Váradi Natália: Istennel minden lehetséges

2019. augusztus 25., 17:19 , 970. szám

Váradi Natália neve sokunk számára ismerősen cseng. Azt azonban már nehezen tudnánk megmondani, hogy pontosan mivel is foglalkozik, hisz sokan még középiskolai tanárként emlékeznek rá, mára azonban neve összeforrt a kárpátaljai tehetséggondozással, és újabban a főiskola égisze alatt működő ECL Nyelvvizsgaközpontot is felügyeli. És ha mindez nem lenne elég, még azzal tudom tetézni a felsorolást, hogy – bár középiskolában már nem tanít – történelmet oktat a főiskolán, és vezeti annak felnőttképzési központját, az 1956-os forradalom kárpátaljai levéltári forrásait kutatja. Mindezen feladatok elvégzéséhez rendkívüli munkabírásra van szükség, s olyan szellemiségre, melyet a közösségért való tenni akarás jellemez. A gondosan elvégzett apró munka, a maradéktalanul betöltött szerep pedig nem marad észrevétlen, gyümölcstelen. Augusztus 19-én Váradi Natáliának a kárpátaljai magyar közösség identitásának megőrzését szolgáló kiemelkedő közéleti és tudományos tevékenységének elismeréseként Áder János köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkeresztet adományozott. Natália lapunknak is beszélt munkájáról, az elismerésről, közeli és távoli célokról.

– A „GENIUS” Jótékonysági Alapítványnál közel kétezer gyerekkel foglalkozunk 8–9 éves kortól egészen 17 éves korig, valamint egyetemistákkal, főiskolai kutatókkal. Azt is mondhatnám, hogy a „GENIUS” alapítvány egy híd, amely összeköti az általános és középiskolásokat a felsőoktatási rendszerrel, különböző ösztöndíjprogramokkal, hagyományőrző programokkal. Valljuk, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, és ezt a tehetséget meg kell találni. Nem biztos, hogy az matematika vagy fizika, kémia stb., hanem lehet az sport, művészet, festészet. Éppen ezért számos programot kínálunk a gyerekek számára, amelyek közül válogathatnak. Így például a nyár folyamán 233 gyermeket táboroztattunk öt különböző táborban – fejtette ki tevékenységét Váradi Natália, és hozzátette, hogy nagyon szereti a munkáját, és a továbbiakban is szeretné folytatni.

Az élet örömeiről, a kárpátaljai magyarság megmaradásáról beszélgetve Natália a következőket mondta:

– Azt gondolom, hogy nem a diploma teszi az embert azzá, aki, hanem az, hogy emberséges maradjon, és mindig lehessen rá számítani. Nekem a legnagyobb elismerés az, ha egy diákom visszaír, vagy rámír, hogy sikerült az újabb diploma, nyelvvizsga, vagy sikerült elhelyezkednie. Jóleső érzés, hogy bárhová megyek a világon előadást tartani, konferenciákra, mindig van valaki, aki otthonába vár, akár egy beszélgetés erejéig.  Szeretném, ha nem úgy tekintenének rám, mint aki untatott, vagy a száraz tananyagot adta át, hanem mint akitől emberséget lehetett tanulni.

Egy elszakított nemzetrészben megmaradni magyarnak nemcsak erkölcsi feladat, hanem hivatás is. Több mint ezer éve itt vagyunk, ide születtünk, ezért itt kell helytállnunk, mindenkinek a maga helyén. A tétlenség a tett halála. El kell felejteni, hogy csak üljünk és várjunk arra, hogy majd valaki helyettünk megcsinálja. Az idő elszáll, és a tétlenkedés a legnagyobb ellenségünk. Hála Istennek, Kárpátalján nagyon sok cselekvő személy van, akik építik ezt a nemzetrészt. Széchenyi István is azt mondja, hogy „Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen”.

A magyarság a hit és a tudás népe, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, a magyar nyelv sokszínűségére, a magyar népdalkincsre, a találékonyságunkra, költőinkre, íróinkra, feltalálóinkra, sportolóinkra, a magyar szakemberekre, akik bárhol megállják a helyüket. Csakis egészséges jövőkép kialakítása és a jövő fiatalságának tudatos nevelése adhat reményt nemzeti értékeink megbecsülésére, magyar közösségünk fennmaradására. Ahogy Wass Albert írja: „A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, amelyek csak átfutnak fölötte.”

„Minden lehetséges annak, aki hisz” – ez a mottó kísért el idáig.

– Mit érzett, amikor megtudta, hogy megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet?

– Telefonon értesítettek korábban, nagyon meg voltam lepődve, nem igazán tudtam, hogy tettem-e már annyit, amivel egy ilyen nívós díjat, egy ekkora elismerést kiérdemeltem. Nagyon felemelő és mélységesen megtisztelő érzés. Csak azt tudom mondani, hogy a jövőben igyekszem még inkább erre rászolgálni, hogy a kárpátaljai magyarság fennmaradjon, boldoguljon és létezzen.

– Amikor a közösségi oldalon posztolta az elismerést, Szent István királytól választott idézetet, mottót. Miért pont tőle?

– Nagyon fontosnak tartom Szent István királyunknak az örökségét, hiszen amellett, hogy ő az első megkoronázott magyar király, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes keresztény állammá szervezte át. Törvényeket alkotott, létrehozta a vármegyerendszert, társadalmat épített, megszervezte a magyar keresztény egyházat stb. Óriási, példaértékű tettek ezek! Ő adott a magyar népnek jövőt, ezért – többek között –  nagyon fontosnak tartom az intelmeit, melyeket fiához írt. Három, számomra kedves idézet is van István királytól, melyeknek a lényege, hogy bármit tesz az ember, Isten segítségével kell, hogy tegye. Egymagunk nem érünk semmit, a legjobb tervünk is csődöt mond, ha azt nem Isten vezérli. Másrészt lehet az embernek több diplomája, ha nincs embersége, ha nem a társadalom, a nemzet építésére fordítja tudását, ha lenéz másokat, és nem azon dolgozik, hogy hogyan és hol tudna segíteni.

Gratulálunk Váradi Natáliának az elismeréshez! Kívánjuk, hogy Isten áldása kísérje gazdagon további pályafutását, közösségért végzett munkáját!

Tóth János