A várakozás időszaka

A keresztény/keresztyén világ most éli az advent időszakát, a karácsonyvárás heteit. Maga az advent szó pedig a latin „adventus Domini”, vagyis az Úr eljövetele kifejezésből származik, mivel 2019 évvel ezelőtt egy kisgyermek testét felöltve jött el a Földre az Úr Jézus Krisztus, hogy harminchárom esztendővel később – magára véve az emberiség bűneit – azon a bizonyos golgotai kereszten meghaljon, és ezzel megváltson az örök haláltól mindenkit, aki hisz benne. S a karácsonyt megelőző hetekben készülhetünk fel Jézus születésének ünnepére, hogy méltóképp ünnepelhessük meg azt.

Az advent eredete a késő ókorig, a Kr. u. IV. századig nyúlik vissza, s a gallikán liturgiában a hajdan vízkeresztkor, január 6-án megtartott felnőttkeresztelésre felkészítő négyhetes időszak volt. Majd miután a Kr. u. V. században a karácsony vált jelentősebb ünneppé, ehhez kapcsolódott, s a karácsonyvárás eleinte hathetes időszakává vált. A 468-tól 483-ig regnáló Szimpliciusz pápa alatt aztán négy hétre rövidült az időtartama, legalábbis a nyugati kereszténységben, az 1073-tól 1085-ig uralkodó VII. Gergely pápa pedig négy vasárnapban határozta meg az adventi vasárnapok számát. A római katolikus, illetve a különböző protestáns felekezetek ma is négy hétig tartják az adventet, a görögkatolikusok viszont – ragaszkodva az V. század első felében uralkodó hagyományhoz – jelenleg is hathetes adventet tartanak, míg az ortodoxoknál csak újabban kezdik adventnek nevezni a karácsony előtti negyvennapos böjt időszakát. Az első adventi koszorút pedig Johann H. Wicken németalföldi evangélikus lelkész készítette el, aki örökzöldekkel díszített fel egy szekérkereket, s huszonnégy gyertyát helyezett el rajta, melyek az advent huszonnégy napját jelképezték, és mindennap egy újabb gyertyát gyújtott meg, egészen karácsonyig. A mai, fenyőágakból összeállított adventi koszorúkon viszont már csak négy gyertya található, szimbolizálva az advent vasárnapjait, a minden egyes vasárnapon (vagy az előző estén) meggyújtott újabb és újabb gyertyák pedig azt a növekvő lelki fényt, lelki világosságot jelképezik, amit Isten Jézusban ad át a várakozóknak.

Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év és a karácsonyi ünnepkör kezdete is, mely utóbbi a katolicizmusban és az ortodoxiában vízkeresztig tart. Régebben egyes vidékeken a katolikusok kisböjtnek is nevezték az adventet, mivel az a XX. század derekáig a katolicizmusban is böjti időszaknak számított, és zajos mulatságokat, sőt esküvőket sem lehetett ekkor tartani. Ám az advent ma is, minden keresztény/keresztyén felekezetnél a lelki elcsendesülés, a lelkünkkel való foglalkozás időszakának számít, amikor magunkba kell, hogy nézzünk, számvetést kell végeznünk dolgaink, az Istenhez és embertársainkhoz fűződő viszonyunk fölött, illetve afölött, miként is éljük meg keresztény/keresztyén hitünket. Fel kell készülnünk arra, hogy újból, vagy még jobban befogadjuk szívünkbe Jézust, aki tisztábbakká, keresztény/keresztyén emberekhez méltóbbakká tehet minket, tisztábbá teheti lelkünket, életünket, jobb emberekké tehet minket, ha hallgatunk szavára, ha hallgatunk az Újszövetség igéire, s igyekszünk közelíteni gondolatainkat, tetteinket a keresztény/keresztyén eszményekhez, még ha nem is válhatunk tökéletesekké, hiszen bűnös, gyarló és esendő emberek vagyunk.

S igen, a karácsonyhoz szervesen kapcsolódik az ajándékozás szokása, amit az ókori rómaiak egy pogány, de kedves hangulatú ünnepéből, a szaturnáliából vett át a kereszténység, és szép, kedves dolog, ha szívből, szeretetből megajándékozzuk szeretteinket léleksimogató szavakkal és különböző dolgokkal, mely utóbbiaknak nem a pénzbeli értéke számít, hanem a szeretet, amivel átadjuk azokat. S nagyon szép, ha akár fizikailag távol lévő jó ismerőseinket is meglepjük (hiába, mégiscsak a XXI. században élünk) egy kedves Facebook-üzenettel és/vagy e-mailben küldött karácsonyi képeslappal (ritkán még hagyományos, postai úton küldött üdvözlettel). Ám nem szabad, hogy a karácsonyi ajándékvásárlás egy izgatott hajszává változzon, amit egyébként a Hull a pelyhes című amerikai vígjáték figurázott ki. Az adventben nem a Black Friday az igazán fontos, ami magyarul fekete péntek lenne, ám magyar nyelvű tévécsatornák reklámjai még csak véletlenül sem nevezik meg édes anyanyelvünkön a karácsonyi ajándékvásárlási idény kezdetét, melynek szokása 1966-ban született meg, majd 2009-ben vált általánossá Amerikában, hogy aztán mára világszerte népszerű kereskedelmi akcióvá fejlődjön. Bár különös, hogy miért „kell” feketével, a gyász színével jelölni egy örömünnep előtti ajándékvásárlási idény nyitónapját… De nem szabad, hogy az adventi ajándékvásárlások közben elfelejtkezzünk az advent lényegéről. Ahogy az sem szabad, hogy a karácsony kiüresedjen, hogy elveszítse vallásos lényegét, hogy csak úgy általánosságban a szeretet ünnepeként említsék meg. Mert igen, a szeretet ünnepe, de elsősorban Isten emberek iránti szeretetének, és csak másodsorban az emberek egymás iránti szeretetének az ünnepe. Mert nem az a legnagyobb ajándék, amit mi adunk egymásnak, hanem akit – emberi testet öltött egyetlen fiát, Jézust – Isten adta ajándékul az emberiségnek.

Advent van. A magunkba pillantás és a karácsonyvárás időszaka, Krisztus várásának az időszaka. Söprögessünk kicsit – vagy nagyot – a lelkünkben, hogy tisztább és befogadóbb szívvel fogadjuk az Úr Jézus eljövetelét.

Lajos Mihály