Kárpátaljai fiatalok a nagyvilágban – beszélgetés Puskás Veronikával

2020. május 17., 18:42 , 1006. szám

A Nemzetpolitikai Államtitkárság kezdeményezéseként 2019–2020 folyamán immáron hetedik alkalommal valósul meg a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSSP), melynek célja a diaszpóra magyarságának megszólítása, valamint a diaszpóra közösségi és kulturális életének megszervezése, a magyar nyelvismeret fejlesztése és szinten tartása a kiérkező ösztöndíjasok segítségével. Ahogyan azt illik, idén is többen képviselik Kárpátalját e nemes ügy érdekében. Hetilapunk tudósítója a kanadai Alberta államban tevékenykedő Puskás Veronikával beszélgetett.

– Hol tájékozódtál erről a remek lehetőségről, és miért döntöttél úgy, hogy belevágsz?

– Főiskolai tanulmányaim utolsó évében hallottam a programról évfolyamtársaimtól, főiskolai ismerőseimtől. A mesterdiploma megszerzése után, de még a szakmában való elhelyezkedés előtt szerettem volna új tapasztalatokat, élményeket gyűjteni, a sajátomtól eltérő kultúrákat és közösségeket megismerni. A lehetőséget, hogy mindezt elérjem úgy, hogy közben hasznos munkát végezhessek, a Kőrösi Csoma Sándor Program által találtam meg.

– Miért pont Kanada?

– Mindenképp angol nyelvű területre szerettem volna kerülni. Így miközben segíthettem egy közösség munkáját, az angol nyelvtudásomat is fejleszthettem.

Kanadáról elsőként talán a legtöbbünknek a gyönyörű tájak, barátságos emberek és a biztonság jut eszébe, ahogy nekem is. Ennélfogva érthető, miért szerettem volna kicsit közelebbről megismerni a juharszirup szülőhazáját.

– Milyen létszámmal rendelkeznek azok vagy az a magyar közösség(ek), ahol tevékenykedsz?

– Calgaryban és vonzáskörzetében több ezer magyar él, de erre vonatkozólag nincsenek pontos adatok. A Calgary-i Magyar Kultúregyesületnek jelenleg több mint háromszáz tagkártyával rendelkező tagja van, és körülbelül ebben a létszámban jelennek meg a nagyobb magyar rendezvényeken az itt élők.

– Mesélj az olvasóknak, kérlek, az ottani magyarokról, a munkádról, a feladataidról!

– Egy kedves, befogadó közösséghez érkeztem. Mindenki nagyban segített abban, hogy már az első napokban otthonosan érezhessem magam itt, Calgaryban.

Segítem minden magyar szervezet munkáját, amely együttműködésben áll a Calgary-i Magyar Kultúregyesülettel; segítettem a cserkészcsapatok munkáját a heti rendszerességgel megtartott foglalkozásokon; a Bethlen Gábor Magyar Nyelviskolában tanítok; segítettem két tánccsoport, a Bartók Tánccsoport és a Nádihegedű Magyar Népművészeti Műhely foglalkozásait; kategorizálom és rendszerezem a Magyar Ház és a Kálvin Magyar Református Egyház könyvtárába folyamatosan érkező könyveket. Ittlétemnek köszönhetően kipróbálhattam magam mint újságszerkesztő is – a helyi magyar közösség hírlapjának, a Hírmondónak a szerkesztése és megjelentetése is a feladatom lett. Emellett megemlékezések és egyéb alkalmak lebonyolításában is segédkezem műsorvezetőként.

– Milyenek a kanadai magyarok és a kanadaiak?

– Ami elsőként szembetűnő volt az itt élő magyarokkal kapcsolatban, az az, hogy nagyon jó kedélyűek és mosolygósak. Talán ez a magasabb életszínvonalnak is köszönhető. Hihetetlenül segítőkészek, és fontos számukra magyarságuk, a magyar ünnepek megtartása. Ezt jól mutatja az is, hogy minden program, amely megrendezésre kerül, önkéntesek munkájának köszönhetően jöhet létre.

