Időszerű kihívások: távoktatás?
Már több mint egy hete tart a karantén. Az iskolák online oktatásra álltak át, s bizony a családok is átkapcsoltak a képzeletbeli sebességváltó eddig ritkán használt fokozatára, a „maradj otthon, tanulj otthon” üzemmódra. Apa és anya most egyszerre tanítók lesznek, s ha nem is tudnak átfogó, mély magyarázatot adni egy-egy témában, igyekeznek felügyelni a tanulásra szánt időt. De mikor legyen ez az idő, ha ügyes-bajos dolgainkat is el kell intézni (vásárlás, házi munka)? Mennyi feladatot kell megoldania egy otthonról tanuló gyereknek, és mit kezdjünk az iskolai futkározás, tornaóra híján felgyülemlett pluszenergiákkal? Valószínűleg sokunkban felmerülnek ilyen és ehhez hasonló kérdések. Tény, hogy jelen helyzetben óriási felelősség hárul a szülőkre, akik közül sokan még nem igazán látják az alagút végén a fényt. Annyi tippet, jó tanácsot, online tananyagot találunk az interneten, hogy csak kapkodjuk a fejünket. „Jól jönne egy összefoglaló dióhéjban” – gondoltam, s levelet írtam Gogola István iskolapszichológusnak.
– Mi az, hogy online tanulás? Hogyan lehet online tanulni – lehetőleg eredményesen?
– A tanulásról, tanításról – gondolom – felnőtteknek és gyerekeknek is az az első értelmezésük, hogy van egy hely, az iskola, ahol vannak munkatársak, a tanárok és a padok túloldalán helyet foglaló gyerekek, a tanulók, akik a tanév alatt azzal vannak elfoglalva, hogy mindent elsajátítsanak, amit át akarnak adni nekik. Klasszikus értelemben a gyerekek 6-7 éves koruktól kezdve iskolai oktatásban vesznek rész 11 éven keresztül. Évi 9 hónapon át heti 5 napban reggel 7.30-tól 45 perces órákon vesznek részt, ahol a világ sok dolgát sajátítják el. Az iskola életük szerves részévé válik, felnőtté válásuk elsődleges színtere – a család után talán ez a legnagyobb hatású intézmény. Reggel fel kell kelnie a diáknak, el kell készülnie, aztán az iskolai tanítás után el kell végeznie a házi feladatait – ezzel telik egy diák hétköznapjainak nagy része. Mondhatni ez az ő munkahelye, ahol testben és értelemben fejlődik/fejlődhet. Ez a szokásos folyamat, ami most a koronavírus-járvány miatt megszakadt, kizökkentve a mindennapokból diákot, szülőt, tanárt. Az oktatás nem állt meg, csak egy másik síkon, digitális eszközök segítségével folytatódik.
A tanulás az iskolákban a belső szabályzatoknak, rendeleteknek megfelelően működik. Ez a rendszer a távoktatás terén megszűnni látszik. Először tudatosítani kell a diákokban, hogy a jelenlegi helyzetben nem oktatási szünet van, hanem a tanítás/tanulás folyamata egy másik síkon folytatódik tovább. A tanárral való közvetlen együttműködésen alapuló munkát felváltja egy közvetettebb forma, de az együttműködés tanár-diák-szülő között továbbra is alapja marad a sikernek, a hatékonyságnak.
Fontos, hogy megteremtsük a diákok részére odahaza a „távtanulás” feltételeit: a külön tanulási hely mellett azokat a digitális eszközöket, melyekkel hozzáférhetnek a tanár által elküldött anyagokhoz, internetes felületekhez. És ezt persze minden diák részére. Ez külön kihívást jelent azon családok részére, ahol egyszerre több gyermek is iskolás. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a diákok birtokában vannak azoknak a készségeknek, melyekkel a különböző digitális rendszerek működtethetők. Sokan gondolják azt, hogy mivel a gyerekek egész nap az okos eszközeiken „dolgoznak”, így a digitális oktatás könnyen fog számukra menni, mondván ez már úgyis az ő generációjuk alapfelszereltsége. Ennek ellenére a különböző közösségi oldalakon való jelenlét még nem jelent automatikusan hatékony számítástechnikai tudást is.
Az iskolában az időbeosztásra nagy figyelmet fordítanak. A csengőrend nem a diákokhoz, hanem az órához igazodik. Ebből adódóan a távoktatásban is nagy szerepet kap az otthoni időbeosztás kérdése. Egyes tanárok élőben is kapcsolatba lépnek diákjaikkal. Ekkor a bejelentkezés időpontjában elérhetőnek kell lennie a diákoknak, máskülönben lemaradnak. Az otthoni környezetben más ingerek érik a gyerekeket, így könnyebben elkalandozik a figyelmük a tanulástól. Sok inger érheti őket például magukon a digitális eszközökön keresztül is. Figyelnünk kell, hogy túlzott függőség ne alakuljon ki. A szülőknek nagy lehetősége van arra, hogy a diákok mindennapjainak beosztására hatással legyenek. Fontos, hogy a munka mellett is, legalább a nap végén kérdezzenek rá gyermeküknél, hogy mit sikerült aznap elsajátítania. Nem feleltetésre gondolok, amit a tanár helyett kell elvégezni, hanem egy kötetlen beszélgetésre arról, hogy az adott napon mivel gazdagította tudását, jártasságát. Hasonló módon kapcsolatot kell tartani gyermekük tanárával/tanáraival, hogy ő(k) is rálátással legyen(ek) a tanítás történéseire.
A számítógéppel való tanulás megterhelő lehet mind mentálisan, mind fizikálisan. Az iskolai rendnek megfelelően szükséges a szünetek betartása adott tanulási szakaszokon belül, a különböző tantárgyak közötti váltás. Sok diák panaszkodik szemproblémákra. Ha van rá lehetőség, akkor érdemes egyes anyagokat kinyomtatni, ami ezt a terhelést csökkentheti.
– Mit kezdjünk az iskolai futkározás, tornaóra híján felgyülemlett pluszenergiákkal?
– Az udvaron vagy a szobákban való mozgás nincs megtiltva még digitális alapon működő távoktatásnál sem. Ismerünk tornatanárokat, akik internet segítségével küldtek diákjaik számára mozgásra biztató videókat. A gyerekek akár saját videó készítésével is igazolhatják, hogy a tornaórájukat is „teljesítették”. A reggeli készülődésbe be lehet építeni a reggeli tornát, az esti programban is jól elfér az esti testmozgás.
A családdal való együtt töltött időre most nagyobb lehetőségek kínálkoznak. Érdemes ezeket a lehetőségeket megragadni. Sajnos a kirándulás lehetőségét a jó idő ellenére sem lehet kivitelezni, de ezenkívül még számtalan lehetőséggel tudnak élni az ötletes szülők. Társasjátékok, táblajátékok, közös könyvolvasások, családi filmnézések, hogy csak néhányat említsünk.
Tóth János
