Boldogulás szülőföldön (7. rész)

Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy a megmaradásunk zálogai

Cikksorozatunkban ezúttal is két olyan kárpátaljai magyar fiatalt mutatunk be, akik a szülőföldhöz való ragaszkodásuk, a család, a barátok, illetve a kárpátaljai magyarsághoz fűződő viszonyuk miatt nem szálltak fel a sokszor viszontagságokkal terhelt külföldi munka „pénzvonatára”, hanem inkább itthon próbálnak meg boldogulni, egzisztenciájukat kiépíteni, olyan kreatív, ám küzdelemmel járó dolgokat létrehozni, foganatosítani, amelyek által önmaguk lehetnek, és környezetük segítségére válhatnak.

Kopasz Vivien Meláni (25) Dercenben született, 2013-ban érettségizett a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában. Érettségi után az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karának történelem nappali és nemzetközi kapcsolatok levelezői szakára nyert felvételt, amelyet 2019-ben fejezett be mesterfokozatú diplomával. Egyetemi évei alatt a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségében (KMDFKSZ) tevékenykedett, először elnökségi tagként, majd 2 éven keresztül alelnöki pozícióban. Elmondása szerint az ott töltött évek alatt tudatosult benne, hogy milyen fontos ügyet képvisel a KMDFKSZ, hogyan képviseli a diákokat, milyen megtartó erőként van jelen Ungváron, ahol lassan szórványba kerül a magyarság.

Varga Attila (30) Balazsé­ron született. 6. éve él boldog házasságban, amelyből 2017-ben az Úr egy kislányt is ajándékozott a számukra. A Jánosi Középiskolát követően a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban folytatta tanulmányait, amelyről így vélekedik: „olyan oktatásban részesültem, amely szilárd alapokra helyezte bennem az anyanyelv szeretetét”. Felsőfokú végzettségét az Kárpátaljai Állami Egyetem (ZAKDU) könyvvitel és auditálás szakán szerezte. Attila jelenleg az UMDSZ Makkosjánosi Alapszervezetének alelnöke, Jánosi és Balazsér községek képviselő-testületének a tagja, ezzel párhuzamosan 2017. december 4-től jegyzőként tevékenykedik a Jánosi Polgármesteri Hivatalban.

– Mi volt a legfőbb ok – felsorolhattok többet is –, hogy itthon, Kárpátalján maradtatok és helyezkedtetek el? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal?

Vivien: Középiskolás éveim alatt nagyon sok tanulmányi vetélkedőn vettem részt, s ennek köszönhetően közelebbről is megismerhettem több kárpátaljai felsőoktatási intézményt. Érettségi után számomra egyértelmű volt, hogy Kárpátalján szeretném folytatni tanulmányaimat. Fontos volt számomra, hogy olyan felsőoktatási intézményt válasszak, ahol anyanyelvemen tanulhatok tovább, és az ott szerzett tudásomat később hasznosítani is tudom.

Attila: Kárpátalja, ezen belül is a község, ahol élek, az otthonom. Engem ide köt minden. A család, a barátok, ismerősök. Én itt érzem jól magam. Mindig is tudtam, hogy nekem itt van dolgom, itt válthatom valóra az álmaimat, itt tehetek azért, hogy másoknak jobb legyen, és talán, hogy szebb legyen mindenki jövője.

– Milyen volt a kezdet kezdete?

Vivien: A múlt, a történelem szeretete végigkísérte eddigi életemet. Az egyetem elvégzése után felvételt nyertem a Debreceni Egyetem történelmi és néprajzi doktori iskolájába, amelynek jelenleg első évfolyamos hallgatója vagyok. Kutatásom során igyekszem összegyűjteni Dercen és a környező falvak (Gát és Fornos) néprajzi emlékeit, és a települések történelmi, vallási bemutatásával is foglalkozom. A magyar nép gazdag hagyományvilága, egyedi nyelve kincs, amelyet őriznünk és ápolnunk kell itthon, Kárpátalján is.

