Vasárnapi üzenet: 2020. március 22.

2020. március 22., 09:11

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 4,11)

Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Mikor egy ünnepségre, előadásra vagy konferenciára érkezünk, megfigyelhető, hogy vidékünkön mindenki a hátsó sorokban igyekszik helyet foglalni, és hátulról töltik fel a sorokat. Nem tudom, pontosan honnan ered ez a szokás, de azt igen, hogy a szerénység, önmagunk megalázása fontos jézusi tanítás. Mikor Jézus látja, hogy korának előkelőségei miként versenyeznek a tekintélyért és az első helyekért, akkor figyelmezteti őket: jobb az utolsó helyre ülni és később előrehívatni, mintsem erőszakosan előre tolakodni és szégyenszemre visszaküldetni.

Sajnos, a mai nemzedékek számára nem olyan fontos érték a szerénység, udvariasság, előzékenység, kedvesség, mint ahogy kellene. Ma már jobban érvényesülnek az erőszakos, hangos, törtető, bunkó emberek. De mi lesz akkor, ha a keresztyének is versenyt akarnak futni a világiakkal a dicsőségért és a tekintélyért? Vajon nem válik-e hívő életünk hiteltelenné ezáltal? Hiszen Jézus önmaga is mindig az alázatosság útján járt itt a földön, pedig Ő királyok Királya és uraknak Ura.

Mahatma Gandhinak, a híres indiai politikusnak, filozófusnak tulajdonítják a következő mondatot: „Minden bizonnyal én is keresztyénné lennék, ha a keresztyének a nap huszonnégy órájában keresztyénként viselkednének.” Ha versenyt futunk a világgal a hiúságban, gőgben, hataloméhségben, akkor előbb-utóbb megaláztatás lesz a sorsunk.

És mi van azokkal, akik az alázatosság útját választják? A világban keresztülnéznek rajtuk, mint az üvegpoháron, kigúnyolják és elnyomják őket, de Isten előtt felmagasztaltatnak! Ne a földi életben várjuk csupán az Isten igazságtevését és felmagasztalását! Sokkal inkább függesszük szemeinket arra a mennyei örökségre, amelyet Megváltónk saját élete feláldozásával készített el nekünk a mennyben! Ott megkaphatjuk az igazság koronáját, ha megharcoltuk a hit nemes harcát. Egy csodálatos „mennyei bankszámlára” gyűjthetjük a mennyei kincseket az alázatosság útján.

Sokan az alázatosság útját valamilyen depressziós, szomorú és megkeseredett útnak vélik. Igen, ilyenné teszi az embert az „elszínészkedett”, de nem belülről fakadó alázat. A belülről fakadó alázat boldoggá tesz, mert Krisztus szeretetében hisz. Ha az én Megváltóm életét adta értem, akkor én értékes vagyok neki, még ha a világ észre sem vesz. És ha ez a világ meg is feledkezik az alázatos és szelíd emberekről, Isten soha nem feledkezik meg az övéiről. Ámen.

Gulácsy Dániel
munkácsi református lelkipásztor