A „nép” otthon maradt

2019. október 16., 09:34 , 977. szám

Elmondhatjuk, az ország viszonylag olcsón megúszta október 14-ét, Ukrajna védelmezőjének ünnepét. A nacionalista ellenzék korábban az eddigieknél jelentősebb akciókat helyezett kilátásba erre a napra, tiltakozásul a kormány általuk kapitulánsnak tartott békepolitikája ellen, ám fővárosi megmozdulásaikból hiányzott az igazi átütő erő. Az eddigi tüntetésekhez hasonlóan, ezúttal is csak a nacionalisták és az egyéb radikális eszmék hívei vonultak utcára, a „nép” viszont – nyilván jobb dolga is lévén egy csodás őszi napon – otthon maradt.

Ez csak a nacionalisták bulija

A fővárosi rendőrség tájékoztatása szerint Kijevben legfeljebb 12 ezren vettek részt az UPA, az Ukrán Felkelő Hadsereg nacionalista szervezet megalakulásának 77. évfordulója alkalmából rendezett menetben, majd a Nem a kapitulációra! címmel meghirdetett akcióban, amely az Elnöki Hivatal előtt ért véget. Szerencsére a korábbi tüntetésekhez hasonlóan komolyabb rendbontásról ezúttal sem számolt be a média.

A történtek igazolták az elemzők korábbi meglátását, miszerint nincs az országban forradalmi hangulat. A kormány béketeremtési kísérletei, az úgynevezett Steinmeier-formula aláírása elleni felháborodás sokkal inkább a Petro Porosenko exelnökféle háborúpárti ellenzék nyomásgyakorlási kísérlete Volodimir Zelenszkij elnökre és a Nép Szolgája pártra, semmint olyan össznépi megmozdulás, amely egy harmadik Majdannal fenyegetné az országot.

A népnek ingyen kellene a béke

A jelenlegi helyzet azonban semmi esetre sem nevezhető optimálisnak, ami a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus lezárására irányuló törekvések sikerét illeti.

Az általános vélemény szerint az ország lakosságának 73%-a egyebek mellett azért választotta Volodimir Zelenszkijt elnökké, mert az embereknek elegük lett az előző államfő által keltett háborús hisztériából. Arról azonban kevés szó esett a júliusi előrehozott parlamenti választás óta eltelt hetekben, hogy a nép miként képzeli a béketeremtést. Pedig erről is rendszeresen készültek felmérések az elmúlt években, és a Porosenko-kormányzat nemegyszer hivatkozott is rájuk.

A napokban megjelentek a legfrissebb idevágó vizsgálat eredményei a Razumkov Központ tolmácsolásában, amelyeket a korreszpondent.net is idézett. Ezek szerint a megkérdezettek 40%-a a Donyec-medencei helyzetről úgy tartja, hogy ott háború dúl Ukrajna és Oroszország között. További 20% szerint Oroszország által támogatott szeparatista lázadás zajlik a térségben, 15% azon a véleményen van, hogy polgárháború folyik Kelet-Ukrajnában az ukránpárti és oroszpárti polgárok között. Hét százalék úgy véli, Oroszország és az Egyesült Államok harcolnak egymással, másik 7% szerint pedig Donyeck és Luhanszk megyék függetlenségéért dúl a harc.

A „DNR” és az „LNR” politikai jövőjéről szólva az ukrán polgárok többsége (56%) azt szeretné, ha ezek a területek a korábbi feltételekkel térnének vissza Donyeck és Luhanszk megyék kötelékébe, 13,5% úgy látná jónak, ha a szóban forgó területek visszatérnének Ukrajna ellenőrzése alá, de több önállóságot kapnának Kijevtől, 10% Ukrajnán belüli autonómiát adna a megszállt területeknek, 3% szeretné, hogy ezek a területek kiválva Ukrajnából független államokká legyenek, s ugyancsak 3% úgy nyilatkozott, hogy a területek elszakadva Ukrajnától csatlakozzanak az Oroszországi Föderációhoz.

Csupán a megkérdezettek 23,5%-a támogatja (52% ellenzi) az erőszakos béketeremtést a Donyec-medencében. Ugyanakkor csak 12% támogatná (73% nem támogatná) a „DNR” és az „LNR” által elfoglalt területek kiválását Ukrajnából, mindössze 10% támogatná (70% nem támogatná) a Krím elismerését orosz területnek cserébe a Donyec-medence felszabadulásáért.

