Jön az új gáztarifa: piaci vagy átlagár?

A napokban jelentették, hogy a Naftohaz Ukrajini Nemzeti Részvénytársaság a földgáz lakossági fogyasztói árát 2021. április 1-jétől a „piaci elvek” mentén fogja alakítani.

A közlemény emlékeztet, hogy idén február 1-jétől a gáz maximális árát központilag 6,99 hrivnyában állapították meg köbméterenként. Ennek a hatósági árnak a hatálya március 31-én lejár.

„Áprilistól a gáz ára piaci elvek szerint alakul, és a szállítók árajánlatai, figyelembe véve a szabad gázpiac hat hónapos működésének tapasztalatait, jelentősen el fognak térni egymástól” – közölte a társaság.

Az Energiaügyi és Szénipari Minisztérium is megerősítette, hogy a kormány nem tervezi meghosszabbítani a gázár maximalizálását – hogyan is tehetné, amikor a Nemzetközi Valutaalap már így is csúnyán néz Kijevre, amiért az árplafon bevezetésével beavatkozott a piaci folyamatokba. Washingtonban Ukrajna hitelezésének folytatását egyebek mellett attól tették függővé, vajon biztosítja-e végre Kijev az ukrán energiapiac függetlenségét.

Ezzel együtt mind valószínűbbnek tűnik, hogy az ország mégsem tér vissza – vagy legalábbis nem teljesen – az egyszerű piaci árképzéshez. Májustól ugyanis bevezethetik az úgynevezett éves átlagárat.

Hogy hogyan fér meg egymással a szabadpiac és az átlagár? A havonta változó piaci ár rövid távon akár kedvező is lehet a lakossági fogyasztók számára, mivel idényfüggő. Általában éppen áprilisban kezd el csökkenni, s várhatóan egészen augusztusig esni fog. Azután viszont fokozatosan ismét emelkedni kezd, mígnem február–márciusban eléri maximumát. És ez így megy évről évre. Így volt ez tavaly – ezért vezette be januárban a kormány az árplafont –, s így lesz idén is.

Elemzők szerint áprilisban, s talán még májusban is marad a jelenlegi, 6-7 hrivnya körüli köbméterenkénti gáz­ár (de immár állami beavatkozás nélkül), majd júniustól 4,5–5 hr/m³-re csökken. Ha azonban a kormány ezúttal nem maximalizálja a téli gázárat – márpedig elvben nem teheti –, akkor 2022-ben tél végén a gázár nem 6,99 hrivnya lesz köbméterenként, mint idén, hanem 10–11 hr/m³.

Elkerülendő a lakossági elégedetlenséget, amit a piaci gázár téli emelkedése idézhet elő, felmerült a lehetőség, hogy valamennyi szolgáltató vezessen be éves átlagárat a lakosság számára. Azok a fogyasztók, akik az éves átlag­árat választják, a piaci áringadozástól függetlenül egész évben ugyanazt a köbméterenkénti (átlag)árat fogják fizetni az elfogyasztott gázmennyiség után. Ez az ár nyáron magasabb lesz a piacinál, télen viszont alacsonyabb. Tavaly a Naftohaz kísérletezett már a bevezetésével, ám nem nagy sikerrel.

Ezúttal a szolgáltatóknak április 25-ig kellene kiszámítaniuk és meghirdetniük az átlagárukat. Ezt követően május 1-jétől az ügyfeleik automatikusan áttérnének erre az új díjszabásra.

A szakértők és a civil fogyasztóvédők egyetértenek abban, hogy a fogyasztók szempontjából meglehetősen gyanús lehet ez a konstrukció. Egyfelől nehéz lesz rábeszélni őket, hogy körülbelül fél éven át a piacinál magasabb árat fizessenek a gázért. Másfelől nehéz meggyőzni bárkit is, hogy a szolgáltatók nem tehetnek szert extraprofitra, ha akkor vásárolnak gázt, amikor az a legolcsóbb a piacon, és félreteszik a gáztározókban, majd télen a vásárlásinál magasabb áron adják tovább a lakosságnak. Arról nem is szólva, hogy a szolgáltatók minden bizonnyal belekalkulálják majd az árba a kockázataikat is, és ki tudja, hogy még mi mindent.

Úgy hallani, hogy az átlagár mellett megmaradna a piaci tarifa is. Vagyis akinek nem tetszik az átlagár, lehetősége lesz az árak kedvező alakulásában bízva az aktuális piaci tarifát választani. Csakhogy utóbb már nem gondolhatja meg magát a fogyasztó, azaz nem fizethet nyáron az alacsony piaci ár szerint, és nem térhet vissza a tavasszal megállapított átlagárra – mondjuk – télen, amikor az lesz a kedvezőbb. Erre legfeljebb a következő tavasszal nyílik majd lehetősége, amikor ismét meghirdetik a következő évi átlagárat. Egyesek szerint havonta változna, pontosabban emelkedne a menet közben (például októberben vagy decemberben) átállóknak felkínált átlagár, amely mindig a következő év tavaszáig lenne érvényes, amikor azután meghirdetnék az új, elvben legkedvezőbb éves átlagárat.

Egyelőre nem világos, vajon a fogyasztók mely kategóriái számára lenne igazán kedvező az átlagárat választani. Elvben azok esetében jelenthetne számottevő megtakarítást ez a megoldás, akik a gázt otthonaik fűtésére használják (vagyis Kárpátalján elsősorban a városi lakosság egy igen jelentős hányada számára).

Úgy tudni azonban, hogy a végső döntés az átlagár bevezetéséről még nem született meg, vagy legalábbis nem tudni, milyen stratégia mellett dönt a kormány. Az Ukrajnában kitermelt és ezért olcsóbb földgázzal rendelkező Naftohaz megteheti például, hogy rendkívül alacsony átlagárat állapít meg, amely kedvező lesz a lakosság számára, de tarthatatlan a többi szolgáltatónak, aki a piacon kénytelen beszerezni a gázt. Ebben az esetben az állami társaság idővel a meghatározó vagy talán az egyetlen szereplő maradhat a piacon, de akkor marad a monopólium is, a piaci versenynek búcsút mondhatunk. Dönthet úgy is a kormány, hogy az ukrán gázt azonos áron értékesíti minden piaci szereplő számára, ami valamelyest csökkentheti ugyan a téli gázárat, bár minden bizonnyal nem olyan mértékben, ahogyan szeretnénk.            

(ntk)