Attila: Nagyon sokáig nem is gondoltam volna azt, hogy ebben a szférában tevékenykedem majd. Köszönettel tartozom Barta Istvánnak, községünk jelenlegi polgármesterének, aki meglátta bennem a lehetőséget, és akinek az ösztönzésére, biztatására mindössze 25 évesen elindultam a 2015-ös önkormányzati választásokon. A választópolgárok jelentős része szintén bizalmat szavazott nekem, így mindennap igyekszem úgy teljesíteni a munkámban, hogy az embereknek megháláljam a lehetőséget, melyet tőlük kaptam.

– A munkátokban eltelt idő során milyen tapasztalatokra tettetek szert? Mik jellemzik leginkább a tevékenységeiteket?

Vivien: Nagyon szeretek gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni, emiatt is választottam a pedagógusi pályát. Egyetemistaként a vizsgaidőszak után nyári táborokban nevelőként, csoportvezetőként tevékenykedtem. Szabadidőmben pedig hosszú ideig angol magánórákat is tartottam iskolás gyerekek számára.

Attila: Munkám során folyamatosan a kompromisszumok megtalálására kell fókuszálni, valamint szem előtt kell tartani, hogy nem a lakosság dolgozik értünk, hanem mi dolgozunk a lakosságért. Összességében úgy gondolom, folyamatos személyiségfejlődésen megyek keresztül. Jó érzés például egy fiatal jegyespár házasságkötésénél segédkezni, vagy ott lenni, amikor kisgyermekük anyakönyveztetését kérelmezik.

– Hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat? Milyen új ötletekre volna szükség?

Vivien: Véleményem szerint nagy kitartásra és hitre van szükség egy olyan fiatal számára, aki amellett dönt, hogy itthon marad, itt építgeti a jövőjét. Ahhoz, hogy a fiatalok itthon maradjanak, elsősorban a gazdaság és a munkaerőpiac fejlesztésére van szükség. Fontos lenne, hogy az emberek munkáját megbecsülés övezze, illetve a munkabér összege sem elhanyagolható.

Attila: Az a véleményem, hogy a fiataloknak is sokkal nagyobb felelősséget kell vállalniuk Kárpátaljáért, otthonukért. A fiatalok számára meg kellene adni az esélyt arra, hogy hamarabb jussanak felelősségteljes munkához, pozícióhoz. Esélyt kell adni a bizonyításra. Olyan folyamatosan működő programokra, segítségnyújtási formákra van szükség, amelyek a szárnyaik alá veszik a fiatalokat, és utat is mutatnak számukra.

– Milyen módon lehet Kárpátalján sikeres egy fiatal? Mi a véleményetek erről?

Vivien: A siker mindenki számára mást jelent. Én abban hiszek, hogy az egészen apró siker is számít. Azt kell ugyanis megvizsgálnunk, hogy magunkhoz, a lehetőségeinkhez képest mit értünk el az elmúlt években. Honnan hova jutottunk. Ha van célunk, amely előre visz, akkor már sikeresek vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy mennyit keresünk, vagy éppen mások sikeresnek látnak-e bennünket.

Attila: Úgy vélem, hogy becsülettel, kitartással, odafigyeléssel, tisztelettel, a folyamatos önfejlesztésre való hajlandósággal és egy csöppnyi szeretettel minden fiatal sikeres lehet. A lényeg, hogy egy ember elégedett legyen magával és az életével. Ha mindig másnak akar valaki megfelelni, akkor soha nem érzi majd magát sikeresnek.

– Hogyan látjátok: milyen változások kellenének az országban, hogy hatékonyabbá, inspirálóbbá váljon Kárpátalja, annak munkaerőpiaca a fiatalok számára?

Vivien: A szülőföldön való továbbtanulás szempontjából évek óta nagy problémát jelent az államnyelv hiányos ismerete, amelyre megoldást jelenthetne az oktatás módszerének megváltoztatása a nemzeti kisebbségek számára. Ugyanakkor említésre méltó, hogy Magyarország Kormánya a kárpátaljai magyarságnak rengeteg lehetőséget kínál, és támogatja az itt élőket annak érdekében, hogy jobb életkörülményeket biztosítson itthon, a szülőföldön is.

