Kollaboránsok kerestetnek

Egyre többet hallani-olvasni a médiában arról, milyen szempontok alapján nyilvánítanák kollaboránsoknak, s hogyan bánnának a nemzeti oldalon politizálók azokkal az ukrán polgárokkal, akiknek a sorsa úgy hozta, hogy az elcsatolt Krímen vagy a Donyec-medence megszállt területein maradtak (túl)élni, dolgozni. Legutóbb Petro Porosenko exelnök pártja, az Európai Szolidaritás (JSZ) állt elő egy idevágó törvényjavaslattal, de úgy hírlik, a kormánypárt, a Nép Szolgája is rendelkezik már saját elképzelésekkel erre vonatkozóan. E tervek időnként nemcsak azok számára megdöbbentők, akik arra számítanak, hogy egyszer ismét ukrán fennhatóság alá kerül majd a lakóhelyük, hanem a frontvonalnak ezen az oldalán is megrökönyödést váltanak ki.

Ki a kollaboráns?

A JSZ tervezetéről beszámolva a vesti.ua idézi Petro Porosenkót, aki közölte, pártja frakciója büntetőjogi felelősségre vonást helyezne kilátásba „Ukrajna állampolgárainak szándékos és önkéntes együttműködéséért az agresszor országgal, az agresszor ország érdekében, illetve Ukrajna és szövetségesei nemzetbiztonságának kárára”. Ha szó szerint vesszük az exelnök kijelentését, abból az következik, hogy a törvény nemcsak a Krím félsziget és a Donyec-medence megszállt területeinek lakosságára vonatkozna, hanem például Olekszandr Dubinszkij és Andrij Derkacs parlamenti képviselőkre is, akiket az Egyesült Államok (szövetséges) azzal vádol, hogy az Oroszországi Föderáció (az agresszor állam) javára munkálkodtak.

A JSZ ismertetője tételesen felsorolja, miért vonnák felelősségre az úgynevezett kollaboránsokat:

- részvétel a fegyveres konfliktusban az agresszor állam oldalán;

- nyilvános felhívás a megszálló hatalom és az agresszor ország támogatására;

- közös üzleti tevékenység a megszálló hatóságokkal;

- választások és népszavazások megszervezése, lebonyolítása a megszálló hatóságok ellenőrzése alatt;

- politikai jellegű tömegrendezvények szervezése az agresszor állammal való együttműködés keretében;

- az agresszor államot támogató tartalom közzététele az interneten;

- hivatal vállalása az önjelölt köztársaságok és az agresszor állam által létrehozott hatóságokban;

- erőforrások átadása a megszálló csapatoknak és az agresszor ország csapatainak.

A felsorolt pontok közül elsősorban a hatóságokban vállalt hivatalt és a megszállókkal közös üzleti tevékenységet emelik ki a szemlézők. E két tétel alapján ugyanis gyakorlatilag minden állami alkalmazott, a közigazgatásban, a szakszolgálatokban foglalkoztatott tisztviselő, szakember és minden vállalkozó felelősségre vonható, aki nem volt hajlandó elhagyni a lakóhelyét, odahagyni a hivatását, vállalkozását és úgynevezett belső menekültté válni valahol a Kijev által ellenőrzött területeken.

Háromtól 15 évig

Amennyiben bűnösnek találnak valakit a felsorolt vétkekben, azt háromtól 15 évig terjedő szabadságvesztéssel és vagyonelkobzással sújthatnák. Ha a vétkesek tevékenysége emberéletet követelt, a büntetés akár életfogytiglani szabadságvesztés is lehet.

Elemzők rámutatnak, a törvényjavaslat elfogadása esetén emberek millióit érintené. A tervezet ellentmond a minszki megállapodásoknak, amelyek amnesztiát irányoznak elő, s nem üldözést. Arról nem is szólva, hogy a teljes lakosság átvilágítása és bíróság elé állítása lényegesen lelassítaná a megszállt területek reintegrációját, s talán még azokat is elriasztaná az Ukrajnához való visszatérés gondolatától, akik ma kitartanak emellett.

Helyes, csak alkotmányellenes?

Ismeretes, hogy nem ez az első dokumentum, amely felveti a „kollaboránskérdést”. A radikális Nemzeti Hadtest még 2020 decemberében kidolgozta a saját törvényjavaslatát ebben a témában. A dokumentumról rendezett nyilvános vitában a Nép Szolgája képviselői is részt vettek, és a strana.ua beszámolója szerint helyesnek és időszerűnek nevezték a tervezetet, bár utólag elismerték, hogy a dokumentumot nagy valószínűséggel alkotmányellenesnek nyilvánítanák.

