Mi lesz veletek, verbőci, feketepataki községi legelők?

Idegen kezekbe kerülnek, vagy a helybeliek használhatják?

2020. augusztus 2., 18:24 , 1017. szám

Bár a nagyon-nagyon független, szabad és önálló Ukrajna elszerencsétlenkedett évtizedei alatt a biztos és az állattenyésztők számára is hasznot hozó tejfelvásárlási rendszer hiánya, illetve a középkorúak és a fiatalok tömeges külföldi munkavállalása miatt községeinkben megcsappant az állattartási kedv, de azért nem kevesen még ma is tartanak tehenet vagy éppen kecskét. A tejet pedig vagy csak saját maguk használják fel, vagy – ha van belőle valamennyi feleslegük – azt a falujukban vagy a közeli városok piacain értékesítik. A tehén- és kecsketartáshoz azonban legelők is szükségeltetnek, ám az egybeépült ugocsai községek, Verbőc és Feketepatak tehéntartóinak, valamint a közös, Verbőc központú önkormányzatnak jó ideje azért fő a fejük, hogy mi lesz a legelőik sorsa.

– Miután az 1990-es években felbomlott a helybeli kolhoz, a volt kolhoztagok 1,25 hektárnyi parcellákat kaptak a volt mezőgazdasági nagyüzem földjeiből, a 79 hektár területű verbőci és a 64 hektáros feketepataki legelő azonban természetesen továbbra is legelő maradt, csakhogy az önkormányzat elmulasztotta elkészíttetni azokat az okiratokat, melyek révén hivatalosan is a községi tanács tulajdonába került volna a két legelő. Így hivatalosan a Kárpátaljai Megyei Állami Földhivatal a tulajdonos – tekint vissza a múltba Zelik János polgármester. – A 2015-ös őszi helyhatósági választások megnyerését követően aztán a legelők kérdésében is összehívtam a községi tanácsi képviselőtestület ülését, s decemberben döntést hoztunk arról, hogy a Kárpátaljai Megyei Állami Földhivatalhoz fordulunk a legelők önkormányzati tulajdonba vétele végett, hogy így már nyugodtan használhassák a legelőket a helybeliek. 2016 elején aztán a hivatal azt a választ küldte nekünk, hogy az önkormányzatunk hozzon létre egy kommunális vállalatot, mely birtokába veszi a legelőket, a következő két év viszont hivatalos levélváltásokkal telt el köztünk és a földhivatal között, mely – magyarán szólva – húzta-halasztotta a dolgot, míg végül 2018. május 31-én meg­alakí­tottuk A Verbőci Községi Tanács Csubuláj Kommunális Vállalatát.

