Vasárnapi üzenet: 2020. március 8.

2020. március 8., 08:51 , 996. szám

2020. március 8., nagyböjt 2. vasárnapja

A mai vasárnap a színeváltozás csodájáról hallunk az evangéliumban, Jézus színeváltozásáról a Tábor hegyén. Jézus felment a Tábor-hegyre; általában egyedül szokott imádkozni, de most magával vitte három legkedvesebb tanítványát: Pétert, Jánost és Jakabot. Az lehetett a célja, hogy ez a három apostol majd emlékezzen erre az eseményre az Olajfák hegyén és a Golgota hegyén, s a feltámadás után tanúskodjanak róla, hogy Jézus akkor mutatkozott meg az Atya dicsőségében, amikor vállalta értünk a megváltás tervét az Atyától: a keresztáldozatot. Jézus Mózessel és Illéssel először a rá váró szenvedésekről beszélgetett. Az apostolok ekkor elaludtak, ahogy később az Olajfák hegyén is, de ahogy Jézus isteni dicsőségében jelent meg, akkor viszont szellemi élvezettel gyönyörködtek a látomásban: a mennyország örömében érezhették magukat. A beszélgetés témáját elfelejtették volna, de Jézus a hegyről lefelé menet emlékeztette őket a rá váró szenvedésekre.

Lehet, hogy a többi tanítványban volt, s talán bennünk is van egyfajta „szent irigység”: milyen jó lett volna látni Jézust ebben a mennyei gyönyörűségében, szépségében; ő azonban később Tamással együtt minket is kijózanít: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek” (Jn 20,29). Minden ember életében lehetnek ilyen örömteli pillanatok, lelki élmények, de a hegyről le kell jönni, vissza a hétköznapi életbe, és mindazt, amit átéltünk, mindazt a szeretetet, örömöt, élményt, amit Istentől vagy a másik embertől kaptunk, meg kell osztanunk azokkal, akik a hiányától szenvednek.

A hívő ember Isten igéjének olvasásakor hasonló élményeket, örömöket él át, és abba a tévedésbe eshet, hogy már meg is valósult az, amit elképzelt magának. Isten szeretetének valósága azonban akkor is megmarad, amikor már elillantak ezek a csodálatos érzések; akkor kell továbbra is abban a hitben élni, hogy Isten szeret minket, másokat is, az ellenségeinket is. Erről a bízó hitről mondja Nehemiás próféta: az Úrban való örvendezés a ti erősségetek. Bár mindaz, aki keresi az Urat, ma is megtalálja, ha szíve-lelke mélyéből vágyódik utána (vö. MTörv 4,29).

Isten igéjének olvasása mindannyiunk számára ma is fontos feladat ahhoz, hogy mi is szüntelenül örvendezni tudjunk az Úrban (vö. Fil 4,4). Egy filozófus mondta: Vedd el Európától a Bibliát, és elvetted a kultúráját. Én azt mondanám, hogy Európának az éltető Istenével való élő kapcsolata is elvész akkor, ha nem újul meg a Szentírás Istenének hitében.

Ezért kívánom, hogy „töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel!” (Róma 15,13)

Majnek Antal,
munkácsi róm. kat. megyéspüspök