Több mint ezer meleg lábbeli belső-ukrajnai rászorulóknak
A háború kitörése óta folyamatos a támogatás, melyet a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat (BJMSZ) fejt ki a menekültek és a helyi rászorulók felkarolása érdekében. Az elmúlt években sorra adtunk hírt azokról a programokról és szállítmányokról, amelyekkel nemcsak a kárpátaljai, de a frontvonal környéki rászorulókat is megcélozta a szeretetszolgálat. Ezen támogatások nem valósulhatnának meg az olyan európai támogatók nélkül, mint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Johannita Segítő Szolgálat vagy a németországi Csilla von Boeselager Alapítvány. Ez utóbbinak köszönhetően az elmúlt napokban 2 szállítmány téli cipőt is eljuttattak lembergi partnerekhez, akik vállalták, hogy a válságövezetekben ínséget szenvedő személyekhez továbbítják.
Makuk János, a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat vezetője a mostani szállítmány kapcsán elmondta: „Egy hét alatt ez már a második szállítmány, melyet elindítottunk cipőkből. A lábbeliket a Boeselager Alapítvány gyűjtötte Németországban, így ezer pár cipővel sikerül támogatnia rászorulókat, főleg bent, Zaporizzsjában, Lembergben és a háborús övezetekben élőket. Az ottani partnereinken keresztül az a célunk, hogy a hideg idő miatt ezt minél hamarabb sikerüljön kiosztani az ottani embereknek.”
A Csilla von Boeselager Alapítvány kiterjedt partneri hálózattal rendelkezik ukrajnai szinten, a beregszászi székhelyű szervezet mellett van zaporizzsjai, odesszai és lembergi szervezet is, ezen szervezetek összehangolt munkájának köszönhetően pedig sokkal egyszerűbb és direktebb a támogatás, emelte ki Schumiczky András, a Szuverén Máltai Lovagrend Magyar Tagozatának lovagja, a BJMSZ önkéntese: „Az egyik legnagyobb támogatója a munkánknak a magánalapítványok közül, az a Boeselager Alapítvány, s fantasztikus, hogy mit meg tudnak mozgatni az itteni szegények érdekében. Ebben az évben is a Deichmann támogatásával küldtek ide nagy mennyiségű téli cipőt. Ezt nagyon várják. Nagyon fontos, hogy partnereink vannak – akiket a Boeselager Alapítvány amúgy is támogat – Lembergben, Zaporizzsjában, Odesszában. Ezekre a helyekre különböző úton-módon jutnak el a cipők. Az Albertini szerzetesek azonban, akik ott is tevékenykednek, Lembergben is kevés eszközzel rendelkeznek, ezért Magyarországon keresztül jutott el a cipő Beregszászba, és innen vittük el az adományt. Mivel ők személyesen foglalkoznak a kiosztással, az első szállítmány, ami egy héttel ezelőtt ment, már ki is lett osztva Zaporizzsjában. Mi most a második szállítmányt vittük el, ami ismét közel öt-hatszáz pár cipő volt. Ez most Lembergben lesz kiosztva.”
A Máltai Szeretetszolgálat hosszú idők óta nagyon jó kapcsolatot ápol a Lembergben tevékenykedő lengyel Albertini szerzetesekkel, akik ezúttal is vállalták, hogy a legnehezebb körülmények között élő emberekhez juttatják el az adományokat.
Mézez Gromzsenya lembergi Albertini barát hálás szavakkal köszönte meg az adományt: „Nagyon szépen köszönjük a támogatást, amit olyan rászorulóknak juttatunk el, akik erre igazán rászorulnak a Zaporizzsjai területen. A háború hatásait érezni Zaporizzsjában és Lembergben is. Zaporizzsjában olyan anyaotthonnal is törődünk, ahol a férjeik nélkül maradt édesanyákról és gyermekeikről gondoskodunk. Hasonló van itt, Lembergben is, ahol most vagyunk. Sok menekült érkezik hozzánk és a keleti pontokra is, akik mindenüket hátrahagyva menekültek. Így minden támogatás, ami nyugatról érkezik, az létfontosságú.”
A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai több alkalommal is ellátogattak már a válságövezetekbe, többek között Zaporizzsjába, Odesszába és Herszonba is. Így van összehasonlítási alapjuk arról, hogy mennyivel kevesebb emberrel találkoznak az idő múlásával az utcákon és a városokban.
„Nagyon furcsa azt látni, ha az ember lemegy bármelyik nagyvárosba, hogy az utcán a gazdagsággal találkozunk. Mindenütt az élet látszólag működik, drága luxusautókkal találkozunk, de a szegénység meg elbújik, és egyre jobban látjuk a partnereken keresztül azt a nagy szegénységet, ami egyre szélesebb körben jön elő a nagyvárosokban is. Ami még egy furcsaság – a korábbi időszakhoz képest –, hogy kiürültek a városok, nem látja az ember azt a pezsgő életet mondjuk, mint egy évvel ezelőtt. Az emberek elbújnak, az emberek csak a szükséges minimumot csinálják. És a férfiak eltűntek. Alig látni fiatalkorú férfit az utcákon, és ez igaz Lembergre is, nemcsak Kárpátaljára [...]. És egyre nagyobb szükség lesz sajnos – véleményem szerint akkor is, ha kitörne a béke – ezekre a segítségekre a jövőre nézve” – tette hozzá az előbbiekhez Schumiczky András.
A tervek szerint az együttműködést a továbbiakban is folytatják, azért, hogy Csilla von Boeselager és a Máltai Lovagrend szellemiségében ott tudjanak segíteni, ahol arra a legnagyobb szükség van.
TV21 Ungvár/ V. I.