Tóthárpád Ferenc: Karácsonyra
Angyal szólt: „Ha megszületik,
Jézus legyen neve,
s áradjon az emberekre
minden szeretete!
Szegénység lesz gazdagsága,
szerénység: hatalma.
Felsír, s három bölcs siet majd,
hogy megvigasztalja.”
És egy éjjel gyermeksírás
szakadt fel a fényre.
Mária mély sóhajtása
ráfagyott a dérre.
Aztán jöttek jó pásztorok,
együtt örvendeztek:
„Isten fia megszületett,
hogy megváltson minket!”
Nem volt meleg takarója,
nem volt díszes ágya.
Jászol-meleg dédelgette,
csillag járt nyomába'.
Csak néhányan figyeltek rá
szerte a világon.
Egyedül az Isten tudta:
eljött szent karácsony!
Tóthárpád Ferenc sokoldalú kortárs művész, akinek verseivel kapcsolatban azt lehet olvasni, hogy jellemzőjük a műgond és a modernség. Nos, ennek láthatóan nem mond ellent az itt olvasható költemény sem, hiszen szabályozottsága, díszítettsége, eredetisége pontosan e két szóval kifejezett jellemzést erősíti meg.
A több mint kétezer esztendeje megszámlálhatatlanul sok formában elmesélt csodás régi történet olvasható újra ebben a versben. Ámde micsoda történet ez: Jézus, a Megváltó születése. Nem hiányozhat belőle tehát az angyali szó, a három bölcs, az édesanya, Mária megnevezése, de a „jászol-meleg” sem, vagy a „jó pásztorok” örvendező alakja. És hogyan hiányozhatna akkor a legfőbb körülmény rövid összefoglalása – hogy „szegénység lesz gazdagsága, szerénység: hatalma” –, mikor e két rövid verssor Jézus későbbi tanításának talán legismertebb összefoglalása is! Ám amire igazán fölhívja figyelmünket ez a költemény, az nem más, mint a Jézus nyomában járó csillag képe; hogy tudniillik e csoda születéséről a világ egésze akkor még alig tudott valamit – „egyedül az Isten tudta: eljött szent karácsony!”...
Penckófer János