Vasárnapi üzenet: 2020. augusztus 23.
„Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek…” 1Pt 1, 17–19; 22
Kedves Testvéreim!
Az igénkben azt olvassuk, hogy nem aranyon vagy ezüstön vásárolt meg bennünket Krisztus. Mégis mit jelent ez? Honnan kell minket megvásárolni? Tudjátok, az első emberek, Ádám és Éva, amikor ellenszegültek Isten akaratának, és a kísértő szavára hallgatva ettek a tiltott gyümölcsből, akkor ezzel a bűn rabságába kerültek. A kísértő lett az ember fogvatartója. S azt tudjuk meg igénkből, hogy a kísértő mércéjével mérve felbecsülhetőek vagyunk. Arany, ezüst, hatalom… – sok mindenben kifejezhető az árunk. Ha aranyon vagy ezüstön megvásárolhatók lennénk, az sok mindent jelentene. Az azt jelentené, hogy az értékünk felbecsülhető. Anyagiakban, megfogható dolgokban mérhető. Egy ár, amely kategorizálna bennünket. Ami egymáshoz mérhetővé tenne minket. Ami okot adna arra, hogy bárki többnek vagy kevesebbnek érezze magát.
De Isten gyermekeiként nem így élünk. Krisztus mindenkiért ugyanazt az árat fizette ki. Ugyanúgy mindenkiért vérrel és halállal fizetett. A kereszt nem kategorizál és nem „személyválogat”. Nem nézi a ruhát, az iskolázottságot, a társadalomban elfoglalt helyet. Nem nézi a pénztárcát. A kereszt a szívet méri. A Krisztust követő vagy éppen ezt nem tevő szívet.
Az ár, Krisztus vére, amelyről itt olvasunk, felbecsülhetetlen. Ez az ár semmilyen mértékben nem fejezhető ki anyagiakban. Hisz hogyan is lehetne beárazni az örök életet? Merthogy Krisztus vére, az Ő áldozata az örök élet záloga az Őt követőknek. Az a vér, amelyen Ő megvett minket, az az élet, amelyen ő megvett minket, az tesz igazán élővé minket. Az tesz igazán értékessé minket. Ez tesz gyermekekké minket. Így fogad az Atya Krisztusért gyermekekké minket.
A Szentírás azt mondja, hogy azért vagyunk Krisztus tulajdona, mert Ő megvett minket. Nem vagyunk már felbecsülhető árúak. Felbecsülhetetlenek lettünk, mert az ár, amit Krisztus kifizetett az övéiért, az felbecsülhetetlen.
És mégis, mindezek ellenére, mi annyiszor megpróbáljuk felbecsülni egymás értékét. Árcímkék lógnak sokszor szemünk előtt, melyeket mi magunk aggatunk a másikra, holott nem kellene. Sőt, nem is normális. Nem a mi dolgunk, hogy egymás értékét megállapítsuk. S ha Krisztus azt mondja, hogy „nekem drága annyira ez az ember, hogy a mennyei magasságokat elhagyva életemet adjam érte”, ugyan kik vagyunk mi, hogy ezt felülírjuk?
Isten azt mondta ránk, hogy nagyon értékesek vagyunk számára. Szeretettek vagyunk számára. S ha Ő megvásárolt minket a bűn hatalmából, akkor nekünk is úgy kell viselkednünk, mint akik Isten gyermekei. Így hát nem árazhatjuk be egymást, de magunkat sem. Isten azt mondta: „Szeretlek, és értékes vagy!” Adja az Úr, hogy erre naponként rá tudjunk jönni, és minél inkább meg tudjuk tanulni! Ámen
Margitics Erika főiskolai lelkipásztor