Arra a kérdésre, hogy milyenek a kanadaiak, a megérkezésemet követő első hónapokban még nem tudtam volna válaszolni, mivel munkámból adódóan magyarokkal voltam és vagyok körülvéve. Olyan ez a közösség Calgaryn belül, akár egy kis falu, amelyben mindenki ismer mindenkit. Az azóta szerzett tapasztalataimat a kanadaiakkal kapcsolatban csak azzal foglalnám össze, hogy tényleg igaz, hogy akkor is ők kérnek bocsánatot, amikor nem is nekik kellene.

– Mint pedagógus az ösztöndíjas pedagógustól kérdezem: hogyan zajlik a tanítás, milyen az ottani magyar nyelvoktatás?

– A Bethlen Gábor Magyar Nyelviskola hétvégi iskolaként működik, tanulócsoportokban oktatva a gyerekeket: míg a legkisebbek az ábécével ismerkednek, a nagyobbakkal a helyesírást és az olvasást gyakoroljuk. Minden alkalommal felolvasásra kerül egy-egy mese a gyerekek által, ezáltal igyekszem megszerettetni velük az olvasást. Emellett a haladó csoport számára az általam tartott órákon igyekszem a tanultakat valamilyen formában összekapcsolni a magyar történelemmel is.

– Miben tér el a magyar oktatás az otthonitól?

– A tanítás egy új kihívást jelentett számomra, mivel az itt élő gyerekek, bár anyanyelvi szinten beszélik a magyar nyelvet, az állami iskolákban nap mint nap angol nyelven tanulnak, illetve angol nyelvű környezetben zajlik napjaik java része. A hétvégi magyar iskolákban másfajta követelményekkel találkoznak, mint a kanadai iskolákban. Például, míg utóbbiban csak a nyomtatott betűk írását tanítják meg, addig mi, a hétvégi iskola tanárai ragaszkodunk ahhoz, hogy megtanulják a folyóírást is.

Az itt élő magyar gyerekek számára egy magyar regény olvasása és annak értelmezése nagyobb kihívást jelent, mint a magyarországi diákok számára. Az olyan szavaknál, mint például a tulipános láda, pápaszem, délceg, karcsú szükség van arra, hogy megálljunk és megbeszéljük azok jelentését.

– Milyen hatással van a koronavírus-helyzet a munkásságodra? Miben térnek el a korlátozások az itthoniaktól, hogyan viszonyulnak az emberek a karanténhoz stb.?

– Nem véletlenül mondtam korábban néhány feladatkört múlt időben. A kanadai magyarok számára talán akkor vált egyértelművé, hogy változások közelednek, amikor a március 15-i megemlékezéseket minden szervezet lemondani kényszerült szerte az országban. Az itt élők mindennapjai, a magyar szervezetek munkája és működése is gyökeresen megváltozott az utóbbi hónapokban. Ahogy a tánccsoportok és a cserkészcsapatok foglalkozásai, úgy a hétvégi nyelviskola is digitális formában működik tovább.

Talán valamivel később, mint az európai országokat, de Kanadát is elérte a korlátozó intézkedések bevezetésének szükségessége, amelyek hasonlóak az otthoniakhoz. Sokan kényszerültek arra, hogy munkájukat otthonról végezzék, sokan pedig egyáltalán nem tudnak dolgozni. Ennek ellenére több embertől hallottam azt is, hogy ez a lelassult, kicsit lecsendesedett időszak lehetőséget ad arra, hogy most több időt tölthessenek együtt családjukkal.

– Milyen érzések vannak jelenleg benned az ottléttel kapcsolatban?

– Bár azért jöttem, hogy én adjak át valamit az itt élő magyar közösségnek, legalább ugyanannyit tanultam és kaptam én is a helyiektől. A program nagyszerű lehetőséget adott arra, hogy kilépve saját komfortzónámból, számomra eddig ismeretlen, új feladatokkal és kihívásokkal nézhessek szembe, amelyeknek eleget téve folyamatosan fejlődhetek.

A rendkívüli helyzet ellenére biztonságban érzem itt magam. S bár most hazaindulásom időpontjában még nem lehetek biztos, de abban igen, hogy életre szóló tapasztalatokkal térek majd haza.

Simon Dávid