Decentralizáció: Óriásjárások a láthatáron

2020. június 17., 09:22 , 1011. szám

A kormány múlt héten jóváhagyta a tervet, melynek alapján a megyéket új, az eddigieknél lényegesen nagyobb területű és jelentősebb lélekszámú járásokra osztanák fel már a közeljövőben. A járások száma így a jelenlegi 490-ről 129-re csökkenne az országban.

A terv alapján a Krímen 10 járást hoznának létre, Vinnicja megyében ötöt, a volinyiban négyet, a dnyipropetrovszkiban hatot, a donyeckiben nyolcat. Zsitomir megyében négy, Kárpátalján öt járás maradna. Öt-öt járásra osztanák fel Zaporizzsja és Ivano-Frankivszk megyéket, míg Kijev megyét hatra, Kirovohrad megyét négyre, Luhanszk megyét nyolcra.

Lemberg (Lviv) és Harkiv megyékben 7-7 járást alakítanának ki, az Odesszaiban hatot, a Szumiban és a Hmelnickijiben ötöt-ötöt, a Mikolajiviban, Poltavaiban, Rivneiben, Cserkassziban és Csernyihiviben négyet-négyet, a Ternopiliben, Csernyivciben és a Herszoniban hármat-hármat.

Denisz Smihal miniszterelnök ismét hangsúlyozta, az átalakításra a kormányzat működésének hatékonyabbá tétele érdekében van szükség. A létező járásrendszer még a Szovjetunió idején, a múlt század első felében alakult ki, és egyáltalán nem felel meg a korszerű szabványoknak számos kritérium alapján – érvelt a kormányfő a rendteremtés elkerülhetetlensége mellett.

A Közösség- és Területfejlesztési Minisztérium rámutat: a mostani járási állami hivatalok gyakorlatilag azonos felépítésűek és nagyságúak, miközben a „terhelésük” igencsak különböző a járások területének eltérő nagysága miatt, illetve a helyi lakosság számát tekintve is. Például napjainkban Ukrajna hat járásában a lakosság nem éri el a 10 ezer főt, miközben kilencben több mint 100 ezren élnek, háromban pedig 150 ezernél is többen. A közigazgatási reform ezeket az aránytalanságokat lenne hivatott kiküszöbölni egyebek mellett – hallhattuk többször is az elmúlt napokban.

Ezért kell a létrehozandó új közigazgatási egységeknek megfelelniük bizonyos követelményeknek. Ezek szerint:

– a járás területének kompaktnak és egybefüggőnek kell lennie,

– legalább 150 ezer fős lakossággal;

– járási adminisztratív központ legalább 50 ezer lakosú város lehet (ha a járás területén több ilyen város is található, akkor az lesz közülük az adminisztratív központ, amelynek nagyobb a lakossága);

– a járás vonzáskörzetét 60 km-ben határozták meg (vagyis a legtávolabbi falu és az adminisztratív központ közötti távolság nem haladhatja meg a 60 km-t).

Persze nem élnénk Ukrajnában, ha a régiók számára összeállított „járásalakítási útmutató” nem hagyott volna lehetőséget a kivételezésre. Például engedélyezték 150 ezernél kisebb lakosságú járások, legalább 10 ezer lakosú, mindössze 30 kilométeres vonzáskörzetű adminisztratív központok létrehozását is, ha a szomszédos járások népessége már elérte a 150 ezer lakost.

Ez a helyenként ellentmondó szabályozás néha „furcsa” helyzetekhez vezetett. Például Kijev megyében a tervek szerint létrehozzák a Bucsai járást, melynek központja a 36 ezer lelkes Bucsa lesz, s nem az ugyancsak a járáshoz tartozó, több mint 100 ezer lakosú Irpeny. Ráadásul úgy tudni, a legtöbb állami hivatal, szolgálat és intézmény, beleértve a rendőrséget és a bíróságot is, a nagyobb településen van. Nem csoda, hogy az irpenyiek minap tüntetést szerveztek a kormány épülete elé, hogy jobb belátásra bírják a politikusokat.

Néha a járásközpontok vonzáskörzetét is sajátosan állapítják meg. A strana.ua beszámolója szerint a Zsitomir megyei Ljubar nagyközség, amely eddig maga is járási székhely volt, a jövőben a tőle 82 kilométerre (!) fekvő Zsitomir központú járáshoz fog tartozni.

A média szerint Odessza megye is zsörtölődik – vagy legalábbis egy része. Jellemző, hogy a járásbeosztási tervet Szerhij Kolebasin, a kormányzó párt, a Nép Szolgája parlamenti képviselője is abszurdnak nevezte a közelmúltban. Hennagyij Truhanov, Odessza kormányzati szempontból renitensnek számító polgármestere szerint a rendezési terv valósággal ellehetetleníti városa terjeszkedését.

Gyakorlatilag Ukrajna valamennyi megyéjében találnak kivetnivalót a tervekben a helyiek, ráadásul nem is értik a kormányzati logikát, amely e döntésekhez vezetett. Korábban felvetették, hogy a kormányzó politikai elit esetleg a közelgő helyhatósági választásokra való tekintettel „bűvészkedik” a járáshatárokkal. Ám ha igazak a hírek, melyek szerint az új járásokban nem alakulnának önkormányzatok, a közigazgatási határaik politikai szempontból és hosszabb távon szinte teljesen érdektelenekké válnának.

Néhányan hajlanak rá, hogy azt gondolják, országos szinten a tervek mögött egyáltalán nem húzódik meg semmiféle egységes koncepció azon kívül, hogy a kormány minél több járási hivatalt számolhasson fel, minél több hivatalnokot bocsáthasson el, s végső soron minél olcsóbbá tehesse a közigazgatást. Vannak, akik ebben is az IMF szelét vélik felfedezni, amely egyre újabb megszorító intézkedésekre igyekszik rávenni Kijevet a hitelek fejében. Való igaz, hogy ha csökken a járások száma, várhatóan csökkenni fog az oktatási intézményeké, a kórházaké, továbbá azoké a szociális intézményeké is, amelyek kötelezően működtetendők a jelenlegi járások által. És minél kevesebb marad belőlük, annál kevesebbet kell költenie rájuk az államnak.

A lakosság ma még nincs tisztában a várható átalakítások tényleges nagyságrendjével és mélységével, a szakértők egy része azonban máris megkongatta a vészharangot. Jelentős elbocsátásokat jósolnak, hiszen nemcsak a járási adminisztrációk szükségtelenné vált bürokratái maradnak munka nélkül, de átalakítás vár a rendőrségre, a bírósági és az egészségügyi rendszerre, valamint a többi struktúrára is, amely a jelenlegi járásrendszerre épül. Az elbocsátások persze nem egyidejűek és azonnaliak lesznek, de nyilvánvaló, hogy a reform sokak életét megváltoztatja majd.

Az érem másik oldala a közigazgatási szolgáltatások minősége. Bármilyen kérdés merül fel ezzel kapcsolatban ma, rendszerint azt a választ kapjuk a kormányzattól, hogy a járások funkcióinak többségét a települési önkormányzatok összevonásával létrehozott egyesült területi közösségeknek adják át, hogy az ügyintézés ily módon közelebb kerüljön a lakossághoz, ám ezt lehetetlen minden esetben megoldani. Kérdés, mit szólnak majd az emberek, ha 50-60 kilométert kell buszozniuk a járásközpontba és vissza, hogy beszerezzenek egy-egy igazolást?

(ntk)