Telefonos hazaárulás, avagy Amerika irányít?

2020. május 26., 21:10 , 1008. szám

Ukrajna nem tanul. Azok után, hogy Kijev belefolyt az előző amerikai elnökválasztási kampányba, s végül rajta csattant az ostor, minden jel arra vall, hogy a következő botrányból se fog kimaradni.

Újabb leleplező felvételek

A legfrissebb történet azzal kezdődött, hogy Andrij Derkacs független honatya, aki az előző összehívású parlamentben még Petro Porosenko exelnök pártjának, a BPP-nek a képviselője volt, minap online sajtótájékoztatót tartott, amelyen eddig ismeretlen telefonbeszélgetések felvételeit tette közzé.

A felvételeken szereplő hangok egyike Petro Porosenkóéra emlékeztet, a másik Joe Biden volt amerikai alelnökére, s megszólal egy harmadik szereplő is, akiben John Kerryre, az Obama-kormányzat volt külügyminiszterére ismerhetünk. A hanganyag hitelességét egyelőre nem erősítették meg, de elemzők szerint a megszólaló hangok valódinak tűnnek. Derkacs elmondása szerint a felvételek oknyomozó újságírók révén kerültek a birtokába. Keletkezésük körülményeire egyébként nem nehéz rájönni, hiszen a magas rangú politikusok, államfők telefonbeszélgetéseit általában rögzítik.

Petro Porosenko pártja, az Európai Szolidaritás kezdettől tagadja a felvételek hitelességét. Talán mondanunk sem kell, hogy az egész ügyet orosz provokációnak tekintik, „amelynek semmi köze a valósághoz”. Derkacs viszont ragaszkodik hozzá, hogy a birtokába jutott felvételek „nemzetközi korrupcióról és hazaárulásról tanúskodnak a legfelső szinten”. Úgy véli, a beszélgetések félreérthetetlenül mutatják, hogy „Ukrajnát Biden irányította”. Úgy tudni, a képviselő máris feljelentést tett az ügyben az ukrán főügyészségen.

Korrupciós mese

Az első beszélgetésre 2015. december 3-án került sor.

„Szeretném felkérni, hogy mérlegelje Sokin főügyész leváltásának lehetőségét, mivel véleményem szerint akadályozza a főügyészség megtisztításának reformját” – mondja a John Kerryére emlékeztető hang Porosenkónak. Az amerikai külügyminiszter utal rá, hogy Joe Biden alelnök is „aggódik”.

A következő beszélgetés Biden és Porosenko akkori ukrán elnök között zajlott 2016. március 22-én, vagyis négy nappal Viktor Sokin parlamentbéli leváltása előtt.

„Abban az esetben, ha új kormányuk és új ügyészük lesz, kész vagyok nyilvánosan aláírni az egymilliárd dolláros kötelezettségvállalást” – mondja egyebek mellett Biden.

„Rendkívül erős motiváció. Az egyik lehetséges jelöltem erre a tisztségre Lucenko, a frakcióm vezetője, aki közszereplő” – válaszolja Porosenko, mintha Biden beleegyezésére várna. – „Ha úgy véli, hogy egy politikailag motivált személy nem a legmegfelelőbb jelölt az önök szempontjából, visszavonom a javaslatomat. Senki sem tudja, hogy Lucenkót fogom javasolni” – teszi hozzá az ukrán elnök.

A következő felvételt az új főügyész kinevezése után, május 13-án rögzítették:

„Gratulálok hozzá, hogy megvan az új főügyész, nagyon fontos, hogy azon dolgozzon, hogy mielőbb helyrehozza a kárt, amit Sokin okozott. … Szavatartó vagyok, és most, hogy ki lett nevezne az új főügyész, tovább haladhatunk az egymilliárd dolláros hitelgaranciáról szóló megállapodás aláírása felé” – mondta a Joe Biden akkori alelnöknek tulajdonított hang Porosenkónak.

Kinek az érdeke?

