Választások: A regionális pártok előretörése

A friss szociológiai felmérések szerint azok körében, akik már eldöntötték, hogy kire adják a szavazatukat, a megkérdezetteknek közel az egynegyede kész a regionális pártokra szavazni, amelyek a legtöbbször csupán egy nagyvárosban vagy megyében, de legfeljebb néhány szomszédos régióban ismertek, ám ott meghatározó erővé válhatnak október 25., a helyhatósági választások napja után.

Csalóka számok

A Rejting Szociológiai Csoport a napokban tette közzé legutóbbi felmérésének eredményeit. Ezekből kitűnik, hogy a Nép Szolgája (SZN) a helyhatósági választásokon a voksok 15,5%-ára számíthat, a további sorrend pedig Ellenzéki Platform – Az Életért (OPZZS, 11,4%), Európai Szolidaritás (Jevropejszka Szolidarniszty, JSZ 11,4%), Haza (8,3%), A Jövőért (6,2%). Nem érik el az 5%-os küszöböt: Oleh Ljasko Radikális Pártja (4,9%), A Mi Vidékünk (3,1%), a Vitalij Klicsko-féle UDAR (3,1%), a Szvoboda (3,0%), Sarij Pártja (2,5%), az Erő és Becsület (2,0%), a Javaslat (1,8%), a Hang (1,8%), Paljcsevszkij Győzelme (1,7%). És most jön a legérdekesebb: az országosan ennél is szerényebb eredményt felmutató kis pártok támogatottsága összességében 23,4%!

E kisebb, regionális ismertségű pártok között találjuk például az úgynevezett „polgármesterpártokat”, amilyen például Kernesz pártja Harkivban, Vilkulé Dnyipróban, Truhanov Bízz az Ügyekben pártja Odesszában. Ezek a regionális politikai képződmények országos szinten ugyan alig észrevehetők, a helyhatósági választásokon azonban könnyen maguk mögé utasíthatják az országos pártokat.

A mi kutyánk kölykei

Ugyancsak a regionális politikai képződmények sikere mellett szól, hogy a megkérdezettek többsége (60–70%) a pártok élén a saját közösségéből származó, erős vezetőket akar látni, akik nem mellékesen „jó csapattal” indulnak a választásokon.

„A helyi elitekre már afféle kollektív gazdaként tekintenek, tőlük függ majd, hogy lesz-e világítás és víz az otthonokban, kijavítják-e az utakat, működnek-e a kórházak, fenntartják-e a közrendet. A nemzeti eliteket nehéz elképzelni ebben a szerepben. Ezért az igazi országos pártokra a helyhatósági választásokon csak a választók legpolitikusabb és ideológiai beállítottságú része szavaz, míg a közember a regionális projekteket részesíti előnyben. Itt a regionális identitás erősödéséről is szó van. A regionális hovatartozás ilyenkor erősebb a nemzetinél” – véli Ruszlan Bortnik politológus, akit a strana.ua idéz.

E választói igényekre igyekeznek felépíteni pártjaikat a helyi elitek. Szakértők szerint ezek a projektek a saját „vadászterületükön” esetenként akár a voksok 40-50% át is megszerezhetik, ami óhatatlanul rá fogja nyomni a bélyegét az országos pártok teljesítményére. A felmérésekből máris kitűnik, hogy a három legnagyobb párt, az SZN, az OPZZS és a JSZ a helyhatósági választásokra készült felmérésekben rendre 5–8%-kal rosszabb eredményt ér el, mint a parlamenti választások esetén várható eredményük.

Nagyok és kiskirályok

Elemzők a „nagyok” gyengébb szereplését részben annak tudják be, hogy az országos pártok a helyhatósági választásokra készülve is jórészt országos témákkal kampányolnak, méghozzá nem véletlenül. Mint Olekszij Koselj, a Ukrán Választók Bizottsága civil szervezet vezérigazgatója egy televíziós műsorban rámutatott, az OPZZS a kelet-ukrajnai békével, az orosz nyelv védelmével és a külső befolyás elleni védekezéssel hozakodik elő, az SZN változatlanul az elitváltás szükségességét hangsúlyozza, a JSZ pedig óva int a visszarendeződéstől, az orosz párti erők revansától.

Ugyanakkor eltérő a nagy pártok kampányának hatása az egyes régiókban. Az ország délkeleti részén például borítékolható, hogy jelentősen befolyásolni fogja a választók döntését a béke kérdése, míg nyugaton a JSZ tehet szert pluszszavazatokra, ha az orosz befolyással való szembeszegülésre szólít fel. Egyedül az nem világos, rendelkezik-e a kormányzó SZN olyan üzenettel, amely képes mozgósítani a választókat.

A helyi kiskirályok, a regionális pártok malmára hajthatja a vizet, hogy a lakosság egy jelentős része belefáradt a kijevi politikusok állandó marakodásába és botrányaiba. Amelyik regionális vezetőnek ebben a káoszban sikerült fenntartania, működtetnie a rá bízott települést, az most szavazatok formájában is számíthat a polgárok elismerésére. Ebben a helyzetben plusz pontot ér, ha valaki elhatárolódik a politikától.

Természetesen a polgárok nem felejtik el, ha a településen állandó problémák vannak a vízellátással, rendszeresek az áramkimaradások, járhatatlanok az utak és korruptak a vezetők. Ezek a „bűnök” egészen más megítélés alá esnek a szemükben, mint az országos problémák, például a határhelyzet, vagy a nyugdíjak értékvesztése.

Ezzel együtt, miután a decentralizáció eredményeként a korábbiaknál több pénz sorsáról döntenek a régiók, folyamatosan nő a települési tisztviselők ázsiója. Igaz, a pénzzel a problémák egy jelentős részét is a helyi önkormányzatok nyakába varrta Kijev.

Már megint a regionalizmus

Az elemzők egy része a regionalizmus felerősödését jósolja a választások eredményeként, alapvető változásokra azonban senki nem számít. Már csak azért se, mivel az országos pártok változatlanul számottevő súllyal lesznek jelen a helyi önkormányzatokban, nélkülük a legtöbb helyen a regionális politikai erők nem lesznek képesek megteremteni a kormányzáshoz szükséges megbízható tanácsi többséget.

A nagy pártok jelentős szerepet játszanak majd abban is, miként reagál egy adott régió az országos politika fejleményeire. Például nyilvánvalóan egészen másként viszonyul majd a régió kormányzójához az a megyei tanács, amelyben az SZN lesz az önkormányzati többség része, mint az ahol az OPZZS jut szerephez. Ugyanez vonatkozhat a nyelvtörvény drákói rendelkezéseinek a bevezetésére, ami a szolgáltatások terén már a közeljövőben elkezdődik.

A helyi elitek megerősödése valószínűleg felveti majd a decentralizációs reform folytatásának kérdését is: vajon rászánja-e magát Kijev, hogy a regionális végrehajtó hatalmat az állami adminisztrációkról a megyei önkormányzatok végrehajtó bizottságaira ruházza át, ahogyan az Zelenszkij elnökké választása után felmerült? Az optimisták szerint ez lenne a logikus lépés, a pesszimisták szerint viszont a föderalizmus újra feléledő réme eltántoríthatja a hatalmat a reformok végig vitelétől.

(ntk)