Emberi jogok: a kínzástól a nyelvhasználatig

2020. június 3., 20:07 , 1009. szám

A világjárvány közepette sok minden a háttérbe szorult mindabból, ami a koronavírus előtti „békeidőkben” hozzátartozott a tavaszhoz. Rendszerint ebben az évszakban vehettük kézbe az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának (OHCHR) az emberi jogok ukrajnai helyzetéről kiadott negyedéves jelentését is. Gondolható, hogy a kormányzat szívesen hagyta volna a csudába azt a fránya jelentést, de az ellenzéki médiának csak eszébe jutott a dokumentum, még ha több heti késéssel is.

Keleten a helyzet változatlan

A 2019. november 16. és 2020. február 15. közötti időszakra vonatkozó jelentés összeállítóinak nagyban megkönnyítette a dolgát, hogy Ukrajnában ez idő alatt alig változott valami az emberi jogok helyzetét illetően. Kelet-Ukrajnában például továbbra sem szünetelnek a harcok és a háború rendületlenül szedi civil áldozatait. A beszámolási időszakban megsérült nyolc személy közül hét az Ukrajna által nem ellenőrzött területek lakója, s csupán egyetlen elhuny lelte halálát az ukrán hadsereg által ellenőrzött területen.

Sokatmondóak a 2019-es esztendő egészének civil áldozataira vonatkozó adatok is: 27 halott és 140 sebesült. Ez 40%-kal kevesebb, mint az előző esztendőben, amikor 55-en vesztették életüket, és 226-an sebesültek meg. A javuló mutatók arra vallanak, hogy Volodimir Zelenszkij elnök megpróbálja tartani magát választási ígéretéhez, igyekszik véget vetni a harcoknak. Azonban az összesen 167 tavalyi áldozatból 105 tüzérségi támadásokban vesztette életét vagy sebesült meg.

„Nyolcvanötöt közülük (öt halott és 80 sebesült – 81%) az önkényesen kikiáltott „köztársaságok” által ellenőrzött területen jegyeztek fel, 18-at (három elesettet és 15 sebesültet – 17,1%) a kormány által ellenőrzött területen, kettőt pedig (mindkettő megsebesült) a »senki földjén«” – áll a jelentésben.

E számokból kitűnik, hogy a harcok még mindig intenzívek, és a felek nemigen kímélik a lakosságot.

Ráadásul távolról sem a folytatódó harcok jelentik az egyetlen problémát a térségben. Hiába kérte az ENSZ, a kormányzat továbbra sem törölte el azt a rendelkezését, mely szerint a megszállt területeken élőknek regisztrálniuk és időről időre igazolniuk kell magukat az Ukrajna fennhatósága alatt álló területeken. Ez nyugdíjasok ezreit fosztja meg a lehetőségtől, hogy felvegyék a nyugdíjukat – mutatnak rá sokadszor is a jelentés szerzői. Mivel a beszámolási időszak február 15-ével zárult, nem kerülhetett bele a jelentésbe, hogy Ukrajna a koronavírus-járvány miatt ideiglenesen eltörölte a jelentkezési kötelezettséget, ugyanakkor továbbra sem tudható, mikorra várható a probléma végleges megoldása – fűzi hozzá a dokumentumhoz a strana.ua.

Az ENSZ egyebek mellett kitér arra is, hogy Donyeck megye egyes településein folytatódik a lakóházak fosztogatása. A lakossági feljelentéseket állítólag senki sem vizsgálja ki, ami nem csoda, hiszen a beszámolók szerint a fosztogatók – a katonák mellett – nemegyszer maguk a rend őrei.

A kisebbségekről sem feledkeztek meg a jelentéstevők

A dokumentumban viszonylag jelentős teret szentelnek a nyelvkérdésnek és a nemzeti kisebbségek helyzetének. A jelentés emlékeztet, hogy az Emberi Jogi Főbiztosság a Velencei Bizottság 2019 decemberében közreadott ajánlásaival összhangban ismételten felszólította az ukrán kormányt és a parlamentet, hogy indokolatlan halogatás nélkül, a nemzeti kisebbségek és az őslakos népek képviselőivel folytatott széleskörű, mindenre kiterjedő konzultációk alapján dolgozza ki az ukrajnai őslakos népek és nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséről szóló törvényt. Ez megteremthetné az igazságos egyensúlyt az ukrán nyelvtörvényben foglalt célok, az ukrán nyelv szerepének megerősítése és előmozdítása, valamint a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak gyakorlására vonatkozó garanciák között – mutatnak rá.

Az OHCHR összességében úgy ítéli meg, hogy az őslakos népek és a nemzeti kisebbségek jogait rögzítő jogszabály hiányában a 2020 januárjában elfogadott Az általános középfokú oktatásról szóló törvény sem biztosít elegendő garanciát a kisebbségi nyelvek védelmére és használatára. Rámutatnak egyebek mellett, hogy bár Az általános középfokú oktatásról szóló törvény garantálja az oktatást az őslakos népek nyelvén az ukrán nyelv mellett, nem határozza meg a pontos nyelvhasználati arányokat.

Bevett dolog a kínzás?

Az ENSZ jelentéséből kitűnik, hogy a fogolycsere útján szabadultak mindkét oldalról kínzásokról tesznek említést. Talán hihetetlennek tűnik, de ötvenheten azok közül, akiket az ukrán hatóságok a télen átadtak a szakadár „köztársaságoknak”, korábban arról számoltak be az ENSZ-nek, hogy kínzásokban vagy kegyetlen bánásmódban volt részük, döntően az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) munkatársainak részéről.

A kínzásnak és a kegyetlen bánásmódnak olyan módszereit alkalmazták egyebek mellett, mint a verés, fojtogatás (»száraz« és »nedves« módszerek), áramütés, szexuális erőszak, víz, élelem, alvás megvonása, elszigetelés, kivégzés imitálása, a bilincs hosszantartó használata, valamint a kínzás folytatásával, halállal vagy a családnak okozott kárral való fenyegetés – olvasható a jelentésben.

A megszállt területeken hasonlóan járnak el a vallatók foglyaikkal.

„Otthon várnak rád”

A háborús mindennapok kegyetlenkedései közül is kirí az alábbi eset.

Tavaly októberben egy férfi úgy határozott, hogy él a SZBU-nak a szakadár fegyveresek számára meghirdetett Otthon várnak rád elnevezésű visszafogadási programjával. Biztosították róla, hogy bátran hazatérhet, ha együttműködik a hatóságokkal. De amint ukrán területre lépett, ismeretlenek elrabolták, mert neve szerepelt a Mirotvorec weboldalán. Mariupol térségébe szállították, s napokig tartották fogva egy ismeretlen helyen. Addig verték és kínozták, amíg be nem vallotta, hogy szakadár fegyveres csoportok tagja volt.

Ezután Szeverodonyeckbe szállították, ahol az SZBU hivatalosan kihallgatta, ám ügyvédet nem kapott. A továbbiakban a bíróság két hónapra előzetes letartóztatásba helyezte a férfit. Ugyanakkor az ügyész elutasította jelentkezését az Otthon várnak rád programba. Ehelyett felajánlotta, hogy írja alá a beismerő vallomását, s egyezzen bele a fogolycserébe – vagyis a visszatérésbe a szakadár „köztársaságokba”.

A fogoly elutasította az ajánlatot, s amikor véget ért a két hónapos előzetes letartóztatás, végre kiszabadult. Az eljárás azóta is folyik ellene, ő pedig panaszt tett az SZBU ellen az Állami Nyomozóhivatalnál.

Érdeklődéssel várjuk a következő jelentést.

 (ntk)