A Dekkán-plató kialakulása és a dinoszauruszok letűnése

Volt-e kapcsolat a két esemény között?

2020. december 24., 09:57 , 1037. szám

A szinte egész Közép- és Dél-Indiát magába foglaló óriási Dekkán-fennsík északnyugati részén, Mumbaitól (korábbi nevén Bombaytől) nem messze található egy 512 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, két kilométer vastag bazalttakaró. Ma már békés és festői szépségű ez a lépcsőzetesen emelkedő magaslatokban bővelkedő vidék, ám egészen másként nézett ki 64-68 millió évvel ezelőtt, amikor bazaltvulkánok sora tört ki itt újra és újra, létrehozva a megszilárduló lávából kialakuló hatalmas bazalttakarót, az ún. Dekkán-platót. De hozzájárulhatott-e ez a vulkáni aktivitás a 65 millió évvel ezelőtti tömeges kihaláshoz, mely a dinoszauruszokat is elsöpörte?

Az egykor Dél-Amerikát, Afrikát, a róla lehasadt Madagaszkárt, Ausztráliát, az Antarktiszt és Indiát magába foglaló nagy déli kontinens, a Gondwana szétdarabolódásakor India északkelet felé sodródott, s a jelzett időszakban a leendő Indiai-óceán nyugati részén, a ma a Réunion-sziget alatt elhelyezkedő forró pont fölött helyezkedett el, ahol köpenycsóva – olvadt kőzetanyag-áramlat – égeti át magát a földkérgen és tör a felszín felé, beindítva ott a vulkanizmust. Az akkor India alatt végbemenő magmafeláramlás is tűzhányó kitörésekhez vezetett, ám a kutatások során érdekes tények derültek ki a vulkánkitörés-sorozatról. A Dekkán-platónál végzett mélyfúrások eredményeként kiderítették, hogy a 65 millió évesnél idősebb rétegekben egymást követik az ősi lávafolyások nyomai és a közöttük fekvő üledékes kőzetek, mely utóbbiakban őslények, köztük dinoszauruszok maradványaira is rábukkantak. Vagyis a meg-megszakadó vulkáni aktivitás nem volt erős, így nem viselte meg túlságosan az élővilágot. 65 millió évvel ezelőtt azonban hirtelen óriási mértékűvé vált a bazaltömlés, az India nyugati partjainál végzett olajkutató fúrások során pedig a 65 millió éves rétegben egy kb. egy kilométer vastag lávarétegre bukkantak. Indiai és francia geológusok kimutatták, hogy ekkor olyan gyorsan és akkora tömegben tört a felszínre a láva, hogy a kitörések során nagyon sok kénes gáz került a légkörbe, melyek éghajlati változásokhoz vezettek, és a legtöbb faj számára lakhatatlanná tették a környezetüket. Elméletük szerint a lávatakaró döntő része néhány hatalmas tűzhányókitörés következtében alakult ki, s a későbbi kutatások is megerősítették, hogy óriási tömegű láva tört ki ekkor a vulkánokból, mely ráadásul nagy mennyiségben tartalmaz irídiumot, ami a Földön roppant ritka fém, viszont nagy mennyiségben megtalálható a kisbolygók, az üstökösök és a meteorok anyagában.

Miért erősödött fel 65 millió éve a dekkáni bazaltömlés, és miként dúsult fel irídiummal az ekkor képződött láva? Walter Alvarez amerikai geológus, a Kaliforniai Berkeley Egyetem professzora és apja, Luis Walter Alvarez fizikus egy 65 millió éves irídiumréteg alapján (mely az egész Földön megtalálható) kidolgozták elméletüket, miszerint egy kisbolygó becsapódása vezetett a 65 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti középkor és a földtörténeti újkor határán bekövetkezett tömeges kihalási eseményhez. Majd olajkutató fúrások során a Mexikói-öbölben, a Yucatán-félsziget partjainál fel is fedeztek egy 170 km átmérőjű, 65,5 millió éves becsapódásos krátert, a Chicxulub-krátert, melynek gyűrűs peremrészei jól kivehetők a tenger fenekén, s a Yucatán-félsziget északi partvidékén is kikövetkeztethetők a nyomai. A kráter képződéséhez pedig egy 14 km átmérőjű kisbolygó vagy üstökös becsapódása szükségeltetett. E kozmikus ütközés révén dúsult fel irídiummal a Dekkán-plató 65 millió éves lávája? Vajon ez az ütközés változtatta katasztrofális mértékűvé az indiai lávaömlést, lévén, hogy egy geológiai elmélet szerint bárhol csapódik a Földbe egy aszteroida vagy egy üstökös, az ütközés ereje akár a bolygó távoli pontján is felébresztheti vagy felerősítheti a vulkanizmust. Vagy ebben az esetben mégsem ez történt?

Mumbaitól nyugatra egy 600 km hosszú, 400 km széles medence található az Arab-tenger fenekén. A Texas Tech University paleontológusa, Sankar Chatterjee és munkatársainak vizsgálatai alapján ez is egy kb. 65,5 millió éves becsapódásos kráter, melyről a kutatók úgy vélik, hogy egy 40 km átmérőjű kisbolygó hozta létre, Chatterjee pedig Siváról, a pusztítás és az újjászületés hindu istenéről nevezte el. Chatterjee elmélete szerint az égitest 15 fokos szögben csapódott be, és átszakította a földkérget, sőt a földköpeny felső részét is. Az ütközés során egy hatalmas gránitréteg kiemelkedett, majd visszazuhant a lávatengerbe, így a kráter tartalma, mely az aszteroida anyagával keveredett, túlcsordult a kráter peremén, és irídiumban gazdag lávát nyomott a környezetébe. Ez a becsapódás erősítette fel a Dekkán-plató vulkanizmusát, emiatt jött létre a hatalmas 65 millió éves lávaréteg, és a kozmikus ütközés révén dúsult fel irídiummal ennek anyaga? A kráter pereme összeomlott, de koncentrikus gyűrűkkel rendelkezik, és van egy kiemelkedés a középpontjában, ami más becsapódásos krátereknél is megfigyelhető, továbbá éppúgy gazdag szénhidrogénekben, mint azok. Amellett pedig a közepesnél nagyobb mennyiségű, irídiummal keveredett olvadt kvarc- és vas-oxidtartalmú alkálikőzeteket tartalmaz, melyek a becsapódásos eredetére utalnak.

A Siva-kráter becsapódásos eredete még az erre utaló nyomok ellenére is vitatott, az viszont elfogadott tény, hogy a Chicxulub-krátert létrehozó ütközés mellett a hatalmas mértékűvé vált dekkáni vulkanizmus is szerepet játszott az őshüllők uralmának véget vető kihalási eseményben.

Lajos Mihály