Több mint százéves családi kúria várja a Viskre látogatókat

Interjúnkban Lator Erzsébet viski tanítónővel, a helyi falusi turizmus egyik jeles képviselőjével beszélgettünk, aki az elkötelezett tanári pálya mellett szabadidejében a vendéglátóiparban is helytáll. Erzsébeték több mint százéves családi kúriája ma is különleges ékszerdoboza Visknek, mely már sok látogatónak adott családias, meghitt szállást. Az Egán Ede Jótékonysági Alapítvány gazdaságfejlesztési programjának köszönhetően a kúria tovább fejlődhet, nagyobb kényelmet biztosítva a benne megszállók számára.

– Hogyan kezdett turisztikával foglalkozni a pedagógusi munka mellett?

– Hivatalosan 2000 óta foglalkozunk turisztikával, de már azelőtt is volt, hogy fogadtunk vendégeket. Alsós tanítónőként dolgozom a helyi magyar iskolában, azonban a '90-es években a pedagógusok nem kaptak fizetést, nagyon nehéz lett a megélhetés. Ekkor néhány helyi pedagógus összefogásából jött az ötlet, hogy foglalkozzunk turisták fogadásával. Eleinte csak nagyon kezdetleges változatban fogadtuk a vendégeket, hiszen új terep volt ez számunkra. Az elmúlt húsz évben azonban már szövetségbe tömörülve tevékenykedünk. Létrehoztuk a Viski Falusi Turizmust, amelynek vezetősége által jól működő infrastruktúránk alakult ki. Meg kell jegyeznem, hogy ez volt az első olyan vendéglátói fogadóhely, amely falusi turizmusként fogadta a Kárpátaljára érkezőket. Legelőször diákokat fogadtunk, még a kétezres évek előtt Hanusz Árpád tanár úr hozta az első csoportot Nyíregyházáról. Azóta minden generáció megfordult nálunk.

– Ma már egy teljes hálózata alakult ki itt, Visken is a falusi turizmusnak, amelynek ön is tagja. S a családi portájukon fogadják nagy szeretettel a vendégeket.

– Az elején nagyon kezdetleges volt a mi vendégfogadásunk, de mára a szövetségnek köszönhetően már komolyabb programokkal is tudunk szolgálni az idelátogatóknak. A Viski Tájház udvarán pedig mindig különleges gasztronómiai és kulturális programmal is szolgálunk a vendégeknek. Főleg a nyári időszakban érkeznek hozzánk, hiszen – az iskolaidőszak szünete miatt – ilyenkor tudunk igazán mi is foglalkozni a vendégekkel, és az időjárás is ilyenkor a legalkalmasabb.

– A magyar kormány által elindított Egán Ede-program a helyi turisztikai ágazatot is igyekszik segíteni. Mindez mennyire jelent segítséget az önök számára?

– Mi most pályáztunk először. Nagyon hálásak vagyunk, és örülünk, hogy sikerült nyerni, így elindulhatnak a felújítási folyamatok. Tetőcserére pályáztunk, valamint arra, hogy a ház felső szintjén kialakítsunk egy újabb, korszerűbb fürdőszobát, mivel a házban csak egy fürdőszoba van. Az 1998-as nagy tiszai árvíz miatt a konyhai padlózat cseréje is nagyon aktuálissá vált, s most – a támogatásnak köszönhetően – mindezeket a felújításokat el tudjuk végezni, az önrészből pedig beszereztünk egy teljesen új gázkazánt.

– Hogyan látja, mennyire sikeres ez a gazdaságfejlesztési program a kárpátaljai vállalkozások terén, ha csak a turisztikát nézzük?

– Én azt gondolom, hatalmas segítség mindenki számára. Szeretném megköszönni mindezt a magyar kormánynak, Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, a KMKSZ-nek, hogy gondolnak ránk itt, a határon túlon, hiszen jelenleg az ország gazdasági helyzete miatt a kis- és közepes vállalkozások stagnálnak. Az Egán Ede-programnak köszönhetően ezek a magyar vállalkozások is előrébb lendülhetnek, másodsorban pedig segítheti a helyiek ittmaradását. Mi is nyertünk a pályázaton, így ez nagy segítség számunkra.

– A jelenlegi karanténhelyzet, gondolom, a turizmust is megviseli.

– A karantén beálltával a turizmus szinte megszűnt. De bízunk benne, hogy hamarosan feloldják a karantént, és újra jöhetnek a vendégek. Hiszen nekünk az a célunk, hogy minél több ember megismerje Kárpátalját. Ezenfelül úgy menjenek el innen, hogy mindig visszavágyjanak. Sokan jöttek már Magyarország különböző területéről, de megfordultak Erdélyből, Felvidékről és Angliából is vendégek. Vendégkönyvünk is van, ahova mindenki, aki megszállt nálunk, írt néhány mondatot. Ezenfelül a mai napig is sokaktól kapok köszönőleveleket, sokakkal tartjuk a kapcsolatot, mondhatni, életre szóló ismeretségek is alakultak.

– Hány vendéget tudnak fogadni egyszerre?

– Eddig négy vendéget tudtam egyszerre fogadni. A felújításoknak köszönhetően már öt-hat vendéget is fogok tudni fogadni. Gyakorlatilag a ház nagy részében turistákat szállásolunk el. Mindenképp szeretném elmondani, hogy a ház maga egy több mint százéves családi kúria, amelyre mi is nagyon büszkék vagyunk.

– Ha jól tudom, az ön vendégháza is megkapta a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács minősítését.

– Mi a Nyíregyházi Főiskola kihelyezett tagozatán végeztük el a turisztika/vendéglátás szakot. Amikor megszereztük a diplomát, ezt követően a magyarországi fél minősítette a vendégházainkat. Mi abban a rendszerben akkor megkaptuk a négy csillagot a vendégházra. A Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács a tavalyi év folyamán végzett minősítő felmérést a falusi turizmusban dolgozók vendégházainál, ekkor a három napraforgót kaptam, hiszen itt napraforgóban minősítenek, ahol a négy napraforgó a legmagasabb szint. Nyilván az elmúlt évek során már szükséges volt a korszerűsítés, így abban bízom, hogy talán a felújításokat követően itthonról is megkaphatom a négy napraforgót.

– Mitől különleges a viski falusi turizmus?

– Először is szeretném megjegyezni, hogy mi voltunk az elsők, akik ezt elkezdték. Így ebből adódóan talán elmondható, hogy nekünk van a legnagyobb tapasztalatunk benne. Másfelől pedig igyekeztünk és igyekszünk mindent megtenni azért, hogy az idelátogatók jól érezzék magukat. Közös vacsoraesteket szervezünk, zenés-táncos mulatságokat. Sőt, mikor még a lányom, Zsuzsanna kicsi volt, mindig énekszóval várta a vendégeket. Eddig azt tapasztaltuk, hogy kimondottan jól érezték magukat.

– Mivel tudná ösztönözni az érdeklődőket, hogy jöjjenek Kárpátaljára?

– Mindenkinek látnia kell, hogy itt is élnek magyarok. Itt is vannak olyan történelmi helyek, amelyek az egységes magyar kultúra részei, s ezeket meglátni, megismerni – örökségünk része. S emellett  bízom abban, hogy még nagyon sokáig lesz itt olyan magyar közösség, amely híven tanúsítja, hogy ez a föld, s ennek a történelme a magyarság közös öröksége. Abban bízom, hogy a gyermekeim is itthon maradnak, és itt erősítik majd a magyar közösséget.

Váradi Enikő