A magyar rendszerváltás és a külhoni magyarság

2019. október 28., 17:13 , 979. szám

Az egykori rendszerváltók és a korszak tudományos kutatói idézték fel a 30 évvel ezelőtti eseményeket a beregszászi főiskolán október 26-án megtartott egész napos konferencián. Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által szervezett, 30 éve szabadon című tudományos fórum neves előadói meglepő aspektusokat is megvilágítottak, tisztázva a kommunista diktatúrák bukásának és a határon túli magyar közösségek megszerveződésének körülményeit. A konferencia nyilvánosságát kihasználva Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke Mindszenty Emlékéremmel tüntette ki Majnek Antal munkácsi római katolikus megyéspüspököt életműve elismeréseként.

A konferencia résztvevőit annak főszervezője, Beke Mihály András, a beregszászi konzulátus első beosztott konzulja köszöntötte, majd felvételről lejátszotta a 30 éve szabadon című kisfilmet, valamint Balogh László Temesvári harcok című filmjének egy részletét. Majd felvételről Illyés Gyula szavalta Egy mondat a zsarnokságról, Nagy Gáspár pedig Öröknyár című versét, emlékeztetve az emberellenes kommunista diktatúrák szörnyű világára.

Vitaindítóként Csatáry György tanszékvezető főiskolai tanár, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője vette számba, hogy mit vártak a rendszerváltók, és mi valósult meg belőle. Lehangolónak nevezte egyúttal az Ukrajnában jelenleg tapasztalható kisebbség­ellenes politikai törekvéseket.

Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul előadásában a magyar és a szomszédos országok rendszerváltásainak összefüggéseit világította meg személyes emlékeivel is gazdagítva, hisz harminc éve kezdő diplomataként a Külügyminisztérium román referatúráján dolgozott, belülről látva a magyar külpolitikai rendszerváltást.

A rendszerváltás legendás alakjai közül elsőként Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, az 1979-es első és az 1988. szeptember 3-án megszervezett második lakiteleki találkozó házigazdája idézte fel emlékeit, hisz 1988-ban az ő lakiteleki telkén felállított sátorban alapították meg a Magyar Demokrata Fórumot. Lezsák Sándor, értékelve a harminc évvel ezelőtti eseményeket, elmondta: „Hiába vagyunk győztesek, többet vártunk. De csak ennyire voltunk képesek mi, 15 millióan.” 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlésben az MDF, a KDNP és a Kisgazdapárt képviselői kevesen voltak ahhoz, hogy végrehajtsanak egy radikális rendszerváltást, és ezt hátráltatta az is, hogy Európa nem érzékelte mélységeiben a kelet-közép-európai valóságot. Lezsák beszélt 1974-es kárpátaljai útjáról, kijelentve, hogy a magyar rendszerváltás 1956. október 23-án kezdődött. Az előadó bemutatta az MDF első bélyegzőjét, amelyet egy ügyes diák vágott ki radírgumiból, valamint Gyarmati Dezső vízilabdázó 1956-ban szerzett melbourne-i aranyérmét.

Előadása végén a Magyar Országgyűlés alelnöke méltatta Majnek Antal munkácsi római katolikus megyéspüspök életművét, és átadta neki a Mindszenty Társaság Emlékérmét.

Szőcs Géza Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, miniszterelnöki főtanácsadó hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás nyilvánvalóan nem egy esemény, hanem egy folyamat, amit tetszés szerint rendszerváltásnak, rendszerváltozásnak és rendszerváltoztatásnak szoktak nevezni. Elmondta, hogy a régi erők még ma is manipulálják az embereket, de a legnagyobb veszély mégis inkább az, ami az embereket a globalizáció oldaláról éri, hisz az minden hagyományos értéket megkérdőjelez. Szőcs szerint a hetvenes évek derekán kezdődött a rendszerváltás, és nem biztos, hogy mára véget ért, Erdélyben legalábbis akkor fog véget érni, ha kivívják az ott élő magyarok az autonómiát.

Duray Miklós szlovákiai magyar író, geológus és politikus rávilágított arra, hogy világpolitikai összefüggések hozták felszínre a társadalomban meglévő rendszerváltó közösségeket. A jelenlegi magyar nemzetpolitika egyes prioritásaival egyetért a veterán felvidéki magyar politikus, más részeit viszont feleslegesnek érzi, és mint később fogalmazott, hiányolja a támogatások átláthatóságát is.

Simon János, a Nemzeti Közszolgálai Egyetem politológus professzora a Szovjetunió bukásának négy okaként a COCOM-listát, az egykori keleti blokk országait sújtó, multilaterális kereskedelmi embargót nevezte meg, a Reagan elnök csillagháborús terve által keltett fegyverkezési versenyt, a SZU afganisztáni kudarcát és a szovjet olajexportot, amelyek együttes hatása eredményezte a szovjet állam gazdasági csődjét, ami elkerülhetetlenné tette a rendszerváltást.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke úgy véli, a Szovjetunió sokkal inkább a belső ellentétek miatt és nem külső tényezők következtében hullott szét. A KMKSZ elnöke az elmúlt harminc év legnagyobb eredményének azt nevezte, hogy a nemzet szétszakított részei között a kapcsolat helyreállt, és a magyar politika felvállalta a nemzetpolitikai célokat. Brenzovics szerint az elmúlt 30 évben a magyar nemzet nagyot alkotott, úgy tudott kijönni a kommunizmus elnyomásából, hogy nemzeti identitását és összetartozását megőrizte és fejlesztette. „Tragikus törés nem következett be, tehát van remény” – zárta gondolatait a KMKSZ elnöke.

Milován Sándor, a KMKSZ tiszteletbeli elnöke előadásában hangsúlyozta a Trianonnnal kapcsolatos agyarországi paradigmaváltás fontosságát, amely már nem a póznákra, területekre, hanem az emberekre figyel.  Hangsúlyozta, hogy ki lehet nőnünk Trianont.

Zubánics László, az UMDSZ elnöke a KMKSZ és az UMDSZ megalakulásának hőskorát idézte fel személyes emlékekkel és régi fotókkal kiegészítve.

Vári Fábián László kárpátaljai magyar író és költő a közelmúltunkat és jelenünket jól jellemző, Újabb száz esztendő, A nyelvtanulás apróbb gyötrelmei című rövid esszéjének felolvasásával érzékeltette kisebbségi sorsunk nehézségeit.

Végül Dupka György közíró előadásában részletezte az egykori eseményeket.

Badó Zsolt