Kedves bácsi vagy államférfi?

Mindaz, amiért Volodimir Zelenszkijt tavaly elnökké választották, mára értelmét veszítette. Manapság nem elég szépen mosolyogni, hanem válságot kell kezelni. De vajon alkalmas-e erre a feladatra a komikusból lett államfő?

Néhány napja Mihajlo Dubinyanszkij, az ismert politikai elemző hívta fel a figyelmet az Ukrajinszka Pravda hírportálon vezetett blogjában arra, hogy tavaly ilyenkor még két nagy és látszólag kibékíthetetlen táborra szakadt az ország: az egyik imádta Zelenszkijt, a másik hasonló intenzitással utálta. Akkor még egyik tábor sem gondolta volna, hogy egy évvel később lesz bennük valami közös: mind a két félnek tökéletesen mindegy lesz, hogy mit tartott fontosnak múlt tavasszal.

Vegyük például a háború és béke kérdését. Egy tavalyi felmérés szerint az polgárok 65%-a a kelet-ukrajnai háború lezárását várta az új elnöktől. A többiek egy számottevő hányada ugyanakkor a haza­árulással tartotta egyenértékűnek az ellenséggel való tárgyalást, a békét pedig kapitulációnak tekintette. Zelenszkij nem tudta eldönteni, melyik csoportnak tegyen a kedvére. Így folyt ez hónapokon keresztül. Aztán a napokban, 2020 tavaszán kiderült, hogy az emberek többsége számára másodlagossá vált, vajon háború van-e az országban, vagy béke. Hiszen a többséget eddig sem emberiességi megfontolásokból zavarta a vérontás folytatódása. Gondoljunk csak arra, hogy hatodik éve dúl már a háború az ország keleti részén, de ez nem akadályozta meg a kijevieket, hogy a barátaikkal kávéházakba, éttermekbe járjanak, a járvány hírére viszont egyetlen szempillantás alatt kiürültek az utcák. Bár szinte naponta haltak meg emberek a fronton, ez nem volt akadálya annak, hogy polgáraink külföldön nyaraljanak, most viszont le vannak zárva a határok. Egyszóval, a hibrid hadviselés „kellemetlenségei” össze sem vethetők a világjárvány hatásaival.

Említhetjük az államfőnek azt az ígéretét is, mely szerint börtönbe kerülnek a korrupt tisztviselők és a törvénysértők. Ez a választási programpont szintén több százezer szavazatot hozott a jelenlegi elnöknek. De hiába akadt el hónapokra az ígéret végrehajtása a hivatali irodákban, és hiába sikerült menesztenie nemrég az államfőnek az eddigi tehetetlen főügyészt, mindennek már akkor sem lesz jelentősége az ő politikai jövője szempontjából, ha az ügyészség a teljes parlamentet börtönbe juttatná. Az ok igen egyszerű: bármit tesz a kormányzat ez ügyben, attól nem jelennek meg a boltokban és a patikákban a maszkok, a gumikesztyűk, a fertőtlenítőszerek – egyszóval mindaz, ami segíthetne az átlagpolgárnak túlélni a járványt.

Ha ezek tudatában Zelenszkij úgy dönt, hogy valódi államférfiként viselkedik, úrrá kell lennie a járványon, ki kell vezetnie az országot a válságból. Amennyiben képes lesz erre, örökre beírja nevét az ország történelmébe a legnagyobb államfők egyikeként, ha kudarcot vall, az sok ezer ukrán halálával, az ország totális tönkretételével lesz egyenértékű.

Egyelőre minden jel arra vall, elnökünk még annak se ébredt tudatára, hogy mi a tét. A lakossághoz intézett napi üzeneteiben egyre úgy mérlegeli a szavait, mintha változatlanul az lenne a legfontosabb, hogy egyetlen potenciális szavazóját se riassza el. Pedig az embereknek most határozott, szakszerű intézkedésekre, megnyugtató szavakra lenne szükségük, hogy valóban elhiggyék, a kormányzat tudja, mit csinál. Ehelyett jobbára kapkodást és bürokratikus látszatcselekvést tapasztalhat. Például kihirdetik Kijevben, hogy végérvényesen lezárják az országhatárokat, majd amikor megindulnak hazafelé a kétségbeesett ukrán vendégmunkások ezrei, s feltorlódnak a határon, mégis visszakoznak, mondván, az ukrán polgárok bármikor hazatérhetnek. A lakosságtól szívesen megkövetelnék az egyébként beszerezhetetlen védőfelszerelések használatát, az ország vezetői azonban a parlamentben sem tartják mindig fontosnak a saját, karanténra vonatkozó rendelkezéseik betartását.

Szóval Volodimir Zelenszkijnek komolyan el kellene gondolkodnia azon, vajon milyen véleménnyel lesz az utókor államfői teljesítményéről. Eddig megtehette, hogy nem vesz tudomást a számára kényelmetlen kérdésekről. Hamarosan eljön azonban a pillanat, amikor szembe kell néznie döntései következményeivel.

(ntk)