Két fontos kérdés a megyei tanács ülésén

Június 12-én megtartotta soron következő ülését a Kárpátaljai Megyei Tanács. Az ülésen két olyan kérdés is napirendre került, melyben kiemelten érdekelt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ): az Egán Ede Szakképzési Centrum ukrajnai bejegyeztetése és a határátkelők helyzete került fókuszba. Orosz Ildikó és Csernicskó István, a megyei tanács képviselői nyilatkoztak erről hetilapunknak.

Csernicskó István a szakképzési centrum ügyét foglalta össze: „Folyamatban van az Egán Ede Szakképzési Centrum bejegyeztetése. Annak ellenére, hogy magánfőiskola vagyunk, de a szakképzési törvényt még nem módosították, az európai normákhoz nem igazították, ezért a megyei tanácsnak kell szavazni az alapszabályunkról. Már egyszer átment a megyei tanácson az alapszabály, felküldték Kijevbe, de technikai hibákat találtak a szövegben – központozásiakat, vagy a felsorolás nem olyan sorrendben ment – és visszautalták. S miután visszautalták, a megyei tanács elnöke csak akkor írhatja alá törvényileg, ha még egyszer szavazásra bocsátják a módosításokkal. Erre került sor tegnap. Tehát immár másodszor szavaztunk az Egán Ede Szakképzési Centrum alapszabályáról. Ha ezt a minisztérium elfogadja, akkor indulhat az ukrajnai licenzáltatása, mert ez a feltétel.”

Orosz Ildikó a határátkelők helyzetéről nyilatkozott: „A KMKSZ úgy látja – illetve ismerjük a helyzetet –, hogy hétvégén igen nagy tumultus alakul ki a határátkelőkön, szinte állandó jelleggel. Ugyan örülünk annak, hogy most egy új határátkelőt megnyitottak, de mi végigvettük, hogy hol lehetne még határátkelőket nyitni, merthogy ezek egyfajta hajszálerek, amelyek összekötnek minket Európával, mondhatnánk úgy is, hogy a száz éve megszakadt hajszálereket újra kell kötni ahhoz, hogy a véráramlás megtörténjen. Mi nemcsak a magyar határszakaszon vettük ezt figyelembe, hanem megnéztük, hogy hol lehet olyan hajszálereket összekötni, amelyek a határ túloldalán valaha egymással együtt élő falvakat kötnek össze. Például Dobóruszka meg Palágykomoróc a szlovákiai oldalon, vagy Fenes, Visk mellett és a másik oldal, vagy Csedreg és Nagypalád között, ami Romániában van meg itt. Tehát mindenféle viszonylatokat megnéztünk, és ezt kértük. Miután egy ilyen előterjesztése volt a KMKSZ frakciójának, a megyei egyeztető tanácsnál felvetettem, hogy ezzel nem nekünk kell foglalkozni, mi csak fordulhatunk a külügyminisztériumhoz, a vámparancsnoksághoz meg a határőrséghez, hogy vizsgálják meg ezeket a kérdéseket, illetve mindenféleképpen a minisztertanácshoz. Nagyobb hangsúlyt kapna, hogyha nem a KMKSZ-frakció, hanem a megyei tanács vetné fel. Hála istennek a megyei tanács vezetése vagy az egyeztető tanács – minden frakció – ebben partner volt. Igaz, hogy a mi tervezetünket ők még átdolgozták, és egy még teljesebb körű anyag került be részben. Három kérdést vetettünk fel. Az első, hogy a már meglévő határátkelőket nyilvánítsák éjjel-nappali határátkelőkké. Ez bekerült, mert fontos lenne, hogy Kaszonynál is, Barabásnál is átkelhessenek, s már jobban eloszlana a tömeg. A másik kérésünk az volt, hogy vizsgálják meg azt a lehetőséget, hogy hol lehet új határátkelőket nyitni. Kettőt emeltem ki eddig, de fontos a Beregszászi járás számára, hogy például Dédánál is lehetne egy átkelőhelyet nyitni, meg el lehetne a határátkelőt vinni Tarpa és Badaló közé, ahol nem kell hidat építeni, hanem megvan a régi út, és ezzel tehermentesíthetnénk az asztélyi, vagy akár az összes többi határátkelőhelyet. Amivel kiegészítette a megyei tanács, mert mindenki rálát, hogy Lengyelországgal nincs határátkelőnk, ott is lehetne, és Szlovákia felé is még az északi oldalon adnának egyet. Ez majd 18 határátkelőt jelent, valószínűleg nem érünk el egyszerre mindent, de ha nem kezdeményezünk, nem lesz belőle semmi.”

A június 12-i tanácsülés is rámutatott arra, hogy a KMKSZ képviselőinek kezdeményezései nemcsak az aktuális gyakorlati problémákra keresnek megoldást, hanem a térség jövőjét is formálják – európai szemléletű, együttműködésen alapuló megközelítéssel.

Lőrinc Ingrid