Plasztikázott alkotmány

A hétvégi alkotmány napja eszébe juttatta a sajtónak, hogy az országnak alaptörvénye is van. Néhány weboldal nem érte be annyival, hogy idézte a politikusok semmitmondó ünnepi nyilatkozatait. Írásaikból egyebek mellett az is kiderült, hogy eddig minden elnökünk igyekezett a saját elképzeléseihez igazítani az Alkotmányt, a betartásával ugyanakkor csak elvétve törődtek, holott ez lett volna a kötelességük.

Az egyik legjobb alkotmány

Ukrajna jelenleg is érvényes Alkotmánya 1996. június 26-án született. Kirill Molcsanov politológus a vesti.ua portálnak nyilatkozva emlékeztetett, a Velencei Bizottság annak idején a legdemokratikusabb alkotmányok egyikeként jellemezte az ukránt, ez azonban a jelek szerint nem mindenkit hatott meg Kijevben. Leonyid Kucsma elnök már 2000-ben kísérletet tett a módosítására. Szerette volna elérni, hogy Ukrajnának kétkamarás parlamentje legyen, miközben a képviselők számát 300-ra csökkentette volna. Ezenkívül meg akarta fosztani a honatyákat a mentelmi joguktól, ugyanakkor az elnök számára biztosította volna a jogot a parlament feloszlatására. Még népszavazást is rendeztek e tárgyban, ám hiába támogatta a nép Kucsma minden kívánságát, a felsorolt elképzelések közül egyet sem valósítottak meg.

Az alkotmánymódosítás bűvöletében

Négy évvel később, a narancsos forradalom idején aztán már nem volt menekvés. Leonyid Kucsma csak azzal a feltétellel egyezett bele az elnökválasztás második fordulójának megismétlésébe 2004-ben, ha Ukrajnát parlamentáris köztársasággá alakítják. Ennek következtében az utóbb elnöknek megválasztott Viktor Juscsenko hatásköreit jelentősen megnyirbálták, miközben a parlamentet attól kezdve a korábbi négy év helyett öt évre választották meg, méghozzá arányos választási rendszer alapján, s kormányt a Legfelső Tanácsban létrejött koalíció alakíthatott.

Viktor Janukovics szerette volna visszaszerezni elnökelődje teljhatalmát, ám erre esélye sem volt. Erejéből és jogköreiből csupán annyira futotta, hogy megkeserítse a mindenkori miniszterelnök életét.

Ám elkövetkezett 2010, s Viktor Janukovics elnök eltöröltette a 2004-es alkotmánymódosítást, vagyis az ország visszatért az 1996-os alaptörvényhez, az államfő pedig visszaszerezte korábbi jogköreinek teljességét. Ezek után 2011-ben módosították a parlamenti választások rendjét, s változtak a polgármesterek, az elnök és a helyi önkormányzatok megválasztásának szabályai is. Végül 2013-ban bővültek a számvevőszék jogkörei.

Aztán elkövetkezett 2014, s az újabb Majdan. Ekkor a Legfelső Tanács helyreállította a 2004. évi Alkotmányt, miáltal elvben ismét a parlamenté lett a nagyobb hatalom. Azóta a polgárok ismét tanúi lehetnek a koalícióalakítás, majd a kormányalakítás szertartásának minden választást követően – olykor gyakrabban is.

Porosenko a kivétel?

Petro Porosenkónak, az előző elnöknek megnyirbált jogkörei ellenére is sikerült belepiszkálnia az Alkotmányba. Így neki köszönhetjük, hogy immár az alaptörvényben is rögzítve van Ukrajna törekvése az európai uniós és a NATO-tagságra, s az ő „műve” a bírósági reform is.

Kezdetben úgy tűnt, hogy a jelenlegi elnök, Volodimir Zelenszkij is igen aktív lesz, ami az Alkotmány újraszabását illeti, mostanáig azonban egyetlenegy, még Petro Porosenko által benyújtott alkotmánymódosító indítványt erőltetett át a törvényhozáson, amellyel a parlamenti képviselők eltörölték a saját mentelmi jogukat.