Időközben viszont – mint beszélgetőtársamtól megtudom – a földhivatal a verbőci legelő területéből az önkormányzat megkérdezése nélkül 38 hektárt két hektárjával szétosztott a kelet-ukrajnai harcokban részt vett tizenkilenc veterán között, mezőgazdasági művelés céljaira, de még egyikük sem vágott itt bele a gazdálkodásba. (Az ATO-s veteránok között – ahogy más forrásból értesültem róla – egyetlen helybeli lakos van, de ő nem tart igényt az adott két hektárra, a többiek pedig más településeken élnek, sokuk igen távol. S itt jegyezhetjük meg, hogy épp a távolság miatt nem is várható, hogy valaha is gazdálkodnának itt. Valószínűbb, hogy csak strómanok lennének, az egymás mellett sorakozó parcelláikat pedig valamely nagyobb mezőgazdasági vállalat venné művelés alá, összevonva azokat.) Emellett a hivatal ugyancsak az említett legelőből 15 hektárt bérbe adott a több község határában is földeket bérlő Agro-Lucski Kft.-nek, egy mezőgazdasági vállalatnak, mely a múlt év őszén felszántotta, megtárcsázta a földet, idén tavasszal pedig kukoricát vetett belé… De már nagyon előreszaladtunk. A Verbőci Községi Tanács természetesen nem nyugodott bele a legelőterületek különböző részeinek a szétosztásába, illetve a bérbeadásába, és már 2018-ban a megyei gazdasági bíróságon támadta meg a földhivatal döntéseit. A nevezett bíróság viszont közölte velük, hogy ők ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak, és a Kárpátaljai Körzeti Adminisztratív Bírósághoz irányította a verbőcieket, akik ezután ott perelték be a megyei állami földhivatalt, a nevezett bíróság azonban a földhivatal javára ítélt. Az önkormányzat, persze, nem nyugodott bele a döntésbe, és a Lembergi Fellebbviteli Adminisztratív Bírósághoz fordult a keresetével, mely végre elfogadta a községi tanács ügyvédjének az érvelését, miszerint az önkormányzat előbb fordult a megyei állami földhivatalhoz a legelők hivatalos birtokbavétele ügyében, mint hogy az Agro-Lucski Kft. beadta volna a bérbevételi kérvényét, illetve mielőtt a földhivatal a veteránok között osztotta volna szét a fent említett földterületeket. És 2020. június 22-i ítéletével semmissé nyilvánította a Kárpátaljai Körzeti Adminisztratív Bíróság korábbi ítéletét. „Végre!” – sóhajtottak volna fel a verbőciek, csakhogy még nem sóhajthatnak fel. A döntésről csak két hét elteltével kaptak értesítést, így július 3-án nyújtották be a kérvényüket a megyei állami földhivatalhoz, hogy adják át a nevezett 53 hektárt a Verbőci Községi Tanács tulajdonába. A földhivatal ezzel a kérdéssel is foglalkozó bizottsága azonban csak most, július végén ül össze, hogy döntést hozzon az ügyben, így most várják, milyen határozat születik meg ott.

– Ha elutasítanák a kérelmünket, akkor természetesen újból a körzeti adminisztratív bírósághoz fordulnánk, s ha ott sem születne kedvező ítélet, akkor ismét a fellebbviteli adminisztratív bíróság elé vinnénk az ügyünket – szögezi le Zelik János. – De van itt még egy kérdés. A megyei állami földhivatal még 2018. december 12-én átadott nekünk 26 hektárt legelőnek a verbőci legelőből, valamint 22, illetve 42 hektárt – ugyancsak legelő céljára – a két részre osztott feketepataki legelőből. Csakhogy ahhoz, hogy birtokba vegyük a nevezett területeket, előbb el kellett készíttetnünk a nagyszőlősi Expert Vállalattal az említett 26, 22 és 42 hektár tulajdonba vételéről szóló tervdokumentációkat, hogy azokat az Expert Vállalat elbírálás végett továbbítsa Kijevbe az Ukrán Állami Földhivatalhoz. A három tervdokumentáció 2019. január 23-ra el is készült, és a cégvezető felvitte azokat Kijevbe. Az Ukrán Állami Földhivatal azonban levelet küldött a Nagyszőlősi Járási Állami Földhivatalnak (melyről mi is értesültünk), hogy még tisztázni akarnak egy kérdést. Ugyanis a Kárpátaljai Geológiai Expedíció munkatársai az 1960–1970-es évek fordulóján kutatásokat végeztek a feketepataki legelő 22 hektáros részén, és ott valamilyen értékes természeti kincsre bukkantak, ám hogy mire, azt nem kötötték az orrunkra. Mindenesetre Kijevben emiatt gondolkoznak azon, hogy igent vagy nemet mondjanak-e az adott területet érintő kérésünkre. Így most várjuk a megyei és az ukrán állami földhivatal döntését. De nagyon fontosnak tartjuk, hogy a legelők kerüljenek végre hivatalosan a kezünkbe, hiszen a falubelijeinknek szükségük van rájuk…

De jó lenne, ha ezt végre minden hivatal is megértené – fűzhetjük hozzá…

Lajos Mihály