Attila: A magyar fiatalok tekintetében Ukrajnának változtatni kell az oktatási törvényen. Teljes szemléletváltásra lenne szükség az országban. A korrupció visszaszorításával párhuzamosan talán több külföldi befektető is megjelenne, új munkahelyeket teremtve. Gazdaság- és vállalkozásfejlesztési programokra lenne szükség, kapcsolatfelvételre új külföldi befektetőkkel és hajlandóságra a hosszú távú együttműködés érdekében.

– Hogyan élitek meg kárpátaljai magyar fiatalként a mindennapokat akár a munkában, akár a munkán kívül? Hogy néz ki egy napotok?

Vivien: A járványhelyzet miatt kicsit másképp, de aktívan telnek a mindennapjaim. Az utóbbi két hónapban távoktatás formájában zajlottak az egyetemi óráim, jelenleg pedig tart a vizsgaidőszak, és a disszertációm megírásával is foglalkozom.

Attila: Hétfőtől péntekig dolgozom, ami az időm nagy részét leköti. A munka után természetesen a családommal, valamint a barátaimmal igyekszem a legtöbb időt tölteni. A kedd és a csütörtök délutánok vagy esték immáron 20 éve a labdarúgás jegyében telnek, ez számomra sérthetetlen, kiiktathatatlan hagyomány. Szabadidőmben olvasok. Szeretem az életemet és a mindennapjaimat.

– Mit ajánlanátok más fiataloknak? Milyen megoldásokat eszközöljenek, milyen irányba mozduljanak el az itthonboldogulás reményében? Mit tegyenek, és mit ne?

Vivien: Legyenek kitartóak és türelmesek! Minden kezdet nehéz, és mindennek megvan a maga ideje. Ami a legfontosabb, hogy ne másoknak akarjunk megfelelni, mindig azt kell tennünk, azzal kell foglalkoznunk, amit igazán szeretünk csinálni. A tanulás egy életen át tartó folyamat, sosem késő megtanulni valamit, vagy belevágni valami újba, amit igazán szeretünk. Napjainkban nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, hogy mindenki külföld felé veszi az irányt, emiatt még inkább büszkének kell lennünk arra, ha vannak olyan személyek, akik inkább itthon próbálnak boldogulni, önmagukat megvalósítani, környezetükön segíteni.

Attila: Mindenképp azt ajánlanám a fiataloknak, hogy tanuljanak, fejlesszék magukat folyamatosan. Viszont mindig kell, hogy legyen egy B terv is a tarsolyban, mivel meglepetések bármikor érhetik őket. Készen kell állni a változásokra is. Vállaljanak nagyobb részt közösségük formálásában. A legfontosabb tanácsom pedig az, hogy soha ne adják fel az álmaikat, és ne felejtsék el, hogy honnan származnak!

– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Vivien: Szeretnék a jövőben is szülőföldemen maradni, itt élni és boldogulni. A terveim között szerepel, hogy a közeljövőben pedagógusként is tevékenykedjem. A tanári pálya már a szakmai gyakorlat alatt nagyon megtetszett. Nyitott vagyok az új lehetőségekre, szeretném folytatni a tanulást és az önfejlesztést.

Attila: Magánéletemet tekintve mindenképp szeretnék még egy gyereket. Továbbá szeretném megmérettetni magam a soron következő önkormányzati választásokon, mivel érzek magamban elég erőt, frissességet, eltökéltséget, lendületet és elhivatottságot, illetve számos pozitív visszajelzést és támogatást kaptam az emberektől – ezért belevágok. Hosszú távon mindenképp szeretnék még aktívabban részt vállalni a közéletben. Nagyon tetszik az a munka, amely a két nagy magyar kárpátaljai szervezetnél (KMKSZ és UMDSZ) zajlik.

Dankai Péter