Vasárnapi üzenet: 2021. február 21.

2021. február 21., 08:42 , undefined. szám

„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: »Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született?« Jézus így válaszolt: »Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.«”       János 9, 1–3

Kedves Olvasó! Időről időre találkozunk olyan emberekkel, akiknek az élete hasonló nyomorúságokkal van megterhelve, mint az igeszakaszban szereplő vak férfié. Amikor látjuk a betegséget, a nyomorúságot és a tehetetlenséget, egy-egy ilyen életről nekünk is könnyen eszünkbe juthat a kérdés, amelyet a tanítványok feltettek Jézusnak: Vajon ki a bűnös?! Ki a hibás ezért az állapotért?! Miért kell ebben a nyomorúságban élnie nap mint nap ennek az embernek?

A Jézus korabeli zsidó társadalomban elfogadott nézet volt az, hogy a betegség a bűn büntetése. Ha nem hallgatunk Istenre, és megszegjük a parancsolatait, akkor Isten betegséggel büntet meg bennünket. Épp ezért indul ki ebből a tanítványok érvelése is: Ki a vétkes? Ők el sem tudják képzelni azt, hogy Isten más célból is adhat ilyen nyomorúságot, próbatételt.

Jézus Krisztus válasza azonban egy másik oldalról világít rá ennek a szegény vak embernek a helyzetére: sem ő, sem szülei nem hibásak ezért az állapotért. Isten nem büntetésképpen adta ezt az állapotot. Sőt, ezen a nyomorult állapoton, ezen az elcsüggedt életen keresztül éppen az Ő szabadítása válik láthatóvá.

Most kicsit hozzuk közelebb magunkhoz a vak ember élethelyzetét. Bizony, bármelyikünkkel megtörténhet, hogy hasonló nyomorúságba, próbatételbe kerülünk. Mikor jön egy súlyos betegség, megtörténik egy baleset, vagy elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk. Talán az első kérdésünk ilyenkor: Miért történt meg ez velem? MIÉRT, Istenem? Elkezdünk bűnbakokat keresni magunkban, másokban, Istenben.

Szükséges az, hogy keresztyén emberként egy-egy próbatétel idején először azt a kérdést tegyem fel magamnak, hogy vajon nem tértem-e le az Isten útjáról? Nem hagytam-e el az engedelmesség ösvényét? Nem hódította-e meg talán észrevétlenül a szívemet valamilyen bűn? Bizony, sokszor van, hogy Isten valóban ezért ad egy próbatételt, hogy bűnbánatra és a bűn elhagyására indítson. Azonban épp ebből az igeszakaszból látszik, hogy amikor ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, akkor más szinten, mintegy más oldalról kell megvizsgálni a próbatételt. Jézus szavai szerint a nyomorúságban látszik meg legjobban Isten cselekvése. Istennek van célja, terve még a legsötétebb helyzetekben is. Ő még a legmélyebb veremből is ki tud szabadítani. Lehet, hogy bűnbakok keresése helyett azt kell megkérdeznem: Uram, mire akarsz megtanítani? Hogy akarsz megszabadítani? Mi célod van a próbatétellel? A MIÉRT helyett MI CÉLBÓL lesz az igazi kérdés!

Talán azt mondjuk magunkban, könnyű volt ennek a vak embernek, hisz Jézus azonnal meggyógyította. De gondoljunk bele, hány éven át, hány reggel kellett úgy kiülnie koldulni, hogy talán azt érezte: „Semmi értelme az életemnek. Nem élhetek teljes életet, mi célja a szenvedésemnek?” Isten megmutatta, hogy igenis volt mindennek célja.

Sajnálatos tény, hogy valahányszor próbatétel súlya nehezedik életünkre, mindig csak a negatív oldalát látjuk ennek. Természetes ez, hiszen a próbatétel fájdalmat, szenvedést okoz. Isten mégis épp arra irányítja most figyelmünket, hogy lehet a próbatételnek pozitív oldala is. Lehet úgy kijönni belőle, hogy Isten megerősíti a hitemet, megtanít imádkozni, elkötelez a Krisztus követésére, és segít rendbe rakni az életemet. A próba nélkül talán ezt sohasem ismertem volna fel.

Gulácsy Dániel
munkácsi református lelkipásztor