Az adósságbehajtásról
„Az adósnak nincs megtakarított pénze és jövedelme sem (hónapok óta munkanélküli), ami pedig a vagyontárgyakat illeti, annak a lakásnak az egyharmada illeti meg őt, amelyben két felnőtt gyermekével él együtt. Azt mondta, a lakásban található minden ingóság a két gyereké. Miként jár el ilyen esetben a végrehajtó a bírósági végrehajtási határozat birtokában, miként hajtja be a tartozást?”
– A végrehajtás menete rendszerint a következő:
1. behajtás az adós pénzeszközei és értéktárgyai (vagyoni jogai) terhére, többek között abban az esetben is, ha azok más személy birtokában vannak, vagy mások tartoznak az adósnak;
2. behajtás az adós bére, nyugdíja, ösztöndíja vagy egyéb jövedelme terhére;
3. a végrehajtási határozatban szereplő vagyontárgyak lefoglalása az adóstól és átadásuk a behajtás kezdeményezőjének;
4. egyéb, a végrehajtási határozatban előírt lépések.
Az adósság behajtása az adós vagyonának terhére a vagyontárgy(ak) zárolásából, lefoglalásából és a kényszerértékesítésükből áll.
A végrehajtási okmányok alapján történő végrehajtás (behajtás) elsősorban az adós hrivnyában és valutában őrzött megtakarításaira, egyéb értéktárgyaira irányul, ideértve az adós számláin található pénzeszközöket, a bankokban és más pénzintézetekben elhelyezett betéteket, a betétkezelő intézményekben elhelyezett értékpapírokat stb. Ha az adósnak nincs elegendő pénzeszköze és egyéb értéke az igénylő követeléseinek kielégítésére, akkor a behajtást haladéktalanul ki kell terjeszteni az adós tulajdonát képező egyéb vagyontárgyakra, azon vagyontárgyak kivételével, amelyeket a törvény szerint nem lehet végrehajtás alá vonni. A végrehajtás kiterjesztése az adós vagyontárgyaira nem állítja le a pénzeszközeire irányuló végrehajtást.
Ha a végrehajtási eljárásban behajtandó összeg nem haladja meg a minimálbér tízszeresét, a behajtást nem terjesztik ki az adós egyetlen lakóingatlanára és a földterületre, amelyen az áll. Ilyen esetekben a végrehajtó köteles mindent elkövetni annak érdekében, hogy a végrehajtási határozatnak az adós egyéb vagyona terhére szerezzen érvényt.
A végrehajtás nem terjeszthető ki az alábbi, az adós tulajdonában, vagy résztulajdonában lévő, az ő vagy családtagjai, eltartottjai számára nélkülözhetetlen vagyontárgyakra és személyes holmikra:
Háztartási cikkek, valamint az adós és a vele egy háztartásban élők személyes használati tárgyai:
1. ruházat – fejenként egy nyári vagy átmeneti kabát, egy téli kabát vagy bőrkabát, egy téli öltöny (nőknek két téli ruha), egy nyári öltöny (nőknek – két nyári ruha), kalapból egy-egy minden évszakra; a nők számára ezen felül két nyári kendő, egy meleg kendő (vagy sál) és egyéb viseltes (több mint 50%-ban elnyűtt) ruházat;
2. lábbeli – egy-egy pár nyári, őszi és téli cipő, valamint egyéb, több mint 50%-ban elnyűtt lábbeli;
3. fehérnemű – két váltás személyenként;
4. ágynemű (matrac, párna, két lepedő, két párnahuzat, takaró), valamint személyenként két törülköző;
5. a szükséges konyhai edények;
6. egy hűtőszekrény az egész család számára;
7. bútor – egy-egy ágy és szék személyenként, egy asztal, egy szekrény a család számára (a bútorgarnitúrák kivételével, amelyekre kiterjeszthető a végrehajtás);
8. minden gyermekholmi.
Élelmiszercikkek az adós, családtagjai és eltartottjai számára – három hónapra elegendő mennyiségben.
Az adósnak, családtagjainak és eltartottjainak a főzéshez és a helyiségek fűtéséhez szükséges tüzelőanyag – hat hónapra elegendő mennyiségben.
Egy tehén, tehén híján egy üsző; ha nincs se tehén, se üsző, akkor egy kecske, juh vagy sertés – a mezőgazdasággal foglalkozók esetében.
Takarmány az állatok etetéséhez – a legelőre való kihajtásig vagy a következő takarmány bekészletezéséig szükséges mennyiségben.
Vetőmag – a következő (tavaszi és őszi) vetéshez szükséges mennyiségben a mezőgazdasággal foglalkozóknál (kivéve azokat a földterületeket, amelyekre kiterjed a végrehajtás).
A szakma gyakorlásához szükséges szerszámok, eszközök.
Az adós vagyonának felértékelését az állami végrehajtó a becslés napján érvényes piaci árak alapján, bizonyos esetekben szakértő bevonásával végzi.
Ha a tartozás összege nem haladja meg a minimálbér összegének háromszorosát, annak behajtását az adós vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül terjesztik ki a jövedelmeire. Minden egyéb esetben a végrehajtás akkor terjed ki az adós bevételeire (bér, nyugdíj, ösztöndíj stb.), ha a bankban, más pénzintézetekben, betéten és egyéb megtakarítási formákban nem rendelkezik az adósság törlesztéséhez elegendő készpénzzel.
Megtakarítások és jövedelem híján az állami végrehajtónak az adós ingó vagyonára is ki kell terjesztenie a végrehajtást, például a személygépkocsira vagy a lakóhelyén található háztartási gépekre.
A végrehajtás kiterjesztése a személyes tárgyakra rendszerint igen nehéz és szerintem a törvény által nem kellőképpen szabályozott eljárás. Például gondot okozhat, hogy az emberek ritkán rendelkeznek a háztartási eszközök tulajdonjogát alátámasztó dokumentumokkal, ahogyan mondjuk a személygépkocsi esetében az megszokott. Ezért azután, amikor az adós többedmagával él egy háztartásban, problémák adódhatnak a végrehajtás során. Ilyenkor a vagyontárgyak tulajdonjogának kérdését sokszor csak bírósági úton sikerül rendezni.
Csak legvégső esetben terjeszthető ki a végrehajtás az adós egyetlen lakáscélú ingatlan vagyontárgyára (esetünkben a fiaival közösen birtokolt lakás egyharmad részére), s akkor is csak abban az esetben, ha az adósság összege meghaladja a minimálbér tízszeresét.
Amennyiben a végrehajtó nem tudja behajtani a tartozást, a végrehajtást követelőnek jogában áll az adott évben ismételten benyújtani a végrehajtási határozatot, s akkor a végrehajtási eljárás újra megindul. Ez az eljárás elvben mindaddig ismételhető, ameddig az adós szert nem tesz olyan jövedelemre vagy vagyonra, amelynek terhére behajtható a tartozás. Emellett a végrehajtó kezdeményezheti a bíróságon, hogy korlátozzák az adósnak az országhatár szabad átlépéséhez való jogát.
hk
