Kisvállalkozók – nagy gondban
„Az idei veszteséget már nem lehet pótolni…”
A koronavírus-járvány – amellett, hogy veszélybe sodorja sokak egészségét, sőt nem kevesek életét is – a gazdaságnak is óriási károkat okoz, s a gazdaságon belül a kisvállalkozók is nagyon megérzik a járványhelyzetet a kényszerű járvány elleni intézkedések, végső soron pedig a koronavírus terjedése miatt. Az őket ért károkról beszélgettem egy személyszállítással és bútorgyártással, illetve egy szintén személyszállítással és fóliaházi uborkatermesztéssel foglalkozó kisvállalkozóval.
– Amellett, hogy vendégmunkásokat fuvarozok egy jászberényi céghez, fő profilom a kerti, valamint a beltéri bútorok gyártása. 2014 óta foglalkozom az utóbbival, három éve pedig szerződést kötöttem a jászberényi vállalattal, azelőtt pedig más helyekre szállítottam munkásokat. A tevékenységem 30 százalékát teszi ki a személyszállítás, 70 százalékát a bútorgyártás, és a jövedelmem egyharmada folyik be a fuvarozásból, kétharmada pedig a bútorok értékesítéséből. Egy magyarországi üzlettársamhoz szállítom el a bútorokat, azokat ő értékesíti, a jövedelmen pedig megosztozunk: egyharmada az övé, míg kétharmada az enyém – mutatja be vállalkozását a salánki Kész Attila. – A határforgalom nagymértékű korlátozása óta viszont mind a fuvarozás, mind a bútorszállítás leállt.
– Ez konkrétan milyen következményekkel járt?
– A kerti bútorok hetven százalékát áprilistól júniusig készítjük, és ekkor szállítom le azokat, s most éppen ebben az időszakban állt le a kereskedelmi forgalom. A kerti bútorok gyártását azonban még nem állítottam le, csak a felére csökkentettem, hogy az azokat elkészítő munkásaim se maradjanak teljesen pénz nélkül. De kérdéses, meddig bírom őket fizetni, mert ha több mint egy hónapig fennmarad a határforgalom korlátozása, és így nem tudom újraindítani a bútorok leszállítását, akkor teljesen le kell állítanom a gyártást és a munkásaim bérezését a folytatódó jövedelemkiesés, ezáltal pedig a pénzhiány miatt. A benti bútorok gyártása és forgalmazása viszont ősszel indul be, miután az anyaországban is véget ér a nyaralási idény, és a családok akkor kezdenek benti bútorokat vásárolni. A határforgalom mostani korlátozása azonban elveszi az évi jövedelmem 60 százalékát, hacsak április végén fel nem oldják a részleges határzárat, de bevételkiesés mindenképpen lesz.
– Mit lehet tenni a kiesett jövedelem pótlására? Esetleg a beltéri bútorok gyártásának a felfuttatását vagy az árak megemelését?
– Napi szinten gondolkodom rajta, de nem találtam megoldást a kiesett jövedelmem pótlására. Ha április végén újból meg lehetne teljesen nyitni a határokat a forgalom előtt, akkor még lenne egy hónapom, ami alatt még tudnék szállítani kerti bútorokat, de akkor sem lenne reális esély a most kiesett jövedelem pótlására. A beltéribútor-gyártás gyors felfuttatására nincs mód, évek óta egy szinten mozog, és az üzlettársam sem tudná hirtelen értékesíteni a többlettermelést. A gyors áremeléssel pedig vásárlókat veszítene el. Csak a termelés és az értékesítés lassú felfuttatására van mód. Már az idei évre beterveztem, hogy építtetek még két üzemegységet a bútorgyártás számára, illetve megvásárolom a gyártási kapacitás növeléséhez szükséges gépeket, de ezekre már nem lesz lehetőség a jövedelemkiesés miatt, csak jövőre valósíthatom meg a terveket. Az idén össze kell szorítani a nadrágszíjat, a bevételek kiesése miatt csak feleannyi bútort tudok legyártatni, sőt télire is kevesebb tűzifát tudok megvásárolni. Arra van esély, hogy jövőre újból teljes üzemmódra kapcsoljunk, de az idei veszteséget már nem lehet bepótolni. És rajtam kívül még sok kisvállalkozó került most rossz helyzetbe.
Az utóbbi állítást támasztja alá falubelije, Kis András fuvarozó és zöldségtermesztő kisvállalkozó megannyi gondja.
– A személyszállítás leállt, és még a mezőgazdasági termelést sem tudtam beindítani, akárcsak megannyi falubeli sorstársam. Van fóliaházam is, szabadföldi uborkatermesztéssel is foglalkozom, de még nem végeztünk el semmilyen munkát, mert nem tudjuk, miként értékesítsük a termést. Az eladás körüli bizonytalanság miatt még nem vetettünk semmit, nem ültettünk semmit. A termést ugyanis a hágókon túlról érkező felvásárlóknak adom el – minden gazdának megvannak a maga viszonteladói kapcsolatai –, de most a járvány terjedése elleni védekezés során korlátozták a hágókon keresztül zajló forgalmat. Nem tudni, meddig marad érvényben ez az intézkedés, a viszonteladók nem tudnak, és nem is akarnak Kárpátaljára jönni, hiszen a piacokat is lezárták. Persze, azért beindítjuk a munkálatokat, de azok legalább egy hónappal el fognak tolódni. Március vége helyett április végén, húsvét után fogunk csak vetni, s csak május közepén fogunk ültetni.
– Miként értékesíti majd a termést, s mekkora veszteségre számít?
– Júliusban, augusztusban, amikorra már beérik a termés, a saját gépjárművemen fogom szállítani az uborkát a környező településekre a reménybeli vásárlóknak. Hogy mekkora lesz a jövedelemkiesés, még nem tudom, de az idei bevételkiesést már nem lehet pótolni. Ráadásul nagy befektetéssel jár a munka beindítása, csak a műtrágya és a vetőmagok megvásárlása húszezer hrivnyába kerül, miközben jövedelemkieséssel kell számolnunk. Megannyi zöldségtermesztőnek, köztük nekünk is nagy szükségünk lenne gyors gazdasági támogatásra.
Reméljük, megkapják.
Lajos Mihály