A megkérdezettek 56%-a ellenzi (26% támogatja), hogy Donyeck és Luhanszk megyék egyes területei „különleges státust” kapjanak, amelyet az Alkotmányban is rögzítenének. Ennél is kevésbé népszerű elképzelés a föderatív államberendezkedés bevezetése Ukrajnában (63% nem támogatja, 17% támogatja).

Nagyon leegyszerűsítve a dolgot azt is mondhatnánk, hogy az ukrán emberek békét szeretnének, ám ezért semmit nem hajlandók feláldozni. Vagyis Zelenszkijéknek úgy kellene megegyezniük Oroszországgal a harcok beszüntetéséről, a kelet-ukrajnai térség jövőjéről, hogy eközben nem köthetnek kompromisszumokat, mert azt a lakosság döntő hányada valószínűleg nem nézné el nekik.

A kormánynak is…

Elemzők szerint az elmúlt napok belpolitikai csatározásai éppen az ukrán kormányzatnak azzal a törekvésével magyarázhatók, hogy a népszerűségük feláldozása nélkül szeretnének eljutni a békekötésig. A normandiai négyek, azaz Németország, Franciaország, Ukrajna és Oroszország vezetőinek következő csúcstalálkozóját, amelyen korábban még áttörést reméltek elérni a kelet-ukrajnai harcok végérvényes lezárását illetően, októberben kellett volna megtartani, ám mára világossá vált, hogy erre legfeljebb novemberben van esély – már ha egyáltalán sor kerül a találkozóra. Az érintettek ugyanis feltételekhez kötötték a részvételüket a találkozón: Ukrajna egyezzen bele a Steinmeier-formulába, amely (legalább részben) szabályozná a minszki megállapodásokban rögzített rendezési terv végrehajtásának menetét, történjen meg a csapatszétválasztás a Donyec-medencei Petrovszkénél és Zoloténál, illetve állapodjanak meg az érintettek a csúcstalálkozón aláírandó zárónyilatkozat tartalmáról. Úgy tűnik – Ukrajnán kívül, amely még alkudozna –, már senki nem vágyik a négyesből egy újabb olyan találkozóra, amely eredménytelenül zárul.

Mint láthattuk, Zelenszkijék első lépésként elfogadták a Steinmeier-formula szövegét, ám Porosenko, kihasználva az alkalmat, a befolyása alatt álló nacionalisták által mindjárt az ukrán érdekek feladásával vádolta meg az elnököt. Az ukrán kormányzat pedig – láthatóan nem bízva a saját 70% feletti támogatottságában – mindjárt esetlenül mentegetőzni kezdett a saját ellenzéke, a törpe kisebbségben lévő nacionalisták előtt, ahelyett, hogy határozottan végigvitte volna a béketeremtésre vonatkozó elképzelését úgy, ahogyan azt a választóinak megígérte.

A következő lépés a Donyec-­medencei csapatszétválasztás folytatása lenne, ám a rendszeres tűzszünetsértések miatt erre mind kevesebb az esély. Ukrajna ugyan következetesen a szeparatistákat vádolja a fegyvernyugvás megsértésével, ám a jelek szerint ukrán részről sincs meg minden érintettben az elszántság a Minszkben vállaltak betartására. Végül nehéz elképzelni, hogy az ukrán kormányzat miként tudna vállalni bármilyen kötelezettséget a normandiai négyek csúcstalálkozóján, ha nem kész a kompromisszumokra a béke érdekében, ha nem mer szembenézni igaza tudatában, az ország érdekében a saját háborúpárti ellenzékével.

A B terv

Tekintettel a fentiekre nem meglepő, hogy az utóbbi napokban Kijevben egyre több szó esik arról, milyen lehetőség kínálkozik a kelet-ukrajnai rendezésre, ha a normandiai négyek találkozója esetleg meghiúsul. Ráadásul nemcsak a sajtóban szaporodtak el a mi lesz, ha… kezdetű mondatok, hanem kormányzati körökben is. Vadim Prisztajko külügyminiszter a hétvégén a Szabadság Rádiónak adott interjújában is az alternatívákról beszélt.

„Őszintén kell beszélnünk a népünkkel, a minszki folyamat öt éve nem hozott eredményt. Egy másik folyamatot kell keresnünk, ha nyugati partnereink készen állnak rá. Ha ez sem működik, akkor államunknak meg kell határoznia a maga számára, hogy milyen elfogadható fejlődési út kínálkozik. Elképzelhető a fejlődés „ciprusi változata”, amikor az állam tudja, hogy a megszálló »elcsapta« a területét, ennek ellenére is talál erőt a fejlődéshez, a továbblépéshez abban az irányban, amelyet mi, a népünk többsége választottunk magunknak” – jelentette ki Prisztajko.