Összességében Ukrajna Alkotmánya nyolc ízben esett át kardinális átalakításon az elmúlt 24 év során. „Most olyan, mint egy plasztikai sebészek által eltorzított nő, akit minden új férje arra kényszerít, hogy hol a lábát egyenesítse ki, hol az ajkait nagyobbítsa meg” – írja le a helyzetet meglehetősen érzékletesen a vesti.ua.

De minek is az alkotmány?

Összehasonlításképpen: az Egyesült Királyságnak egyáltalán nincs a szó szoros értelmében vett Alkotmánya. Az Egyesült Államok 1787-ben elfogadott Alkotmányában ugyanakkor 233 év alatt mindössze 27 kisebb módosítást eszközöltek. Ezek közül az első tíz az úgynevezett Bill of Rights (Jognyilatkozat) volt, amelyet még 1791-ben fogadtak el. Ezek a módosítások zömükben az alapvető polgárjogok védelmét mondták ki, vagy bizonyos rendelkezések hatályon kívül helyezését, s nem a hatalom újraosztását voltak hivatottak elérni, ahogyan az Ukrajnában megszokottá vált.

Egyébként Amerikában a legutóbbi alkotmánymódosításra 1992-ben került sor, ám azt is már 200 évvel korábban javasolták. Ehhez viszonyítva az ukrán alaptörvény változása lényegesen gyorsabb ütemű. Ettől persze modernebbnek is hat, mint az amerikai, azokról a porszagú brit jogszabályokról nem is szólva, amelyek az Egyesült Királyságban az alkotmányt helyettesítik.

Nem ismerjük a jogainkat

De mi értelme a modernségnek, ha a kutya se törődik a jogszabályok tartalmával? A legtöbben – beleértve némelyik parlamenti képviselőnket is – nem ismerjük a saját Alkotmányunkat. Egy minapi felmérés szerint a megkérdezetteknek csupán a 15%-a mondta, hogy olvasta és jól ismeri az Alkotmányt. A válaszadók 42,33%-a csupán az alaptörvény néhány rendelkezését olvasta, 24,1% közölte, hogy valaha olvasta, de már nem emlékszik rá, miközben 16,8% egyáltalán nem olvasta. De miért is olvasták volna, ha csupán a megkérdezettek 16%-a került élete során olyan helyzetbe, amikor nehézséget okozott számára, hogy nem ismeri az Alkotmány rendelkezéseit?

Az Alkotmány jogokat és kötelességeket egyaránt tartalmaz, de nálunk mindenki csak a saját érdekeire figyel, a törvények betartását még a politikusok sem tekintik magukra nézve kötelezőnek. Az alaptörvénybe ütköző határozataikat mindig meg tudják indokolni a politikai célszerűséggel, vagy a nemzeti érdekkel.

Mit akar Zelenszkij?

Ami a jövőt illeti, a szakértők szerint Volodimir Zelenszkij elnök terveiből kiindulva arra lehet következtetni, hogy kész alaposan átszabni az Alkotmányt, kérdés azonban, hogy mit tud megvalósítani az elképzelései közül. Az alkotmánymódosításhoz ugyanis szavazatokra van szükség a parlamentben, a kormányzó Nép Szolgája párt frakciója azonban az elmúlt hónapokban a bomlás jeleit mutatja. A Ze! csapat már kénytelen volt lemondani emiatt a decentralizáció kiteljesítéséről, azaz a megyerendszer átszabásáról, s könnyen ugyanerre a sorsra juthatnak például a parlament létszámának csökkentésére, vagy a népi jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozó elképzelések is.

Arról ugyanakkor szó sincs, hogy Ukrajna hajlandó lenne módosítani az Alkotmányt, s különleges státuszt biztosítani a Donyec-medencének a rendezés érdekében. Sőt, az elmúlt hónapokban többen is kijelentették kormányzati körökben, hogy kizártnak tartanak efféle „engedményeket”. Holott, mutatnak rá többen is, a KMISZ legutóbbi felmérése szerint az ukránok relatív többsége, 45%-a kész lenne támogatni az erre irányuló kezdeményezéseket, ha ezzel véget lehetne vetni a háborúnak.

 (zzz)