Győzelem vagy jogfosztás a nyelvtörvény elfogadása?

A nyelvtörvény fogadtatása meglehetősen vegyes: a nacionalista politikusok és a sajtójuk napok óta lelkendeznek, a Nyugat érthetetlen módon kivár, a kárpátaljai magyarság és Magyarország tiltakozik, a világháló orosz ajkú népe pedig leplezetlenül gyalázza az ukránosítókat.

Az ukrán nemzeti oldal hozzáállását a kérdéshez jól tükrözi Katerina Venzsik jegyzete az Ukrajinszka Pravdában, amelyben úgy fogalmaz, hogy számára a nyelvtörvény nemzetbiztonsági és védelmi kérdés. Úgymond az ország háborúban áll, és nincs más mód szembeszegülni az „orosz világgal”. Hogy eközben korlátozzák több millió orosz ajkú és néhány százezer más nyelvet beszélő, valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozó polgár jogait? Ez fel sem merül a szerzőben, ahogyan a nemzeti vonal többi képviselőjében sem.

Az ellenkező véleménypólus jeles és még szalonképes képviselője Oleszja Medvegyeva, aki népszerű Világos. Érthető (Ясно.Понятно) című videoblogjában sokak véleményének adott hangot, amikor a nyelvtörvény elfogadását alkotmány- és kisebbségellenesnek, az országot a parlament kupolája alól öt éve terrorizáló maroknyi politikus által az orosz ajkú ukránok milliói ellen elkövetett belső agressziónak nevezte.

Némi reményre ebben a pattanásig feszült helyzetben legfeljebb Volodimir Zelenszkij megválasztott ukrán elnök bejelentése adhat okot, aki közölte, hogy hivatalba lépése után megvizsgálja a parlament által megszavazott nyelvtörvényt.

„Államfői hivatalba lépésemet követően a törvényt alapos elemzésnek vetjük alá, hogy meggyőződjünk arról, hogy tiszteletben tartja-e valamennyi ukrán állampolgár alkotmányos jogait és érdekeit. Az értékelést követően fogok reagálni az Alkotmányban biztosított államfői hatásköröknek és az állampolgárok érdekeinek megfelelően” – szögezte le közleményében, amelyet csapatának sajtószolgálata hozott nyilvánosságra, s amelyet az MTI idéz magyarul.

Zelenszkij mindazonáltal hangsúlyozta, hogy az ukrán az egyetlen államnyelv Ukrajnában. „Így volt, így van, és így is lesz. Ebben a kérdésben nincs kompromisszum. Az állam köteles gondoskodni az ukrán nyelv fejlesztéséről, használatának kiterjesztéséről. Ezzel is bizonyosan az egész társadalom egyetért. A kérdés az, hogy milyen módszerekkel valósítjuk meg ezt a stratégiai irányt” – vélekedett.

A megválasztott elnök álláspontja az, hogy az államnak az ukrán nyelv fejlesztését ösztönzéssel és jó példákkal kell elősegítenie, nem pedig tiltásokkal és büntetésekkel, „a bürokratikus eljárások tovább bonyolításával, a hivatalnokok számának növelésével, a csökkentésük helyett”.

Eközben a Nyugat talán még annál is mélyebb hallgatásba burkolózik, mint amilyet az oktatási törvény elfogadásakor tapasztalhattunk tőle. Akkor legalább sürgették, hogy Ukrajna küldje meg véleményezésre a jogszabályt a Velencei Bizottságnak. Most viszont csak egy szűkszavú közleményre futotta az Európai Bizottságtól (EB), miszerint tanulmányozni fogják a törvény végleges szövegét. Kérdés, vajon mit kívánnak tanulmányozni, ha a végleges szöveget közzé sem tették?

Maja Kocijancic, az EB szóvivője az MTI szerint azt mondta, már többször is felszólították az ukrán hatóságokat arra, hogy küldjék meg a jogszabály tervezetét a Velencei Bizottságnak, várják meg annak álláspontját, és csak ezt követően kerülhessen sor a hatályba lépésre. Brüsszelben láthatóan semmilyen következtetést nem kívánnak levonni abból, hogy míg az oktatási törvény esetében Kijev legalább megküldte a jogszabályt a Velencei Bizottságnak (bár később teljes egészében figyelmen kívül hagyta annak ajánlásait), a nyelvtörvényt már el sem küldte véleményezésre, egyszerűen fütyül Európára.

Ami az Egyesült Államokat illeti, jellemző hozzáállásukra Kurt Volker véleménye. A washingtoni kormányzat ukrajnai különmegbízottja a napokban Budapesten a Magyar Nemzetnek nyilatkozva sajnálatosnak nevezte, hogy a két ügy, vagyis a Kijev és Budapest között a magyar kisebbség helyzete miatt kiéleződött viszony, és Ukrajna nemzetközi támogatása összefonódott egymással, és hogy Magyarország emiatt akadályozza a NATO és Ukrajna közötti miniszteri szintű megbeszéléseket.

