„Szigorú” tűzszünet keleten

Július 22-én újabb tűzszüneti megállapodás jött létre a Donyec-medencében Ukrajna és a szakadárok között. Fegyvernyugvásból az elmúlt öt év során láthattunk már eleget, a mostani azonban eltér az előzőektől. Ha másban nem is, abban mindenképpen különbözik a korábbi egyezségektől, hogy a felek a szokásosnál is többet fogadkoztak előzetesen, hogy ők bizony nem lőnek vissza.

Homályos áttörés?

A kijevi Elnöki Hivatal szerint a minap egyeztetett fegyvernyugvás „áttörés a minszki folyamatban”. Kiemelték, olyan speciális intézkedésekről állapodtak meg, amelyeknek véget kell vetniük a szakadatlan tűzpárbajoknak. Közölték azt is, a július 27-én életbe lépett tűzszünet „a nemzetközi fegyveres konfliktus teljes rendezéséig” szól.

A strana.ua összeállításában ugyanakkor rámutat, hogy a megállapodásról kiadott ukrán közleményben ezek a bizonyos speciális intézkedések nem szerepeltek, így az sem volt világos, miért lenne a mostani tűzszünet áttörés a korábbiakhoz képest, amelyek néha olyan gyorsan összeomlottak, hogy tulajdonképpen elkezdődni sem érkeztek. Viszont a kormányzat hangsúlyozta, Ukrajna csak a tűzszünet betartása esetén kész rátérni a politikai rendezésre, valamint azután, hogy megtörténik a szeparatisták lefegyverzése, az orosz csapatok kivonása, és amennyiben az államhatár Donyec-medencei szakasza ismét Kijev ellenőrzése alá kerül.

Agyő, Minszk!

Az ellenzéki média rámutatott, az Elnöki Hivatal közleményének érdekessége, hogy a választások megrendezésének fentebb felsorolt feltételeivel egyetemben az elnök hivatalos weboldalán jelent meg, vagyis tekinthető hivatalos ukrán álláspontnak. Márpedig így nehéz tagadni, hogy a hivatalos ukrán álláspont ellentmond a minszki megállapodásoknak, amelyek előbb a választások megtartását és a Donyec-medence különleges státuszának megadását írják elő, s csak azután a szakadár „köztársaságok” alakulatainak lefegyverzését és a határfelügyelet átadását.

Megfigyelők ezt az ukrán álláspontot kapcsolatba hozzák a Legfelső Tanács július 15-i határozatával. A dokumentum, amely október 25-ére írja ki a helyhatósági választásokat Ukrajnában, megállapítja, hogy a Donyec-medencében lehetetlen választásokat tartani, majd a választás megrendezésének öt feltételét ugyanabban a minszki megállapodásoknak ellentmondó sorrendben adja meg, mint később az Elnöki Hivatal közleménye.

Szigorú tűzszünet

Ha Kijev nem is tartotta fontosnak, a szakadárok mégiscsak közzétették a tűzszünet tartósságát biztosítani hivatott intézkedések teljes listáját, amelyeket később az ukrán média is átvett. Íme a hét pont:

– tilos a támadás és a szabotázs, valamint bármilyen típusú repülő szerkezet alkalmazása a felek részéről;

– tilos tüzet nyitni, beleértve a mesterlövészeket is;

– tilos nehézfegyverzetet telepíteni lakott területen és környékén, elsősorban a civil objektumoknál, ideértve az iskolákat, óvodákat, kórházakat és a nyilvánosság előtt nyitott épületeket;

– fegyelmi intézkedések hatékony alkalmazása a tűzszünet megsértéséért és azok bejelentése a háromoldalú kontaktcsoport (TKG) koordinátorának, aki értesíti erről a testület valamennyi tagját;

– koordinációs mechanizmus létrehozása és alkalmazása a tűzszünet szabályainak megsértésére való reagálás céljából, a Közös Ellenőrző és Koordinációs Központ jelenlegi állományának közreműködésével;

– a tűz viszonzása támadás esetén csak akkor engedélyezett, ha azt az Ukrán Fegyveres Erők illetékes vezetése és a szakadárok fegyveres alakulatainak vezetése rendeli el a fenti koordinációs mechanizmus alkalmazásának sikertelen kísérlete után. Az ilyen parancsokról tájékoztatni fogják a TKG-t;

– a felsorolt intézkedések nem vonhatók vissza semmilyen más paranccsal, többek között titkos paranccsal sem.