Az olvasó joggal kérdezheti, miért nem felelt meg Washingtonnak az ukrán főügyész személye? A válasz kiábrándító. Ha igazak a hírek, Joe Biden fia, Hunter 2014-ben, tehát a legutóbbi Majdan után, olajipari érdekeltségekre tett szert Ukrajnában. A ügyletek egy része utóbb kérdéseket vetett fel Ukrajnában, ezek miatt indított vizsgálatot Sokin. Ha viszont mindez igaz, az ukrán főügyésznek a Biden-família üzleti érdekei miatt (is) kellett távoznia hivatalából.

Megkérdezhetik azt is, hogy miért volt oly fontos az egymilliárd dolláros hitelgarancia az ukrán elnök számára, hogy kész volt érte feláldozni a főügyészt? Derkacs és az ukrán sajtó nem Porosenko-párti része szerint mindenekelőtt azért, mert az így felvett támogatást elsősorban az ukrán haderő fejlesztésére szánták, vagyis a pénz egy tekintélyes része a Porosenko érdekeltségébe tartozó hadiipari cégekhez kerülhetett.

Ráadásul a felvételekből úgy tűnik, hogy Porosenko nemcsak a főügyészt „áldozta fel” a hitelgaranciáért, hanem a polgárok pénztárcáját sem kímélte. A Porosenkóéra emlékeztető hang azzal dicsekszik a 2016. májusi felvételen, hogy a parlamentben megszavazták a közüzemi díjak százszázalékos emelését, holott az IMF csak hetvenöt százalékot várt el.

Mit gondoljon az ember?

Élhetnénk a bevett újságírói fordulattal, miszerint a hír, hogy az amerikaiak gyakorlatilag kézi vezérléssel irányítják Kijevet, bombaként robbant Ukrajnában, de ez nem felelne meg teljesen a valóságnak. Minden attól függ, hogy az ember melyik tévécsatornát nézi, vagy melyik weboldalt böngészi. A Porosenko érdekeltségébe tartozó, illetve őt pártoló média például vagy tagadja a felvételek hitelességét, vagy az egész botrányt Ukrajna elleni összeesküvésként igyekszik beállítani.

A külföldi civil szervezetek által pénzelt ukrajnai struktúrák valamivel óvatosabbak. Már csak azért is, hiszen korábban maga Biden sem tagadta, hogy köze volt az ukrán főügyész menesztéséhez (bár a család állítólagos üzleti ügyeit érthető módon nem keverte bele a történetbe). Taktikájuk az amerikai demokrata párti médiáéhoz hasonló, amely igyekszik elbagatellizálni a felvételek jelentőségét.

Mindenesetre érdekes, hogy tavaly a Demokrata Párt megindította a törvényhozásban az alkotmányos vádeljárást Donald Trump republikánus párti elnök ellen, amiért az egy Volodimir Zelenszkijjel folytatott telefonbeszélgetésében igyekezett rávenni az ukrán elnököt, hogy indítson eljárást politikai ellenfele, Joe Biden fia ellen Ukrajnában. Most, amikor Bident szintén politikai nyomásgyakorláson érték, a demokraták igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy potenciális elnökjelöltjük államférfihoz méltó módon járt el Ukrajna vonatkozásában. Pedig jelen helyzet szerint nem zárható ki, hogy Trump annak idején nem alaptalanul fordult az ukrán elnökhöz…

Zelenszkij szívesen kimaradna a csetepatéból

Az ukrán média és politika demokrata befolyás alatt álló része ezekben a napokban elsősorban arról ismerszik meg, hogy „aggódik” Ukrajnáért és Zelenszkij elnökért, akit szerintük ismét megpróbálnak belerángatni az amerikai belpolitikába.

Maga Zelenszkij igyekszik semlegesnek mutatkozni, vagyis ugyanazt a taktikát követi, mint a tavaly nyári, Trumppal folytatott telefonbeszélgetése miatt kirobbant botrány idején. Látszólag közömbösen jegyezte meg múlt szerdai sajtótájékoztatóján, hogy az ügyészség majd kivizsgálja az esetet. Némi cinizmussal a hangjában úgy vélte, hogy valószínűleg nem ez az utolsó telefonbeszélgetés, amelyet az ukránok megismerhetnek. Az őt támogató politikai erők ugyanakkor egyértelműen lehetőséget látnak a kiszivárogtatásban legfőbb ellenfelük, Petro Porosenko eltávolítására, márpedig így az amerikai belpolitikából is nehéz lesz kimaradni.

(zzz)