Vasárnapi üzenet: 2019. október 20.

2019. október 20., 09:36 , 977. szám

Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság

Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! (Prédikátor 1:2; 12:13)

A Prédikátor könyve egy nagyon különleges, ismert és izgalmas könyv. Gyakran idéznek belőle esküvőkön, óév estéjén, vagy akár temetések alkalmával. Ha azonban valaki megkérdezné tőlünk, hogy miről is szól ez a könyv, talán nehezen találnánk választ.

Sajnos, e könyv olvasása közben sokan végletekbe esnek. Vannak, akik azt mondják, hogy a könyv írója egy depressziós, pesszimista ember, aki mindenben és mindenkiben csalódott, és semminek nem látja értelmét. A másik véglet, amikor kiszakítunk egy-egy igét, mely arra utal, hogy örüljünk az életnek, együnk, igyunk stb. Mindkét véglet rossz, hiszen ha az egész könyvet vizsgáljuk, láthatjuk, hogy egészen másról szól. Először is meg kell látnunk, hogy az Isten nélkül élő embernek minden hiábavalóság. Amikor eljön az utolsó óránk, semmit nem viszünk magunkkal, mindent beárnyékol a mulandóság. A hívő ember azonban hálás lehet, mert életében ott van Isten munkája. A Prédikátor könyve Istenről tesz bizonyságot, aki egy szabad Úr, aki mindent úgy tesz, ahogy Ő jónak gondolja. Nem tudjuk irányítani Őt cselekedeteinkkel. A prédikátor bemutatja, hogy milyen az Isten nélküli élet, de arra is rávilágít, hogy Isten keres minket, hogy örömöt és békességet adjon. Pál apostol is arról beszél, hogy megtérése előtti életében minden kár és szemét volt. Minden hívő ember azt tapasztalja meg, hogy életének a kereszt alatt lett értelme. A Prédikátor könyvét olvasva mindennap érdemes elgondolkodni, hogy amit véghez akarunk vinni, az vajon Isten szerint való vagy sem.

Továbbá néhány gyakorlati tanáccsal is ellát bennünket e könyv. Elégedj meg azzal, amid van (3. rész 12. vers). Egy hálás életre buzdít, örüljünk annak, hogy dolgozhatunk, van élelmünk, ruházatunk. Ne vedd természetesnek ezeket a dolgokat. Aztán arra is megtanít, hogy nem csak a jó az, ami Isten kezéből jön (7:14). Istennek a szenvedésekkel és próbákkal is terve van az életünkben. Éljük úgy életünket, hogy keressük a bölcsességet. Végezetül ne gondoljuk azt, hogy ha valami jót tettünk – Isten feltétlenül és azonnal meg fog áldani, vagy ha valami rosszat tettünk, azonnal megbüntet (9:1–2). Ez nem azt jelenti, hogy bűneinknek nincs következménye, hiszen az Úr sokszor keményen is szól, de ne feledjük, hogy igazságos is, és ha megbüntetne bennünket bűneink szerint, akkor már egyikőnk sem élne. Áldása pedig nem fizetség néhány jótéteményünk miatt.

Isten tenyerén, szívén, szeme előtt vagyunk mindnyájan. Tudatosan Rá bízva magunkat kell élnünk mindenkor.

Barta Ferenc
református lelkész, Barkaszó