Lényeges, hogy ezeket az intézkedéseket speciális nyílt paranccsal kell bevezetni a felek hadseregeiben, ami a korábbi tűzszünetek alkalmával soha nem volt követelmény.

Mit remélhetünk?

A fenti lépések nem tekinthetők igazi újdonságoknak, hiszen – amennyire tudni lehet – tavasz óta tárgyalnak róluk Minszkben, valamint a normandiai négyek, azaz Németország, Ukrajna, Franciaország és Oroszország szakértőinek körében. Néhány hete pedig Berlinben találkoztak Zelenszkij és Putyin képviselői, Andrij Jermak és Dmitrij Kozak.

A szóban forgó intézkedések lényege, hogy igencsak megnehezítik a nem szankcionált, önkényes harci cselekményeket. Például az a körülmény, hogy egyenes parancs tiltja a fegyverhasználatot, komoly visszatartó erő lehet azok számára, akik szívesen megsértenék a tűzszünetet. A nyílt parancsmegtagadás ugyanis akár büntetőjogi felelősségre vonással is járhat. A posztszovjet térségben szocializálódott ember persze jól tudja, hogy szükség esetén sok minden felett szemet lehet hunyni, ám a nyílt parancs azt jelenti, hogy amennyiben rosszul sülnek el a dolgok, azokat a katonákat teszik felelőssé a történtekért, akik nem engedelmeskedtek a felsőbb utasításnak.

Az sem titok, hogy mindkét fél katonái előszeretettel portyáznak az úgynevezett szürke zónában, vagyis a két haderő vonalai között húzódó senki földjén. Most, hogy végre parancsban tiltották meg az efféle akciókat, adott esetben valamivel nehezebb lesz hihetően megindokolni, hogyan tartózkodhattak mégis ott egyik vagy másik fél katonái.

Ukrajna ellenezte?

Az ellenzéki sajtó szerint kezdetben Ukrajna ellenezte a tűzszünet betartását elősegítő pótlólagos intézkedéseket. Talán meglepő, hogy éppen a békét ígérő Zelenszkij elnök és kormányzata ellenzi a harcok tartós beszüntetését, de annyi bizonyos, hogy nem teljesen alaptalanok az efféle állítások. Elemzők az elmúlt években is többször felemlegették, hogy Kijevben az a szemlélet uralkodik, miszerint nem szabad megengedni a teljes tűzszünetet a Donyec-medencében, mert akkor a világ „megfeledkezik” a kelet-ukrajnai konfliktusról, s többé nem gyakorol nyomást Oroszországra.

Ha Ukrajna most mégis belement a fegyvernyugvásba, az annak a következménye lehet, hogy igen nagy nyomás nehezedett rá, méghozzá Oroszország, illetve a nyugati partnerek, Németország és Franciaország részéről egyaránt – mutat rá a vesti.ua. Úgy hírlik, az utóbbi néhány hónapban Oroszország egyre határozottabban követelte a normandiai négyek legutóbbi csúcstalálkozóján elfogadottak – fogolycsere, csapatszétválasztás stb. – és a tulajdonképpeni minszki megállapodás végrehajtását. A Kreml azzal fenyegetőzött, ellenkező esetben úgy tekinti, hogy Ukrajna mind a normandiai folyamatból, mind a minszki megállapodásokból kilépett. Európa, amely tisztában van az ukrán „huncutságokkal”, vélhetően lelkesen bólogatott a moszkvai nógatásra, így Kijevnek nem maradt más hátra, mint beleegyezni a tűzszünet szigorúbb és alaposabb szabályozásába.

Az ukrán vezetés a fegyvernyugvást tekinthette a békepártiak irányába tett gesztusnak is azok után, hogy előzőleg a Legfelső Tanács határozatával, amellyel lemondott a választások megrendezéséről a Donyec-medencében, a „saját” radikálisainak és nacionalistáinak igyekezett a kedvébe járni, valamint a háborút támogató amerikai köröknek.

Az ukrajnai radikálisok így is elégedetlenek. Petro Porosenko exelnök hívei hétfőn tüntetést szerveztek az Elnöki Hivatal elé a tűzszünet elleni tiltakozásul. A résztvevők hazaárulással vádolták meg Zelenszkij államfőt, azt hangoztatták, hogy az ukrán hadsereget ezzel hátba támadták, lefegyverezték.

Az ország most némi túlzással lélegzet-visszafojtva figyeli, vajon meddig tartja magát az új típusú tűzszünet.

(ntk)