Kezdeményezheti szülei megfosztását a szülői jogoktól a gyermek?

„Tizenöt éves unokahúgom szeretné elérni a bíróságon, hogy az apját és az anyját megfosszák a szülői jogaiktól. Szerinte nem törődnek vele, viszont folyton beleszólnak az életébe, ráadásul bántalmazzák is. Valóban megteheti, hogy bírósághoz fordul? Van rá esély, hogy pert nyer?”

– A Családi törvénykönyv (Cstk.) 165. cikkelye értelmében kezdeményezheti a bírósághoz benyújtott keresetében a szülői jogoktól való megfosztást a szülők egyike, a gyermek mellé kirendelt gyám vagy gondnok, továbbá az a személy, akinek a családjában a gyermek nevelkedik, az az egészségügyi, oktatási vagy egyéb intézmény, amelyben a gyermek tartózkodik, valamint a gyámhatóság, az ügyészség és maga a gyermek is, ha betöltötte 14. életévét.

A Cstk. 164. cikkelyének 1. pontja alapján azonban a szülők csak az alábbi okokból kifolyólag foszthatók meg a bíróság által jogaiktól:

1) a szülők alapos ok nélkül nem vették magukhoz gyermeküket a szülészetről vagy más egészségügyi intézményből, és hat hónapon át nem tanúsítottak irányában szülői gondoskodást;

2) kibújnak a gyermek nevelésével kapcsolatos kötelezettségeik alól;

3) kegyetlenül bánnak a gyermekkel;

4) krónikus alkoholisták vagy kábítószerfüggők;

5) bármilyen módon kizsákmányolják a gyermeket, koldulásra és csavargásra kényszerítik;

6) jogerős ítélet született ellenük a gyermekkel szemben elkövetett szándékos bűncselekményért.

Tehát a gyermek is kezdeményezheti a saját szüleinek a szülői jogaiktól való megfosztását, amennyiben keresettel fordul a bírósághoz. Látható azonban, hogy a törvény csak rendkívüli esetekben teszi lehetővé a szülői jogoktól való megfosztást.

Az eljárás során a felperesnek nem elég előadni a panaszait azzal kapcsolatban, amit szerinte a szülei tettek vagy éppen elmulasztottak megtenni vele kapcsolatban. Mindezt bizonyítani kell, méghozzá minden kétséget kizáróan. A bírák rendkívül szigorúak a tekintetben, hogy a felperes bizonyítsa be, a szülők nem csupán egy adott kötelezettségüket mulasztották el teljesíteni egy konkrét vagy néhány esetben, hanem huzamosabb ideig egyáltalán nem foglalkoztak a gyermekükkel. Ezzel együtt is könnyen előfordulhat, hogy miután a felperes előadta minden érvét, a bíró széttárja majd a karját és kijelenti, hogy bár mindez rendkívül szomorú, mégsem látja indokoltnak megfosztani szülői jogaiktól az alpereseket. Arra is fel kell készítenie az unokahúgát, hogy a hasonló ügyekbe rendszerint bevonják a gyermekvédelmi hatóságokat. Amennyiben azok maguk nem is kezdeményeznek vizsgálatot az ügyben, a kereset nyomán a bíró szinte bizonyosan elrendeli azt. Egy-egy ilyen vizsgálat s általában a családon belüli kapcsolatokat érintő peres eljárás sok megpróbáltatással járhat a gyermek számára, ami rendszerint inkább ront a helyzeten, semmint javít.

hk