Az „oroszpárti” ellenzéki média szerint az államfő környezetében és az állam által támogatott szervezetekben is intenzíven dolgoznak egy saját „kollaboránstörvényen”, ám erről egyelőre semmit sem tudni a létezésén kívül. Anatolij Sarij blogger szerint ugyanakkor az Ukrán Krízis Médiaközpontban még február elején sajtótájékoztatót tartottak e tárgyban. Az eseményen ismertettek egy módszertant annak felmérésére, célszerű-e szankciókat alkalmazni egy adott, a megszálló hatóságokkal együttműködő személlyel szemben. Az elképzelést jegyző Krími Tatár Forrásközpont (KRC) elnevezésű szervezet javasolja e módszertan beillesztését az Átmeneti időszak állami politikájáról című törvényjavaslatba, amelyet az ideiglenesen megszállt ukrán területek reintegrálására létrehozott minisztérium dolgozott ki és tett közzé még 2020 decemberében. (Átmeneti időszakon az ukrán kormányzati terminológia lényegében a megszállt területek reintegrálását érti – a szerk.)

Otthon, édes otthon

A módszertan 12 úgynevezett felelősségindikátor bevezetését ajánlja, amelyek alapján értékelhetnék az illetékesek, hogy ki, miként és milyen mértékben működött együtt a megszállókkal. Ennek segítségével dönthetnének a hatóságok az adott személy felvételéről az úgynevezett szankciós listákra.

Íme a javasolt kritériumok: 1. állampolgárság; 2. a krími tartózkodás törvényessége; 3. különleges kötelezettségek Ukrajnával szemben; 4. az Ukrajnával szembeni kötelezettségek megszüntetése; 5. státusz a megszálló hatalom rendszerében. 6. hozzáállás a megszálló hatalom feladataihoz; 7. a megszállókkal való együttműködés negatív következményei; 8. a megszállókkal való együttműködés időtartama; 9. a személy tevékenységének a megszállók általi értékelése; 10. a megszállókkal való együttműködés pozitív vetületei; 11. a megszállókkal való együttműködés megszüntetésének okai; 12. figyelembe veendő általános tényezők.

A kritériumok értékelése alapján összesen 100 pontot lehetne kiosztani, a legalább 50 pontot elértek kerülnének a szankciós listákra.

„Már ma üzenetet kell küldenünk polgárainknak a megszállt területekre, és meg kell jelölnünk azokat a vörös vonalakat, amelyeket nem lehet átlépni. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy felkerülnek a szankciós listákra, netán felelősséget is kell viselniük az ukrán jogszabályok megsértéséért, mint az Orosz Föderáció állampolgárainak, akik továbbra is durván megsértik a nemzetközi jogot” – jelentette ki Eszkender Barijev, a KRC vezérigazgatója a szóban forgó sajtótájékoztatón.

Még az orvos is lehet kollaboráns?

Hihetetlennek tűnhet, de a fentiek alapján egy cipész is szerezhet rossz pontokat, ha állami megrendelést kap, az orvos is, ha osztályvezető főorvossá nevezik ki a kórházban munkája elismeréseként, a falu nagytiszteletű polgára is, ha megválasztják tanácsi képviselőnek vagy polgármesternek. De ami talán még rosszabb: addig is, amíg be nem következik a reintegráció, mindenki felett Damoklész kard­jaként fog lebegni a tudat, hogy a Nagy Testvér minden lépésüket figyeli.

A strana.ua a témával kapcsolatban felhívja a figyelmet, hogy Petro Porosenko és pártja, a JSZ mostanság nemigen tehet egyebet, mint hogy támogatja a kormánynak az „oroszbarát” politikusok és tévécsatornák ellen bevezetett szankcióit. Az exelnök a kollaboránsok elleni törvénnyel igyekszik ismét magához ragadni a kezdeményezést, ami a hazafias választók megnyerését illeti. Az elemzők véleménye megoszlik a tekintetben, hogy ki áll nyerésre ebben a vetélkedésben. Volodimir Zelenszkij tábora természetesen azt híreszteli, hogy az államfő uralja a patrióták elméit, a szakértők többsége szerint azonban az elnök aligha válhat egyik pillanatról a másikra a nyugat-ukrajnai radikális hazafiak „saját” politikusává. Annyi bizonyos, nem tesz jót az országnak, ha vezető politikusai a radikalizmusban vetélkednek.

(zzz)