. Az Ukrajinszka Pravda emlékeztet, hogy 2014-ben Olekszandr Turcsinov megbízott államfő, aki február 23-án lépett hivatalba, március 7-ig mind a 24, Viktor Janukovics által kinevezett kormányzót leváltotta. Petro Porosenko sem tétovázott sokat: 2014 júliusától decemberig leváltott 21-et a Turcsinov által néhány hónappal korábban megbízott 24 kormányzóból. A maradék három kormányzó is távozott 2015-ben. A külképviseleteken már távolról sem volt ilyen totális a tisztogatás: 2014-ben mindössze 25 külképviselet vezetőjét váltották le, ráadásul jó néhányukat előléptetés miatt. Így Pavlo Klimkin addigi berlini nagykövet lett a külügyminiszter, Vadim Prisztajko kanadai nagykövet pedig a helyettese. Egyelőre nem ismert, hogy kinek szánja az új elnök a külügy-, illetve a védelmi miniszteri tárcát. Arra azonban számítani kell, hogy kinevezésük elhúzódhat a parlamenti jóváhagyás miatt. Ezzel párhuzamosan viszont számítani lehet a titkosszolgálat és a többi fegyveres testület új vezetőinek kinevezésére. Elemzők rámutatnak, a személycserék száma és gyorsasága nagyban függ majd attól, miként alakul Zelenszkij viszonya a kormánnyal és a parlamenttel.

Mi történik a parlamenttel?

Vasárnap még javában tartott a szavazás, amikor a Zelenszkij győzelmében biztos elemzők már azt latolgatták, mihez kezd az elnök a Legfelső Tanáccsal. Ukrajnában ősszel parlamenti választásokat rendeznek, addig azonban még több hónap van hátra, és sok érv szól amellett, hogy érdemes lenne lerövidíteni az elnökválasztás és a parlamenti választások közötti, több szempontból is terméketlen időszakot. Egyrészt az elnök számos területen tehetetlen a parlament jogalkotói együttműködése nélkül, így nem valósíthatja meg választási ígéreteit mindaddig, míg saját parlamenti többségre nem tesz szert. Másrészt, jelenleg több párt, köztük Volodimir Zelenszkijé (A Nép Szolgája) is abban érdekelt, hogy mielőbb kerüljön sor a parlamenti választásokra, miáltal kihasználhatnák az elnökválasztási kampány eredményeként kedvező népszerűségi mutatóikat.

Az elnöknek jogában áll kezdeményezni a Rada feloszlatását, hiszen már évek óta papíron sem létezik a kormánykoalíció, ami megfelelő okot szolgáltat az államfő számára az előrehozott választások kiírására. Kétséges azonban, hogy a jelenlegi Rada pártjainak és képviselőinek többsége érdekelt lenne az előrehozott választásokban.

A jelenlegi választási rendszer szerint 225 képviselő pártlistákról, további 225 pedig egyéni választókerületekből kerül a törvényhozásba, ezt a megoldást azonban nagyon sokan bírálják, mondván a pártoknak nincs befolyásuk az egyéni választókerületben mandátumot szerzett képviselőkre, akiket nem köt a pártfegyelem, így akár áruba is bocsáthatják a szavazataikat. Porosenko és pártja, a BPP ugyan még 2014-ben megígérte a tisztán arányos (tehát egyéni választókerületek nélküli) választási rendszerre való áttérést, ám a választási törvény módosítása elmaradt. Ez nem csoda, hiszen a jelenlegi hatalom is már jó ideje csak az egyéni mandátumot szerzett képviselők szavazatai révén tudja megteremteni a törvénytervezetei elfogadásához szükséges parlamenti többséget. Korábban Zelenszkij és stábja is a tisztán arányos választási rendszer mellett foglalt állást, ezért több elemző szerint most az lenne a logikus, ha a parlamenti választások előtt elérnék a választási törvény módosítását. Ezt azonban nehéz, szinte lehetetlen megtenni a jelenlegi képviselőtestület akarata ellenére.

Ha a mostani rendszer szerint kerül sor a választásokra, a kampány július 28-án veszi kezdetét. A jelöltállításra augusztus 9-ig lenne lehetőség. A választás első fordulójára október 27-én kerülne sor, az új összetételű Legfelső Tanács december 16-án alakulhatna meg.

Lássuk az erőviszonyokat!

Ma még csak találgathatjuk, milyen lesz az ősszel megalakuló kilencedik összehívású Legfelső Tanács, sokan azonban máris úgy látják, hogy még annyira sem lesz stabil és kiszámítható, mint a jelenlegi.

A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet legutóbbi felmérése szerint, ha április közepén rendezték volna a parlamenti választásokat, hat párt jut a parlamentbe: A Nép Szolgája (Слуга народу) – 25,9%; Ellenzéki Platform – Az Életért (Опозиційна платформа – За життя) – 15,7%; Petro Porosenko Blokkja Szolidaritás (Блок Петра Порошенка „Солідарність”) – 13,9%; Haza (Батьківщина) –12,1%; Polgári Álláspont (Громадянська позиція) – 5,1%; Erő és Becsület (Сила і честь) – 5%. Tekintettel a lehetséges mérési hibára előfordulhat, hogy a Polgári Álláspont, valamint az Erő és Becsület mégsem éri el az 5%-os parlamentbe jutási küszöböt, miközben Oleh Ljasko Radikális Pártjának (Радикальна партія Олега Ляшка – 4,8%) és a nacionalista Szabadságnak (Свобода – 4,6%) sikerül bejutnia a törvényhozásba.

Az elkövetkező hónapokban még jelentősen változhatnak az erőviszonyok, máris bizonyosra vehető azonban, hogy egyik párt sem tud majd önállóan kormányt alakítani, hacsak nem hoznak létre valamiféle választási szövetséget. Erre egyelőre mind az ukrán nacionalista, mind az „oroszbarát” erők táborában kínálkozik lehetőség.

(ntk)