Mint közismert, Ciprus északi részét törökök lakják, a délit görögök. A hetvenes évek elején görög sugallatra katonai puccsot hajtottak végre a szigeten, s megpróbáltak etnikai tisztogatásokat végezni egyes régiókban. 1974-ben a török hadsereg megszállta a törökök által lakott területeket, s a rákövetkező évben a ciprusi törökök kikiáltották az Észak-ciprusi Török Köztársaságot. Tulajdonképpen azóta – hosszabb rövidebb megszakításokkal – folynak a tárgyalások a sziget egyesítéséről. Most éppen ott tartanak a felek, hogy megígérték, törekedni fognak egy egységes föderatív, kétnyelvű és kétközösségű szigetország létrehozására. Amíg a felek meg nem állapodnak egymással, a törökök és a görögök közötti határt az ENSZ békefenntartói ellenőrzik, de ez a helyzet addig is lehetővé teszi a déli, nemzetközileg is elismert országrész számára a nyugodt létezést.

A ciprusi minta

Mindenki eldöntheti, hogy mennyire reális ez a megoldás Ukrajna és Oroszország vonatkozásában. Annyit azért megállapíthatunk, hogy Prisztajko külügyminiszter szavai az ukrán álláspont módosulását jelzik. Egyfelől Kijev hajlamosnak mutatkozik elfogadni, hogy Ukrajna a majdani végső rendezés reményében és a békés fejlődés érdekében kész berendezkedni a tartós egymás mellett létezésre saját elszakított területeivel. Másfelől, az ukrán kormányzat a ciprusi példa említésével kimondatlanul is elfogadni látszik, hogy a nemzetközi békefenntartók a megállapodás létrejötte esetén csupán a szembenálló felek közötti demarkációs vonalat ellenőrizzék a Donyec-medencében, s ne az egész megszállt területet, ahogyan azt eddig Kijev követelte.

Ugyanakkor legalábbis kétségesnek tűnik, hogy a jelenlegi ukrán kormányzat el tudna fogadtatni egy ilyen megállapodást a saját közvéleményével, ha még az önmagában tulajdonképpen ártalmatlan Steinmeier-formula tudomásul vételét sem tudta elérni.

(zzz)

Apad Zelenszkijék népszerűsége

Múlt hónapban csökkent azoknak az ukrán polgároknak az aránya, akik pozitívan ítélik meg Volodimir Zelenszkij elnököt, Olekszij Honcsaruk kormányfőt és Dmitro Razumkovot, a Legfelső Tanács elnökét – jelentette az Ukrajinszka Pravda a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet felmérését ismertetve.

Az eredmények értelmében október elején szeptemberhez képest csökkent az ország három vezetőjének támogatottsága: Zelenszkijé 73%-ról 66%-ra, Honcsaruké 17%-ról 10%-ra, Razumkové 33%-ról 27%-ra.

Ami a pozitív és negatív vélemények arányát illeti, Zelenszkij áll az élen +57%-kal, utána Razumkov (+19%), Szvjatoszlav Vakarcsuk (-1%), Honcsaruk (-4%), Jurij Bojko (-9%), Julija Timosenko (-13%) és Petro Porosenko (-54%) következik.

Ugyanakkor Honcsaruk és Razumkov ismertsége alacsonynak mondható: az előbbit az ukránok 48% nem ismeri, az utóbbit a 36%-uk.

Valamelyest nőtt azok aránya, akik pozitívan ítélik meg Bojkót és Timosenkót. Ellenben Vakarcsuk és Porosenko megítélése gyakorlatilag nem változott.

A felmérésből kitűnik, hogy a válaszadók 66%-a helyeselte Zelenszkij szeptemberi és október eleji bejelentéseit, míg 22%-uk kisebb vagy nagyobb mértékben helytelenítette azokat. A megkérdezettek 53%-a értett egyet a Legfelső Tanács szeptemberi, illetve októberi tevékenységével, miközben 30% helytelenítette azt.

Minden tizedik válaszadó (10%) még csak nem is hallott az elnök béketeremtési elképzelései elleni október eleji tüntetésekről, további 22%-uk azt mondta, hogy alig tudnak valamit a tiltakozók követeléseiről. Így vagy úgy, de a megkérdezettek 26%-a támogatta, 41% viszont nem támogatta a tiltakozásokat.

(hk)