Európa legkorábbi civilizációjának a felfedezése

Egy réges-régi görög rege szerint Minósz krétai király feleségének, Pasziphaé­nak született egy embertestű, bikafejű szörnyszülött fia, Minótaurosz (vagyis Minósz bikája, a görög „taurosz” kifejezés ugyanis bikát jelent), aki egy földalatti útvesztőben, a labürinthoszban élt. Athénnak pedig egy Krétával vívott vesztes háborúja után hadisarcként kilencévenként hét ifjút és hét lányt kellett a szigetre küldenie, ahol a Minótaurosz felfalta őket, míg csak Thészeusz athéni királyfi meg nem ölte a szörnyeteget, megszabadítva hazáját a kegyetlen hadisarctól…

A bikafejű szörny természetesen a képzelet műve, ám nem egy mítosz, monda mögött találtak már valós történelmi alapot. Vajon Minósz krétai király is valós személy volt, s mitikus fővárosa, Knósszosz is létezett? A XIX. század végén egy görög régész, Kalokerinosz, valamint az archeológia iránt érdeklődő Stillman amerikai konzul is végzett eredményes próbaásatásokat azon a helyen, ahol a leírások szerint Knósszosz feküdhetett. Majd 1894-ben a kiváló angol archeológus, Arthur Evans is Krétára érkezett, hogy régészeti kutatásokat végezzen a 257 km hosszú, 20-25 km széles szigeten. Eleinte csak azt akarta bebizonyítani, hogy az első ábécék előtt – nem egy más világrészhez hasonlóan – földrészünkön is létezniük kellett ősi képírásrendszereknek. Európai múzeumokban őrzött, illetve általa Athénban fellelt, képírásszerű vésetekkel ellátott, egykoron okmányok hitelesítésére, tárolóedények lepecsételésére használt ősi pecsétlőkövek tanulmányozása során pedig arra a következtetésre jutott, hogy ezek jó része Krétáról származhatott, s a sziget lehetett az említett írásrendszerek egyik korai központja. Fővárosában, Iraklionban partra szállva meg is kezdte ez irányú kutatásait, s talált is vésett pecsétlőköveket, majd érdeklődés ébredt benne a sziget szinte teljesen feltáratlan ókori múltja iránt, és próbaásatásokba kezdett a vélhetően Knósszosz romjait rejtő dombokon. Majd a gazdag családból származó tudós megvásárolta a területet annak tulajdonosától, így 1900-ban megindulhatott a romok részletes feltárása, melyek során fokról fokra kibontakozott egy központi udvar köré épült óriási, négyszögletes bronzkori palota, melyet Minósz palotájaként könyveltek el, s mely időben az első görög civilizációt, a szintén bronzkori mükénéi civilizációt is megelőzte.

Raktárrészében zegzugos folyosókon sorakoztak az embermagasságú, roppant terrakotta korsók, melyekben gabonát, bort és olívaolajat tároltak hajdanán. S már Stillman úgy vélte, majd Evans megerősítette, hogy ez az összetett folyosórendszer lehetett az alapja a Minótaurosz mondájában szereplő labürinthosznak. Feltárult a fenséges, ötfordulós, hatalmas lépcsőfeljárat s megannyi, gyönyörű freskóval ékes terem. A falfestmények közül különösen figyelemreméltó egy mozgalmas jelenetet ábrázoló freskó. Óriási, rohanó bika szarvát markolja meg egy fiatalember, hogy a felfelé lendített bikafej lendületét kihasználva szaltót mutasson be. A bika hátára egy másik, fejjel lefelé ábrázolt ifjú támaszkodik, hogy onnan elrugaszkodva és egy újabb szaltót bemutatva a földre ugorjon, az állat mögött pedig egy, a mutatványt már bemutatott fiatal lány áll. Bátorság-, erő- és ügyességpróbával állunk szemben, vagy rituális célja volt a dolognak? Nem tudjuk. Viszont a leletek arra utalnak, hogy a krétaiak vallásában nagy szerepet játszott a bika, s a bikakultuszuk lehetett a Minótaurosz-monda alapja. Sokistenhívő vallásukban pedig jelentős szerepet játszott egy nagyhatalmú istennő, valamint egy férfiistenség is… A feltárás egyik csúcspontja aztán a trónterem felfedezése volt, ahol a freskókkal, stukkókkal díszített falak egyikéhez simulva ott állt a trón, melynek magas, egyenes háttámláját részben beágyazták a fal stukkójába. S mindemellett megannyi pecsétlőkövet, valamint írásos agyagtáblát találtak, mely utóbbiak egy részén a legkorábbi európai írásrendszer, a krétai hieroglifikus írás, valamint a későbbi szótagírás jelei sorakoznak. Az utóbbiak közül a régebbit lineáris A, az időben hozzánk közelebb állót pedig lineáris B írásnak nevezték el. Michael Ventris, a zseniális angol nyelvész később megfejtette a lineáris B-t, mely a görög nyelv ősi változatát őrizte meg, a lineáris A viszont máig megfejtetlen, mivel a nem görög őskrétaiak nyelvén íródott. Az agyagtáblákon kívül csodálatos ékszereket, pompásan megmunkált, gyönyörűen díszített nemesfém, kő- és kerámiaedényeket hoztak napvilágra, mely utóbbiak közül sok szinte tojáshéj-vékonyságú, mégis szilárd. Az életmód fejlettségét pedig a palotához vezető kövezett út, a fürdő és a vízvezetékrendszer megléte is jelzi.

Evans mellett Knósszoszban, valamint más lelőhelyeken az athéni Brit Régészeti Intézet végzett ásatásokat. Federico Halbherr olasz archeológus feltárta a Phaiszto­szi palotát, ahol felfedezték a máig megfejtetlen hieroglifikus írásjeleket tartalmazó rejtélyes terrakotta phaisztoszi korongot. S újabb paloták, villák, települések tárultak fel a régészek munkája nyomán, akik feltárták Európa legelső civilizációját, a minószi civilizációt, mely Kr. e. 2100 körül született meg, Kr. e. 1930 és 1700 között épültek fel első palotái (ez volt az ún. első palotakorszak), Kr. e. 1550 táján pedig megépültek a második palotakorszak pompás építményei. Ám mintegy ezer év múlva hirtelen lehanyatlott a civilizáció. A felemelkedés és a lehanyatlás okait egy következő írásomban vázolom fel.

Lajos Mihály