HRW: Keleten a helyzet változatlan

2021. január 28., 11:53 , 1042. szám

A Human Rights Watch (HRW) jogvédő szervezet a közelmúltban ismét közzétette hagyományos éves jelentését az emberi jogi helyzetről a világ több mint 100 országában. A HRW weboldalán elérhető dokumentum Ukrajnáról is beszámol, az olvasónak azonban joggal támadhat némi hiányérzete, ha átböngészi az írást.

Kiemelten foglalkozik a nemzetközi jogvédő szervezet a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktussal, megállapítva, hogy a Donyec-medencében tavaly az év első felében ismét kiéleződött a helyzet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) adatai szerint 2020 januárja és júliusa között a tüzérségi támadások és az aknák 18 civil életét követelték, 89-en megsérültek. Összehasonlításképpen: 2019-ben az ENSZ összesen 26 polgári személy halálát jegyezte fel. Sajnos arról nincs adat, hogyan alakult a helyzet a civil áldozatok tekintetében azt követően, hogy a szemben álló felek a nyáron tartós tűzszünetről állapodtak meg.

A jelentés egyebek mellett kitér arra is, hogy a harcok sújtotta térségben az oktatási intézményeket változatlanul érték tüzérségi támadások, könnyűfegyverzetből leadott lövések. Hozzáteszik: az ilyen incidensek többsége a kormány által nem ellenőrzött területeken következett be. A strana.ua ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az ENSZ és az EBESZ tavalyi jelentéseiben is találkozunk ezzel a megállapítással, amely a portál szerint arra vall, hogy a kormányerők által ellenőrzött oldalról gyakrabban lőnek civil objektumokat, mint az Oroszország által támogatott szakadárokéról.

A Donyeck és Luhanszk megyei fegyveres csoportoknak ugyanakkor a jogvédők felrótták a fogvatartottakkal való bánásmódot. Feljegyeztek részükről egyebek mellett be nem jelentett fogvatartást, verést, fojtogatást, áramütéssel való kínzást, szexuális erőszakot.

Ismét panasz érte Ukrajnát a menekültek helyzete miatt. „2020 első felében a kormány politikája, amely a nyugdíjjogosultságot a belső menekültek státuszához köti, továbbra is hátrányosan megkülönböztette és rontotta a nem ellenőrzött területen az idősebb állampolgárok helyzetét, akik kénytelenek voltak rendszeresen átkelni a nyugdíjért a demarkációs vonalon. Februárban a parlament nem fogadta el azt a törvényt, amelynek célja a belső menekülti státusz követelményének megszüntetése lett volna a nem ellenőrzött területen élő nyugdíjasok esetében a nyugdíjhoz jutás érdekében. Arra hivatkoztak, hogy a költségvetés nem rendelkezik forrásokkal az ilyen nyugdíjasokkal szemben fennálló adósságok kifizetésére” – olvasható a HRW jelentésében.

„A Donyeck és Luhanszk megyék bizonyos területein a fegyveres csoportosulások és az ukrán hatóságok által elrendelt kemény járványellenes korlátozások eredményeként a konfliktus sújtotta területekről származó legalább 1,2 millió ember márciustól néhány hónapon keresztül nem tudott hozzájutni a nyugdíjához vagy újra találkozni családjával” – teszik hozzá.

Később viszont pozitív lépés volt az áttelepült nyugdíjasok rendszeres „fizikai azonosítására” szolgáló eljárás ideiglenes eltörlése a karantén idejére – teszik hozzá a jelentés összeállítói.

Ami a véleménynyilvánítás szabadságát illeti, beszámol a jelentés arról, hogy tavaly januárban a kormányzat jogalkotást kezdeményezett a „félretájékoztatás” ellen, amely a HRW szerint alááshatta volna a szólásszabadságot és a média függetlenségét. A kezdeményezés azonban nem ment át a parlamenten.

Júniusban a bíróság elrendelte egy magas rangú önkormányzati tisztviselő őrizetbe vételét, akit azzal gyanúsítottak, hogy megrendelte Katerina Handzjuk meggyilkolását, akit még 2018-ban savval öntöttek le.

Júliusban, miután oknyomozó riportok jelentek meg a sajtóban a szélsőjobboldali csoportok és az ukrán média kapcsolatairól, feltörték az elektronikus postaládáját, és közzétették annak az újságírónak a személyes levelezését, aki a cikkeket megjelentető kiadvány egyik alapítója volt. A fenyegetések hatására az újságíró elhagyta az országot. Szeptemberben a hatóságok büntetőeljárást indítottak az ügyben, de a „magánélet megsértése” és nem „újságíró szakmai tevékenységének akadályozása” címén.

Az év folyamán jobboldali csoportok és aktivisták támadásokat hajtottak végre etnikai kisebbségek és „LMBT-személyek” ellen. A hatóságoknak jó néhányszor nem sikerült biztosítaniuk az ilyen bűncselekmények kivizsgálását – állapítja meg a HRW.

Augusztusban Harkiv megyében helyi lakosok egy csoportja megtámadta egy roma család otthonát, miután pogromokra szólítottak fel a közösségi médiában.

Ugyanebben a hónapban „hagyományos értékeket” valló ellentüntetők egy csoportja megtámadta az odesszai LMBT-jogokért felvonulókat. Különböző tárgyakkal dobálták meg őket, és könnygáz­spray-t is bevetettek. Az incidensben két rendőr megsérült. Huliganizmus miatt 16 embert tartóztattak le, de gyűlölet-bűncselekmény elkövetésével senkit sem gyanúsítottak meg.

Júniusban egy parlamenti bizottság megakadályozta a gyűlölet-bűncselekmények, köztük a nemi identitással és a szexuális irányultsággal kapcsolatos törvénysértések miatt kiróható büntetések szigorításáról szóló törvényjavaslat előterjesztését.

Áprilisban az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága aggodalmát fejezte ki a szakszervezeti törvény javasolt módosításainak emberi jogi következményei miatt, felszólítva Ukrajnát, hogy vizsgálja felül a törvényjavaslatot a kollektív tárgyalások garanciái, illetve a szakszervezetek létrehozásához való jog biztosítása érdekében.

Júniusban több ENSZ-testület üdvözölte a belső menekültek szavazati jogát megerősítő rendelet elfogadását. Amint azt a menekültügyi főbiztos megjegyezte, ily módon biztosították a belső menekülteknek a megkülönböztetésmentességhez és az állam ügyeiben való egyenlő részvételhez való jogát.

Decemberben a Nemzetközi Büntetőbíróság legfőbb ügyészének irodája bejelentette, hogy indokolt megindítani a felek által az ukrajnai fegyveres konfliktus során elkövetett háborús és emberiség elleni bűncselekmények kivizsgálását. Ukrajna nem részes fele az ICC Római Statútumának, de a kormány 2013 novembere óta elismeri a bíróság joghatóságát az országban elkövetett bűncselekményekben – mutatnak rá a jogvédők.

Talán ennyiből is kitűnik, hogy a HRW idei jelentése meglehetősen kesztyűs kézzel bánt Ukrajnával. A dokumentum jobbára a történések felsorolására összpontosít, bírálatot viszonylag ritkán fogalmaz meg. Feltűnő, hogy egyetlen szó sem esik a radikális, nacionalista csoportok politikai pártok, civil szervezetek tagjai ellen végrehajtott támadásairól, amint – egy kivétellel – az újságírók sérelmére tavaly elkövetett atrocitásokról sem. A romák elleni támadásokat leszámítva nem történik említés az ukrajnai nemzeti kisebbségek jogairól. Ez még akkor is szomorú, ha a jelentés összeállítói hangsúlyozzák, hogy meghaladja az emberi képességeket valamennyi feltárt problémát egyetlen dokumentumban összefoglalni.

(hk)