Charles Dickens: Karácsonyi ének

Könyvajánló

2020. december 1., 22:28 , 1034. szám

Hamarosan advent időszakába lépünk. A várakozás ideje alatt szívünket, lelkünket készítsük az ünnepre. Ilyenkor sokat gondolkodunk, milyen ajándékkal lephetnénk meg szeretteinket. Egy jó könyvvel sosem hibázhatunk! Dickens örök klasszikusa, a Karácsonyi ének pedig mindig jó tanulságokkal szolgálhat akár saját magunk, akár mások számára. A regény rövid, akár az adventi időszakban, akár az ünnepek alatt elolvasható. A kisregény főhősén keresztül ráismerhetünk hibáinkra, s vele együtt el is határozhatjuk, hogy tanulunk azokból. „Az ember életútja egy bizonyos véget vetít előre, és ha le nem tér róla, ide fog vezetni. (...) De ha megváltozik az irány, más lesz a vég is.”

Charles Dickens (1812–1870) a viktoriánus kor egyik legismertebb regényírója. 15 regényt, több száz novellát és cikket írt. Művei már életében nagy népszerűségnek örvendtek. Hányattatott gyermekkora ellenére jut el irodalmi magaslatokba. Dickens tizenkét éves, amikor elhelyezik egy cipőpasztagyárban – és magára hagyják. Szobát bérel és beosztja heti fizetését. Elhatározza, hogy ő soha nem fog anyagi gondokkal küzdeni. A Karácsonyi ének első és legsikeresebb karácsonyi története, mely magyarul is több kiadást élt meg, sőt nem egy film alapjául is szolgált.

A történet szerint a szőrös­szívű Scrooge úr, a zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scroo­ge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle.

A Karácsonyi ének varázsa talán abban rejlik, hogy Scrooge jelleme által sok mindenben magunkra ismerhetünk. Talán nem vagyunk zsugoriak, kapzsik, de érdemes feltenni a kérdést: Vajon mit mondana nekünk a múlt szelleme? Milyenek voltak az elmúlt karácsonyok, s milyen lehetne ez a mostani? Biztosan akadnak körülöttünk is szegény emberek. Vajon gondolunk rájuk, vagy a jelen szellemének lenne mit elénk sorozni? Nos, nekünk nem jelennek meg szellemek, melyek elvezetnek a bölcsek kövéhez. Azonban múltunkat és jelenünket tudhatjuk, s innen már nem is olyan nehéz megállapítani, hová formálódhat jövőnk. Scrooge felismerését a következőképpen fogalmazza meg a szerző: „Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni, cselekedeteinket új célokra beállítani, akkor végzetünk is megváltozik.”

A regény egyik legfontosabb üzenete tehát, hogy sosem késő újrakezdeni. Versengjen hát bennünk a múlt, a jelen s a jövő szelleme, s ünnepeljünk egész évben szívünkben.

jt