Vasárnapi üzenet: 2019. szeptember 22.

2019. szeptember 22., 10:17 , 973. szám

„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” (Mt 22,36)

A farizeus szeme előtt megjelent az a sok-sok parancs, amelyet ők számon tartottak, és már előre élvezte magában, hogy egész biztosan nem tudja Jézus kiválasztani a legfontosabbat, és így szaván fogja Őt. Ám az Üdvözítő válaszol: „Az első és egyben legfőbb parancs: Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből... Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22,37) Kétségkívül a szeretet kerül a középpontba, mint legfontosabb téma, azonban az, ahogyan mindez megjelenik, nem elhanyagolható. Mindnyájunk életében nagy kísértés, hogy a szeretetre csak emberileg gondoljunk. Jézus Krisztus az istenszeretettel kezdte a sort, s csak aztán beszél az emberek szeretetéről.

Minden mai ember megtanulhatja, hogy a közösség érdekében alkalmasint le kell mondani arról, ami egyénileg boldogítana. De arra a szintre is szeretnék eljutni, hogy a cselekvés mércéjéül a másik ember java és boldogítása szolgáljon. Biztatást is kaphat az ember a jócselekedetek gyakorlására attól, aki hite szerint minden jónak a forrása.

Ahogyan Jézus válaszol, szembesíti a kérdezőt a szándékával, elkezd valamiféleképpen tükröt tartani elénk. A főparancs egy egész életre szóló feladatot tűz elénk: a jó szándékot. Kétségkívül a jó szándék hozzátartozik a szeretet világához. A jóhiszeműséget – nem ugyanaz, mint a jó szándék, megfelelő kommunikáció hiányában, az idő előrehaladtával hajlamosak vagyunk rosszhiszeműségre. Létezik olyan, hogy jóindulat. A jóindulat az más, tulajdonképpen az érzésekre, az érzelmeinkre utal. A jóakaratban nagyon világos, tudatos döntéseink vannak, irányulunk valamire, elhatározunk valamit, nem egyszerűen csak vágyjuk a jót, meg óhajtjuk, meg szeretnénk, még nem is csak egyszerűen imádkozunk érte, hanem döntünk is emellett.

Összekötő kapocs ez. Mert aki ezt az egyet komolyan veszi, és igyekszik megtartani, az egyben a többit is megtartja. Mert aki szereti Istent, az Istent imádja, nevét nem sérti meg, hanem tiszteli, és Isten napját is megszenteli. Aki viszont felebarátját úgy igyekszik szeretni, mint önmagát, az törekszik megtartani a többi parancsot is. A szeretet sok mindent tud bennünk elvégezni, de nem rajtunk kívül!

Szűcs Ferenc
barkaszói áldozópap