„Rendeznünk kell a nemzeti kisebbségek jogairól szóló vitát, erre megvannak a megfelelő módszerek, nem egy bonyolult ügy. Úgy látom, van hajlandóság Magyarország részéről, hogy konstruktív tárgyalásokat folytasson Volodimir Zelenszkijjel.

Arra az újságírói felvetésre, miszerint Porosenko egyik utolsó ténykedése államfőként az volt, hogy pártja is elfogadta a kijevi parlamentben a kárpátaljai magyarokat is hátrányosan érintő nyelvtörvényt, Volker megint csak feltűnően optimistán reagált.

„Túl korai találgatásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy mi lesz ebből a törvényből. Meg kell várni, hogyan reagál Zelenszkij. Számomra még az sem világos, mi lesz ennek a hosszú távú hatása. Ráadásul parlamenti választásokat tartanak Ukrajnában hat hónap múlva. Vissza kell térnünk a két alapelv tiszteletéhez: a kisebbségek anyanyelvhasználati jogához, illetve Ukrajna azon jogos elvárásához, hogy minden állampolgára tudjon ukránul. Ez nagyon sok európai országban működik. Kell, hogy legyen megoldás erre a problémára.”

Egyelőre egyedül Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter állt ki egyértelműen a kárpátaljai magyarság mellett az új ukrán nyelvtörvény elfogadása kapcsán. Az MTI-nek nyilatkozva a budapesti diplomácia irányítója elfogadhatatlannak nevezte a magyarellenes politikát folytató Petro Porosenko elnök szellemiségét idéző jogszabályt. Az ukrán szavazók nagy többséggel egy másik elnököt választottak – Volodimir Zelenszkij személyében –, és véget vetettek a Porosenko-korszaknak – jelezte Szijjártó Péter.

„Azt reméljük, hogy a kölcsönös tisztelet talaján állva és a megoldáskeresés szándékával tisztázni tudjuk majd az új, elsöprő többséggel megválasztott elnökkel a magyar nemzeti közösség jogait érintő jogszabályok nyomán előállt helyzetet” – fogalmazott a miniszter.

Hozzátette, az új ukrán elnök első megnyilatkozásai akár bizakodásra is okot adhatnak, ezért a hivatalba lépése után „minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy Ukrajna és Magyarország kapcsolatát helyreállítsuk”, és visszaálljon az a korábbi időszak, amikor kifejezetten pozitívan lehetett nyilatkozni a két ország viszonyáról.

Ezzel szemben Pavlo Klimkin külügyminiszternek láthatóan esze ágában sincs békülni a magyarokkal.

„Úgy vélem, magyar partnereink tudatosan választották a konfrontáció útját. Beszélni fogok erről Szijjártóval gyakorlatilag két hét múlva Brüsszelben, amikor a keleti partnerségi miniszteri találkozóra kerül sor” – jelezte az UNIAN hírügynökség szerint Klimkin múlt pénteken.

„Ismétlem, először is, ez fontos törvény, de az ukrán nyelv támogatásaként kell értelmezni, és semmi esetre sem valaki jogainak korlátozásaként – mondta az ukrán külügyek irányítója. – Másodszor pedig, láthatják, mindent, ami történni fog, Ukrajna Miniszteri Kabinetje határoz meg. Éppen most kell elkezdődnie a nagyon nyilvános, nyitott munkának azzal kapcsolatban, miként kell végrehajtani a törvényt.”

„Azt is gondolom ugyanakkor, hogy haladni kell tovább, s külön törvényben kell rendelkezni a nemzeti kisebbségek nyelveiről. Segítenünk kell polgárainknak, és nem akarjuk, hogy a magyarok, románok vagy valaki más kevésbé magyarrá vagy románná váljanak. Ők a mi politikai nemzetünkhöz tartoznak. Joguk kell, hogy legyen az anyanyelvi oktatáshoz, természetesen jogaik nem korlátozhatók, de reális esélyt kell kapniuk megtanulni az ukránt is” – jelentette ki Klimkin.

Emlékezhetünk, Pavlo Klimkin az oktatási törvény elfogadása után azt ígérte, hogy meg fog születni az a jogszabály, amely a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban szabályozza majd a kisebbségek anyanyelvi oktatásának kérdéseit, ám két éve hiába várunk erre a törvényre. Az ukrán külügyminiszter ezek után aligha tekinthető szavahihető politikusnak, amikor a nemzeti kisebbségek nyelveiről szóló törvény elfogadását veti fel.

(ntk)