Homoki Gábor színes világa

Képzőművészeti kiállítás az ungvári főkonzulátuson

Homoki Gábor tiszapéterfalvai festőművész tizenegy képből álló, ugyanakkor munkásságát és egyéni stílusát jól tükröző minikiállítása nyílt április 20-án Magyarország Ungvári Főkonzulátusának épületében.

Homoki Gábor az Ungvári Erdélyi Béla Művészeti Főiskolán 2000-ben kerámia szakon szerzett diplomát, majd ugyancsak kerámia szakon folytatta tanulmányait a Lembergi Művészeti Akadémián. Tanulmányait követően a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskolában kezdett dolgozni, jelenlegi munkahelyén, melynek 2004–2017 között az igazgatója is volt. Diákjainak rajzot, festészetet, tervezést és agyagozást is tanít. Tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, valamint a MÉK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. Gyermekkorától foglalkozik festészettel, munkáit élénk színek, szokatlan, elgondolkodtató színkombinációk jellemzik, újabban igyekszik felismerhető festői stílusát absztrakt formák által is megjeleníteni.

A rendezvény kezdetén Kuti László vezető konzul köszöntötte a megjelenteket, Albertné Simon Edina konzul asszony pedig bemutatta a művészt a megjelenteknek.

Erfán Ferenc festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az ungvári Boksay József Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója szakmai szemmel kiemelte, hogy a kiállítás nagyszerű válogatás, a művész munkásságát jól mutatja be a szakmai szemmel vizsgálódó számára is. Hangsúlyozta, Homoki Gábornak már megvan a saját stílusa, de nem állt meg az elmúlt öt évben, látszik munkáján a fejlődés. Ugyanakkor munkásságára látható hatással volt a nagybányai és a kárpátaljai művészeti iskolák mellett a lembergi festészeti iskola is. Ugyanakkor e három festőiskolából kinőve önálló festői stílust kialakítani nehéz feladat, amivel Gábornak sikerült megbirkóznia – emelte ki Erfán Ferenc.

Méltatta a művész munkásságát még Fuchs Andrea a MÉKK képviseletében, valamint Soltész Péter festőművész.

Homoki Gábor hangsúlyozta: „Hiszem azt, hogy mindenki céllal születik erre a világra. Mindenkinek van valamilyen küldetése, amelyet a legnagyobb művész, Isten ad a számunkra, amikor megszületünk erre a világra. Én azért kaptam ezt a tehetséget, hogy kamatoztassam, és próbáljam ezáltal is dicsőíteni a legnagyobb művészt úgy, hogy megfestem, amit elém hoz.”

Homoki Gábor kiemelte, mennyire fontos szerepe volt művészi fejlődése kezdetén szülőfalujának, Péterfalván ugyanis mindig támogatták a művészeteket, köszönhetően az egykori Péterfalvai Határőr Kolhoz vezetőjének, néhai Bíró Andornak, aki skanzent és egy képtárat is létrehozott a településen, amely Kárpátalja második legjelentősebb gyűjteménye. Ez a képtár, illetve a helyi művészeti iskolában megtapasztalt szellemiség sokban hozzájárult ahhoz, hogy festőművész lett. Kiemelte a művészeti iskola egykori vezetőjének, Pál Lajosnak és feleségének, Pálné Jancsó Katalinnak áldásos tevékenységét. Elmondta, elsősorban szülőföldjét, a Tiszát, a régi épületeket, a paraszti csendéleteket, az embereket, az eltűnőben lévő, hagyományos kárpátaljai világunkat igyekszik bemutatni és megörökíteni ecsetjével. Kiemelte: „Kolorista vagyok, nagyon szeretem a színeket. A formák nálam talán mellékesek, próbálok a színekkel hatni. Igyekszem élénk színeket használni, nagyon szeretem a vidám színeket, ezáltal is szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy milyen színes a világ, ha sokszor szürkének is látjuk” – emelte ki Homoki Gábor.

Badó Zsolt