Vasárnapi üzenet: 2019. november 24.

Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! (János 12:27)

Jézus magát emlékezteti az általa tudott és kijelentett igazságokra: a) Az áldozat közegében maradni, az áldás érdekében: a búzaszem a felemésztő földben marad, hogy megsokszorozódjon (a sajátosságait csak úgy tudja megsokszorozni, ha megmarad ott, ahová elvetették és engedi, hogy a közeg feleméssze). Az áldozat képe van folyamatosan a konkrétum felé haladva magyarázva: életet megtartani és elveszíteni, az Atya megbecsüli a szolgáját, konkrétan megrendült a lélek (melyben az áldozat szenvedésétől való menekülés van kifejezve). Az Isten mindig az áldozat közegébe helyez minket, mert ezt a közeget akarja áldásokkal megajándékozni. A kárpátaljai valóságban, az áldozat közegében való megmaradás a jövő áldásáért, nagyon aktuális és fontos kapaszkodó. Áldozat nélkül nincs áldás. Az áldás kimunkálása, az élet értelme. Az értelmes élet mechanizmusa: az élet áldozata. Amely nagyon konkrét helyzetben és módon valósul meg. Nem elméletekben kell áldozatot hozni, hanem a konkrét térbeli és anyagi valóságában. Például valakinek a felvállalásával, akinek sok mások számára vállalhatatlan terhe van; valamilyen feladatnak a betöltésével, melyre az idő, az erő, az anyagi lehetőség rámegy; helyben maradással, amelynek a hitelességét ki kell fejezni valamilyen reményteljes jövőbe vetetett hit megélési formájával (pl.: most építkezni, befektetni, hosszú távon helyben elköteleződni stb.); a tized befizetésének elkezdésével (pl.: ehhez Isten hatalmas áldásokat rendel: védelem, jólét, elismertség); egy konkrét szolgálat felelősségének és minden terhének kimunkálásával, vagy felélesztésével (mily szolgálat lenne a te számodra az, mely fontos lenne és abban te is úgy bontakoznál ki, hogy magadat adod tovább?). b) Jézus kapaszkodik ezekbe a felemlegetett igazságokba. A kapaszkodás módja: az emlékezés és az emlegetés (felemlegetés; szótő: emel). A felejtés mélyéből a felszínre hozni valami fontosat. Isten adott nekünk is ígéreteket, melyeket felszínre kell hozni (azokra emlékezni, azokat felemlegetni). A tanultak és ígéretek: kapaszkodót jelentenek a bizonytalanságban és jelek értelmét alátámasztják. Fontos tanulni, mert amit ma tanulunk, az a holnap kapaszkodója lesz.

Radvánszky Ferenc
református lelkész