A lisztharmat elleni védekezés lehetőségei

Az almaültetvény biológiai növényvédelme XII.

Az almafalisztharmat (Podosphaera Leucotricha) talán a legfelismerhetőbb kórokozó a gyümölcster­mesztésben. Ennek ellenére nagy kihívást jelent a termelőknek az ellene való védekezés.

A lisztharmatról

Vegetáció alatt a fertőzött hajtáson, levélen megjelenő lisztes fehér elszíneződésről könnyen felismerhető a betegség akár több méteres távolságból is, de különösen az egyre torzuló levelek, hajtások szúrják a gazda szemét. A lisztharmat az egész tenyészidőszakban jelen lehet az ültetvényben, sőt a rügyekben telel át, és tavasszal kihajtáskor – még a virágzás előtt – nagy károkat tud okozni. Nem is beszélve arról, hogy a fertőzött rügyek értéktelenek a termelés szempontjából. Akár a termőrügyek 10–20%-a is fertőzött lehet egy ültetvényben, éppen ezért a tél végi, tavaszi metszés során keressük meg és vágjuk le az úgynevezett „gyertyaszínű” és szétálló, rojtos pikkelylevelű rügyeket. A levágott gallyakat, de még az apró ágrészeket is távolítsuk el az ültetvényből. Rossz megoldás a talajba dolgozni talajmaróval. Ennél is rosszabb, ha gallydarálóval vagy szárzúzóval tüntetjük el a lemetszett ágakat. E munkafolyamatok nem eredményeznek 100%-os megsemmisítést, az apró fertőzött rügyek épségben maradhatnak, s tavasszal a talajról megfertőzhetik gyümölcsfáinkat.

Azokban az években, amikor a tavasz meleg és csapadékos, amit száraz, aszályos nyár követ, nagy valószínűséggel számíthatunk a fertőzés járványszerű elterjedésére. Továbbá a nyári erős lehűlések – különösen a vidékünkre jellemzően június 18–20. körül beköszöntő éjszakai alacsony hőmérsékletek – kedvező körülményeket teremtenek a kórokozó gyors elszaporodásához és a fertőzés megindulásához. Így a szezon alatt több hullámban jelenik meg a fertőzés. Abban az esetben számíthatunk valamivel visszafogottabb fertőzésre, ha a tél második felében -25 °C alatti, több napon át tartó hideget tapasztalunk, ugyanis a lisztharmat ennél a hőmérsékletnél elpusztul, legyen akár a talajon, akár a talajban, akár a gyümölcsfánk rügyeiben.

A fajták fogékonysága

Az egyes almafajták esetében igen eltérő a lisztharmatfertőzés mértéke. Mára a legtöbb ültetvény telepítésekor az egyik fő szempont a lisztharmattal szembeni tolerancia vagy rezisztencia.

Egyes fajták nagyon érzékenyek a fertőzésre, ami azt jelenti, hogy nemcsak a rügyeket, hajtásokat, leveleket teszi tönkre a kórokozó, de a termést is károsítja. Továbbá, ha járványszerű fertőzés lép fel, igen nagy fejfájást okoz a kór elleni hatékony védekezés, a tapasztalatok szerint már-már lehetetlen. Biotermesztésre az érzékeny fajták nem alkalmasak. Ilyenek a jonatán fajtakör, a mutsu, a McIntosh fajtakör, a fuji klónjai stb.

Ugyanakkor léteznek toleráns almafajták, melyek, ha meg is fertőződnek, sokkal könnyebb dolga van a termelőnek a védekezéssel. Összefüggés mutatkozik az almafajták levélvastagsága és a lisztharmatra való fogékonyságuk között, azaz minél vastagabb levelű és vastagabb héjú az alma, annál ellenállóbb, toleránsabb a lisztharmattal szemben. Ilyenek a golden fajtakör, a gála, a luna, a topáz klónjai, az Orion, a Sirius, a „Re-” sorozat fajtái, a braeburn, a Granny Smith, a Florina, az idared stb.

Sok termelőnél máig nagy probléma a szüret utáni növényvédelem hiánya, amivel a lisztharmatfertőzésnek is kedveznek. Minden esetben szükséges az ültetvény kezelése az egész szezon alatt, s erősen javallott az ültetvényeket az őszi hónapokban sem elhanyagolni. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám, a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza