Ukrán–magyar viszony: Utolsó figyelmeztetés?

Miközben az ukrán miniszterelnök Brüsszelben igyekezett európainak mutatkozni, a kárpátaljai magyarság idehaza mit sem érzékelhetett ebből az európaiságból.

Valami készül

A legújabb „ügy” tulajdonképpen még tavaly decemberben pattant ki. Az ismeretlen hátterű madyar.info Brenzovics László feketelistája című írásában számolt be arról, hogy több száz kárpátaljai magyar nem kapta meg az év végén „megszokott” magyarországi támogatást a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítványtól. A cikk szerint „az alapítvány és annak vezetése Vaszil Brenzovics személyében saját belátása szerint, politikai meggyőződésüktől függően »helyesekre« és »helytelenekre« osztotta a magyarokat”.

A „helytelenek” közé azokat sorolták, akik valamelyik ukrán párt színeiben indultak a tavaly őszi helyhatósági választásokon, részt vettek a választási bizottságok munkájában, vagy egyszerűen csak nem támogatták a KMKSZ politikáját – állítja a madyar.info. A portál szerint a tanárok, igyekezvén tisztázni e furcsa felosztás okát, az alap képviseletétől azt a választ kapták, hogy „cselekedeteik ellentmondanak a magyarországi nemzetpolitika alapelveinek”, és ezért kerültek fel a párt úgynevezett feketelistájára, ezért nem részesülnek pénzügyi támogatásban.

A madyar.info úgy értesült, hogy a bűnüldöző szervek büntetőeljárást indítottak a Büntető törvénykönyv 161. cikkelye alapján az állampolgárok egyenlőségének nemzetiségük és politikai meggyőződésük alapján történő megsértése miatt, „ami etnikumok közötti gyűlölet szításához vezetett a megyében”. Mi tagadás, nehéz lenne cinikusabb vádat kieszelni annál, mint hogy etnikumok közötti gyűlöletet szít az a nemzeti kisebbség, amely anyaországának köszönhetően igyekszik megőrizni/megvédeni önazonosságát.

Kijevben is elővették a témát

A támogatások elosztásának ez az állítólagos új elve annak idején meglehetősen élénk vitát váltott ki a közösségi médiában, ám az indulatok végül elcsitultak, már azt hittük, az ügy feledésbe merült – legalábbis a következő választási kampányig mindenképpen. A múlt héten azonban váratlanul ismét előkerült a téma. Nem is akármilyen szinten: az ukrán Külügyminisztériumhoz közel álló, annak többször amolyan nem hivatalos szócsöveként szerepet vállaló Jevropejszka Pravda videoblogjában maga Szerhij Szidorenko főszerkesztő ráncigálta ismét felszínre a támogatások kérdését.

Új probléma érik Ukrajna és Magyarország viszonyában, amely nagyságrendjét tekintve meghaladhatja a korábbi vitákat, és már egyértelműen a magyar fél hibája – állítja Szidorenko, gyakorlatilag megismételve a madyar.info által ismertetett történetet a kárpátaljai magyarok politikai szempontok szerinti támogatásáról.

Sokatmondó, hogy Szidorenko nem nevezi néven a forrását, s többször is hangsúlyozza, hogy az információt hivatalosan nem erősítették meg. Azt fejtegeti, hogy egyesek szerint a hírt az SZBU szivárogtathatta ki, ugyanakkor különböző források megerősítik azt, vagyis úgy tűnik, hogy igaz. Miután ezeket a „megerősítő” forrásokat sem nevezi meg a főszerkesztő, ott tartunk, ahol a part szakad. A szokatlanul hosszadalmas mentegetőzés egyébként arra vallhat, hogy Szidorenko maga is érzi, ezzel a történettel portálját a madyar.info szintjére süllyeszti.

Budapest „beavatkozik”

Lényeges különbség a „támogatási ügy” tálalásában, hogy míg a madyar.info írása azt sugallja, a KMKSZ vezetői tehették zsebre a ki nem fizetett támogatási összegeket, amelyeket a portál szerint Magyarország politikai beállítottságtól függetlenül juttat valamennyi kárpátaljai magyarnak, Szidorenko már úgy véli, „Budapest szégyentelenül és kíméletlenül igyekszik beavatkozni az ukrajnai politikai folyamatokba”, vagyis politikát sejt a háttérben. Kiemelte: (Budapest) „Igyekszik megbüntetni azokat a magyarokat, akik lojálisak a hivatalos Ukrajnához.”

A főszerkesztő megemlíti, hogy lehallgatott telefonbeszélgetéseket szivárogtattak ki a kárpátaljai médiában, amelyek megerősítik, hogy az érdeklődőkkel közölték az alapítványnál, feketelistára kerültek ukrán pártok támogatásáért. Lapunknak ez idáig nem sikerült efféle felvételekre bukkannia, ami persze nem zárja ki a létezésüket. Két kérdés azonban mindenképpen felmerül: 1. Ki és miért hallgathatja le egy kárpátaljai magyar szervezet telefonjait?; 2. Miért nem zavarja a Jevropejszka Pravdát, hogy ezek a felvételek nyilvánosságra kerülnek?

A magyarok „nem értik”

Szidorenko azt is szemére veti a budapesti kormánynak és „érdekeik ukrajnai képviselőinek”, hogy az utóbbi időben „maguk iránt elkötelezettnek” az Ellenzéki Platform – Az Életért pártot tekintik. Példaként említette a főszerkesztő, hogy a megyei tanácsi KMKSZ-frakció is csatlakozott ahhoz a négy párti felhíváshoz, amely elítéli a három ellenzéki ukrán tévécsatorna bezárását, és a tulajdonosukkal szemben bevezetett szankciók visszavonását sürgeti.

Szidorenko ebből azt a számára aggasztó következtetést vonta le, hogy „Budapest még mindig nem értette meg”, mi zajlik Ukrajnában, „hogy az agresszor támogatásának kérdései vízválasztóvá válnak”, hogy Magyarország „kacérkodásait az agresszor támogatóival” Kijev és sokan, „akik őszinte hazafiak, de a magyarok potenciális barátai” sajnos úgy fogják értelmezni, hogy a magyarok szeparatista játékokba kezdtek.

A Jevropejszka Pravda főszerkesztője nem zárja ki, a kárpátaljai magyarok csak azért írták alá az „orosz párti” csatornákat támogató nyilatkozatot, mert attól tartanak, hogy a továbbiakban a hatalom más televíziókat is bezárathat. Elismeri, ennek a félelemnek van létjogosultsága, nincs rá garancia, hogy nem élnek vissza a szankciós mechanizmussal. Ugyanakkor szerinte a magyarok már megint nem értik, hogy el kell határolódniuk az oroszoktól, hiszen éppen az „orosz párti” média terjeszti a legtöbb hamis hírt a „magyar szeparatizmusról” vagy éppen a magyarok elleni támadásokról, „pogromokról”.

Már megint Moszkva

Természetesen az ukrán külpolitika szócsöve ezúttal sem mulaszthatta el, hogy szóba hozza Moszkva és Budapest különleges kapcsolatát. Ezúttal azt vetette a magyar kormányzat szemére, hogy Európában elsőkként engedélyezték az orosz Szputnyik V-vakcina felhasználását. Viszont az orosz–magyar viszony miatt a magyarok érvelése, miszerint kizárólag az ukrajnai szólásszabadság miatt tiltakoznak az ellenzéki tévécsatornák bezárása ellen, „enyhén szólva nem meggyőző” – tette hozzá.

A fenyegetés

A főszerkesztő különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a hivatalos Budapest igyekszik csökkenteni a nem magyar ukrajnai pártok támogatottságát a magyar nemzetiségű ukrán polgárok körében, miközben ukránellenes pártokkal igyekszik partneri viszonyt kiépíteni. Szerinte amennyiben Magyarország kormánya nem vizsgálja felül ezt a politikát, „sajnos” nem teszi lehetővé a kompromisszumok „megtalálását” más kérdésekben. „Ez lerombolja a bizalomnak még azokat a hajtásait is, amelyek jelenleg vannak kiépülőben, a próbálkozásokat, hogy valamilyen módon rendezzék az oktatási konfliktust stb. – fogalmazott. – Sajnos nem vagyok bizonyos benne, hogy lesz-e Budapestnek elég esze helyesen választani (meghozni a helyes döntést – a szerk.)” – tette hozzá.

Hogy értsük ezt?

Magyarra fordítva Szidorenko okfejtését azt kapjuk, hogy szerinte Magyarország, a kárpátaljai magyarok nem számíthatnak az oktatási és nyelvhasználati kérdések rendezésére, amennyiben nem állnak egyértelműen a jelenlegi ukrán kormány mellé az „oroszbarát” ellenzékkel, Moszkvával szemben. Csakhogy éppen a kárpátaljai magyar intézmények és vezetők ellen folyó titkosszolgálati vizsgálódás, az „oroszbarát” tévécsatornák betiltásának fényében jogos a kérdés, hogy amennyiben a magyaroknak mégiscsak fontosabb a demokrácia, a jogállamiság, mint a Zelenszkij-féle hatalom túlélése, akkor esetleg újabb eljárások indulhatnak kárpátaljai magyar intézmények ellen? Netán Magyarország végérvényesen a szeparatizmus támogatójává válik Kijev szemében, s ezen az alapon szankciók alá esik a kárpátaljai magyar média is?

(zzz)