Gárdonyi Gáza: Éjjel a Tiszán

Feljött a hold a Tiszára,

Csend borul a fűre, fára.

Szeged alatt a szigetnél

áll egy ócska halász-bárka.

Holdvilágnál fenn a bárkán

halászlegény ül magában:

ül magában s furulyál;

furulyál az éjszakában.

A Tiszára a sötétség

gyászfátyolként terül hosszan:

gyászfátyolon a csillagok

csillogdálnak gyémántosan.

Talán épp a bárka alatt

lenn a vízben, lenn a mélyben

fekszik egy nagy halott király,

halott király réges-régen.

Koporsója arany, ezüst,

s vasból van a burkolatja.

És a hármas koporsóban

a király a dalt hallgatja.

Ha Gárdonyi Géza, akkor Egri csillagok. Ezt az alapregényt minden magyar ismeri. De nagyszerű írónk nemcsak Eger várvédőinek hősiességét örökítette meg egy felejthetetlen történetben. Másik nagy műve, az Isten rabjai mellett Attila, hun fejedelem dicsőséges idejét is megidézte harmadik nagy történelmi regényében.

Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című alkotása Attila halálának és eltemetésének titkát részletgazdagon meséli el. Szerzőnket erősen foglalkoztatta Attila haditette, sorsa és eltemetése, ezért állít emléket neki egy külön versben is. Az Éjjel a Tiszán című költemény egyik lényeges mozzanata pedig az, hogy írónk kitér Attila koporsójának különlegességére. A „Koporsója arany, ezüst, s vasból van a burkolatja” megfogalmazás arra a ránk maradt emlékre utal, miszerint a táltos így rendelkezett a temetés részleteit illetően: „temessétek a napkirály hajfonatába, a hold mosolyába és az éjfél szempillantásába.”

Ezt jelenti az arany-, ezüst- és vaskoporsó hármasa. Ami viszont a temetkezés helyét illeti, nos, az külön rejtelmesség. Mindenki úgy tudja, hogy Attila sírja a Tisza medrében található, pontos helye pedig Csongrád megye. Ezt vallja Gárdonyi is, ezért beszél versében „Szeged alatti szigetről”. De a magyarság Tisza-menti települései mind úgy tudják, hogy az ő helységük mellett nyugszik Attila…

Penckófer János