Ha az üzletben eltörik valami

„Megdöbbentő jelenet szemtanúja voltam az áruházban. Az egyik vásárló eltört egy meglehetősen drága külföldi ételkülönlegességet tartalmazó üveget. Az üzletvezető nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használva lehordta, és felszólította, hogy fizesse meg a keletkezett kárt. A vevő hiába szabadkozott, hogy az üvegedény azért esett le, mert embertelen volt a tülekedés a polcok között. A biztonsági őr nem hagyta távozni, amíg nem fizetett, egyre azzal fenyegette az idős férfit, hogy hívja a rendőrséget, fel fogja jelenteni, és mehet a bíróságra. Kénytelen mindezt elviselni a vásárló, ha üzletbe megy? Joguk van a bolti dolgozóknak bűnözőkként bánni velünk?”

– Sajnos, nem ritka a leírt helyzet, a vásárlónak azonban semmitől sem kell tartania. A Büntető törvénykönyv 194. cikkelye említi ugyan a vagyon jelentős kárt okozó szándékos rongálását, ám a szándékosságot a kereskedőnek kell bizonyítania, ami néha még olyan esetekben sem egyszerű, amikor valóban tudatos károkozásról van szó. Egyébként minden kár, ami az üzlethelyiségben keletkezik az áruban (eltörik, kifolyik, megkarcolódik stb.), az üzemeltető vagy a tulajdonos felelőssége és kockázata. Megjegyzem, az efféle járulékos veszteségek rendszerint bele vannak kalkulálva az üzlet áraiba.

Előfordul, hogy az üzletek maguk idézik elő a kár keletkezéséhez vezető helyzetet. Nemegyszer tapasztalhatjuk, hogy a boltok polcait annyira megrakják áruval, hogy ha egy terméket elmozdítunk a helyéről, az egész konstrukció kártyavárként omlik össze. Néha elképesztően szűk a hely a polcok között. Nem csoda, hogy megtörténik a baj.

Ugyanakkor ritkán esik szó például arról, hogy a kereskedelmi egységekre vonatkozó tűzvédelmi előírások egyikének értelmében a 100 m²-nél kisebb alapterületű üzlethelyiségekben a fő evakuációs útvonalak szélességének – például a polcok közötti távolságnak – legalább 1,4 méternek kell lennie, míg a 400 m² feletti alapterületű üzlethelyiségekben ez a távolság már 2,5 méter. Talán mondanunk sem kell, hogy az illetékesek távolról sem mindig tartják be ezt a követelményt. Ha van hozzá lélekjelenlétünk, megkérhetjük a kifogásokkal előálló üzletvezetőt, hogy mérje le a polcok közötti távolságot. Persze, érthető, ha a vásárlónak ilyenkor kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy méricskélni kezdjen.

A lényeg: elég, ha kijelentjük, hogy ami történt, az véletlen, és távozunk az üzletből, nem kell tartanunk a rendőrséggel, bírósággal való fenyegetésektől. Amennyiben pedig az üzletben szolgálatot teljesítő biztonsági őrök feltartóztatják a vásárlót, azzal megsértik A biztonsági tevékenységről szóló törvény (Закон України «Про охоронну діяльність») jogosítványaikat felsoroló 12. cikkelyének 3. pontját, mely szerint a biztonsági őröknek joguk van feltartóztatni azokat a személyeket, akik megpróbálnak behatolni a biztosított létesítménybe. Esetünkre bizonyosan nem vonatkozik ez a szabály, hiszen az üzlet közösségi térnek minősül. Ráadásul a feltartóztatott vásárló nem behatolni, hanem éppenséggel kijutni szeretne az üzletből. A 12. cikkely 6. pontja azt is kimondja, hogy az őrzött objektumban a ki- és belépés ellenőrzésekor a biztonsági őr csak a polgár beleegyezésével ellenőrizheti annak személyes holmiját. Felszólítani a vásárlót személyazonossága igazolására pedig eleve csak a rendvédelmi szervek munkatársa jogosult.

A biztonsági őrök jogsértő magatartásáért a vásárló feljelentést tehet a rendőrségen, s akár kártérítést is követelhet a bíróságon.

            hk