Költségvetés és/vagy kívánságlista
Ukrajna Legfelső Tanácsa múlt csütörtökön elfogadta első olvasatban az ország jövő évi költségvetését.
Pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy a képviselők nem költségvetést fogadtak el, hanem egy terjedelmes kívánságlistát arról, hogy második olvasatban mit kellene tartalmaznia a büdzsének, amennyiben a kormány valóban azt szeretné, hogy Ukrajnának legyen jövő évi költségvetése. Ha jobban belegondolunk, nincs ebben semmi furcsa, országunkban régi hagyomány, hogy a parlamenti többséget nem politikai-ideológiai irányvonalak, hanem az érdekek mentén célszerű meghatározni. Ennek megfelelően ezúttal sem a Volodimir Zelenszkij elnököt támogató Nép Szolgája pártnak, pontosabban nemcsak a kormánypártnak köszönhető, hogy sikerült elfogadni első olvasatban a büdzsét.
A költségvetésről rendezett szavazás eredményéből egyértelműen kitűnik, hogy kik, hányan alkotják pillanatnyilag a parlamenti többséget. A tervezetre a minimálisan szükséges 226 helyett 275 képviselő szavazott igennel az ülésteremben jelen lévők közül, 41 szavazott ellene, 14 tartózkodott, 28 pedig nem vett részt a szavazásban.
Többeket meglepett, hogy az ellenzéki Haza frakció támogatta a kormány által benyújtott költségvetést. Azonban nincs ebben semmi furcsa, ha megnézzük, milyen arányban vették figyelembe a honatyák a pártok által a költségvetés tervezetéhez első olvasatban benyújtott módosító indítványokat. Minden indítvány olyan, mint egy-egy (általában pénzben kifejezhető) kívánság valamely politikai-gazdasági csoportosulás, régió részéről. Rendszerint ezen kívánságok figyelembevételéhez kötik a voksukat a képviselők.
A költségvetés szeptemberben benyújtott eredeti tervezetét az elemzők többsége kezdettől irreálisnak tartotta, elsősorban azért, mert összeállítói indokolatlanul magas bevételekkel és kiadásokkal számoltak a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság, visszaesés közepette. Mostani „kívánságaikkal” a honatyák további 20 milliárd hrivnyával növelték a büdzsé amúgy is valószerűtlen bevételi és kiadási oldalát. Következésképpen, a parlament nem hogy segített volna helyreállítani a költségvetési egyensúlyt, hanem – ha ez egyáltalán lehetséges – még irreálisabbá tette a jövő évi büdzsét, ha azt jelenlegi formájában hagyják jóvá.
(hk)
