A talányos icai kövek

Műtétek? Dinoszauruszok? Távcsövet használó csillagász?

2020. december 13., 14:42 , 1036. szám

Peru csendes-óceáni partvidékén fekszik Ica város, az azonos nevű megye székhelye, mely azzal írta be magát a régészet történetébe, hogy a közelében bukkantak rá a sok esetben roppant különös vésett ábrákkal ellátott ún. icai kövekre, e talányos leletekre, melyek több kérdést vetnek fel, mint amennyire választ adnak.

Az Icán átkanyargó Ica-folyó vize által legömbölyített kövek anyaga andezit, mely kemény kőzet, ám egy speciális geológiai folyamat során a nevezetes kövek lágyabbakká váltak, így akár bottal vagy csontdarabbal is véseteket lehet felvinni a felszínükre. Egy jezsuita atya, Pedro Simon már 1926-ban megjelent Noticias historiales című könyvében is írt róluk, s mint fogalmazott, régóta ismertek a vidéken. Az első régészeti expedíció viszont csak 1966-ban indult a kövek eredetének a kinyomozására, melynek során az archeológusok preinka, vagyis az inkák előtti indián civilizációkhoz köthető sírokban sok vésett kőre is rábukkantak (a korábban előkerülteket pedig nyilván sírrablók ásták ki). Ugyanebben az évben lépett színre a leletek legelszántabb gyűjtője, az icai dr. Javier Cabrera Darquea sebész, biológus, a helyi egyetem tanára, a biológiai tudományok docense, s ekkor kezdődtek az igazi bonyodalmak a vésett kövek körül.

A műkedvelő régész később úgy nyilatkozott, hogy egy, az Ica-folyó 1965-ös áradásakor a robajló víz által felnyitott szájú barlangban bukkant rá az ábrákkal ellátott kövek garmadájára, mely üreg hollétét viszont haláláig sem árulta el. Amellett a környező területeken is talált leleteket, s magánmúzeumot létesített, ahol szépen katalogizálva sorakoznak polcain a vésett kövek. Vannak, melyek ősi indián civilizációk képviselőinek a mindennapi életét ábrázolják. Viszont nagyon sok kövön őslényeket örökítettek meg. Látható itt paleozoikumi őshal, 40 millió éve kihalt ötujjú láma, őslajhár (mely viszont bizonyítottan megérte az ősindiánok dél-amerikai megjelenését), rengeteg véset pedig dinoszauruszokat ábrázol, méghozzá nemegyszer emberekkel együtt. Bár az ember-dinoszaurusz arány nem mindig pontos, ahogy az őshüllők ábrázolásában is vannak pontatlanságok. De miként kerülhettek egymás mellé emberek és dinoszauruszok? Hiszen 65 millió évvel ezelőtt egy kisbolygó becsapódása kiirtotta az akkori állatvilág 70 százalékát, köztük a dinoszauruszokat is. És miként ábrázolhattak ókori vagy középkori emberek rég kihalt őslényeket?

A különös vésetek másik csoportját a különböző műtétek ábrázolásai alkotják. Mintha vese-, máj- vagy szívátültetést, agyátültetést vagy agyműtétet, illetve császármetszést örökítettek volna meg, s van olyan rajzolat is, melyen cső köt össze egy férfit egy terhes nővel, ami felveti, hogy talán vérátömlesztést ábrázol a kép. Az agyműtét viszont lehet, hogy valójában koponyalékelés, amit nem egy ősi nép gyakorolt, köztük az Ica vidékére is kiterjedő indián civilizációk közül az inkák, illetve jóval előttük a paracasi kultúra indiánjai, akik valószínűleg koponyasérülésekkor távolították el a sérült csontdarabokat, illetve elmebetegségek esetén próbálták így megszabadítani a betegeket a „rossz szellemektől”. A koponyákon ugyanis fellelhetők a kötözések maradványai, a lékeket pedig aranylapokkal zárták le. (Míg a megoperált személyeket minden bizonnyal bódító szerekkel kábították el.) A császármetszés sem modern beavatkozás, bár az újkorig csak szülésbe belehalt vagy haldokló szülő nőből tudták így kiemelni az újszülöttet. A szerv­átültetések rajzolatai kapcsán felmerülhet, hogy valójában emberáldozatok, ám látható például olyan, szívátültetést bemutató kő, mely egyértelműen nem a szív rituális kivágását, hanem valóban szervátültetést mutat be, testen kívüli keringtetéssel. Egy másik kövön pedig egy ember látható, aki távcsővel néz a magasba. Teleszkópot használó csillagász a távcső dokumentált feltalálása előtti időkből? Miközben csiszolt lencséket mindeddig nem találtak sehol a gyarmatosítás előtti Dél-Amerikában…

De mikor készíthették a rajzolatokat? A preinka sírokban feltárt kövek ábráit minden bizonnyal az adott civilizációk korában vésték ki. A Cabrera által fellelt kövek rajzolatairól viszont nem lehet tudni, mikor készültek. A vájatokban ugyanis nincsenek szervesanyag-maradványok, így radiokarbon-módszerrel nem állapítható meg a koruk. Ugyanakkor mindegyiküket finom, egyenletes oxidréteg borítja, a vésetekben lerakódott patinának pedig természetes úton több száz vagy ezer évre van szüksége ahhoz, hogy megmaradjon a kövek felületén. Tehát minden kő ősi lelet? Nos, nem. Vannak nem oxidált felszínű kövek, melyeken láthatók a vésések előtti előrajzolások nyomai, egy nem bonyolult eljárással pedig még oxidréteg is felvihető a kövekre, így csak a vésetek oxidációjának a mértéke alapján lehetne kideríteni, melyik ábra eredeti és melyik hamisítvány. Ám ehhez rengeteg leletet kellene átvizsgálni, hiszen jelenleg kb. 30-50 ezer icai kő ismert. Sok meglepő véset nyilván Cabrera feltárásai után készült, amikor nagy ismertséget kaptak a különös kövek, s helyi hamisítók „sózták rá” azokat a meglepő dolgok iránt érdeklődő turistákra. De mi a helyzet a Cabrera által fellelt, őslényeket ábrázoló, dinoszauruszokat és embereket együtt ábrázoló, illetve valószínűsíthetően szervátültetéseket bemutató vésetekkel? Cabrera hamisította volna őket? De miért tette volna? Ha viszont nem hamisítványok, kiktől származnak? És miként kerülhettek egymás mellé emberek és dinoszauruszok? Kérdések, melyek válaszra várnak…

Lajos Mihály