Vasárnapi üzenet: 2021. április 11.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: »Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.« De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”                 Zsid. 10, 35–39

Ez az igeszakasz akkor íródik, amikor már elkezdődtek a keresztyénüldözések. Az egyház válságot él át. Ez az igeszakasz meg akarja erősíteni a keresztyéneket, hogy még inkább Krisztust tudják képviselni.

Az ige felszólít, hogy őrizzük meg a bizalmunkat, melynek nagy jutalma van. A bizalmat megőrizni azt jelenti, hogy megőrizni az Istenbe való kapaszkodást. Ez a nagy jutalom az állhatatosság. Itt az állhatatosság passzív értelemben mutatkozik meg. Állhatatosság nélkül nem vagyunk a helyünkön, és nem élünk értelmes életet. Az állhatatosság egyben ellenállást és teherhordozást is jelent (mint például a ház oszlopa). Az egyháznak a feladata előbb a kitartás, majd azután jön a fejlődés és a haladás. „Aki a kevesen hű, azt sokra bízzák ezután”(vö. Luk. 16, 10). Isten ígéretei beteljesednek, de csak az állhatatosak tapasztalják meg ennek az ígéretnek az igazságát.

Másrészt az állhatatosság csak akkor valósulhat meg az életünkben, ha folyton az igébe kapaszkodunk. Fontos, hogy folyamatosan olvassuk Isten igéjét, melyben bátorítás van. E nélkül nem bírjuk kiállni a próbákat. Amikor a Bibliát reggel a kezembe veszem, szinte megsimogatom, mert tudom, hogy Istennel kerülök kapcsolatba általa. A következő igevers jut eszembe: „Ez a Könyv a Könyvek Könyve, szegény ember drága gyöngye”, vagy egy ének szavaival élve: „Uram, a Te igéd nekem a sötétben szövétnekem, mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek”.

„Mert nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk” – figyelmeztetés ez, mert aki a meghátrálás embere, arra a veszedelem vár. Ez több, mint a meghátrálás cselekvése, ez a meghátrálással való azonosulás. „Hanem a hité vagyunk, hogy életet nyerjünk.” Azt kívánom, hogy ez a hit erősödjön meg bennünk, a Krisztusba való kapaszkodás s az igével való mély közösség!

Radvánszky Ferenc református lelkipásztor
(Szerk.: Tóth János)