Híres fotók és a mögöttük álló történetek
A világ, amelyben élünk, kiszámíthatatlan, s az élethelyzetek különböző érzéseket váltanak ki belőlünk. Mi lehet a legjobb módja annak, hogy elmesélj egy történetet? A fotó. A tökéletes időzítés segítségével egy kép képes újrateremteni olyan részletet, amely által képzeletünkre bízva átérezhetjük a teljes történet kibontakozásának varázsát. Az alábbi összeállításban néhány ikonikus fotót és a hozzájuk kapcsolódó történetet mutatunk be.
Joseph Nicéphore Niépce 1793-tól kezdett kísérletezni a fény leképezésével, s 1826-ban elsőként sikerült a camera obscurában kirajzolódott képet fényérzékeny anyagon, a fény hatására megkeményedő ún. júdeai aszfalton rögzítenie. A Kilátás a dolgozószobából című kép az ablakából udvarát és a szomszéd házat ábrázoló felvétel, mely a világ első fennmaradt fényképe, nyolc órán át tartó expozícióval készült, ami felismerhető arról, hogy a nap az épület mindkét oldalán ragyog.
A V-J Day in Times Square (A Fegyverletétel Napja a Times Square-en) címet viselő kép Alfred Eisenstaedt, német származású amerikai fényképész nevéhez fűződik. A fotó készítésének pontos idejéről is vita folyik: nem tudható pontosan, hogy 1945. augusztus 14-én este 7 óra után készült-e, miután Truman elnök bejelentette Japán kapitulációját, vagy még a bejelentés előtt. A tengerész és az ápolónő csókja teljesen spontán történt a Broadway és a Hetedik sugárút találkozásánál. A fénykép főszereplőinek azonosítása szinte lehetetlen feladat volt, s máig nem lehetünk biztosak azok személyében. A képre tekintve azonban értékelhetjük a pillanatot, amikor a háború két legnagyobb szimbóluma mély és szenvedélyes csókban találkozik.
1941 decemberében, miután a japánok megtámadták Pearl Harbort, Churchill ellátogatott az ottawai parlamentbe, hogy köszönetet mondjon Kanadának és a szövetségeseknek a segítségért. Ekkor kapta Yousuf Karsh a feladatot, hogy készítsen portrét Churchillről, amire állítólag mindössze két percet kapott. Amíg a fényeket készítette elő, a miniszterelnök rágyújtott egy szivarra. Karsh nem akarta, hogy a szivar is a portrén legyen, ezért megkérte Churchillt, hogy tegye le, ő azonban nem volt erre hajlandó. A fotós ekkor kikapta a szivart Churchill szájából egy pardon kíséretében. A dühös arc ennek a mozdulatnak az eredménye. A felvétel után Churchill kezet rázott a művésszel, és megjegyezte: „Maga biztosan rá tudna venni egy üvöltő oroszlánt is, hogy nyugton maradjon, amíg lefényképezi.”
A XX. század egyik legnagyobb elméje, Albert Einstein 1951. március 14-én 72. születésnapját ünnepelte a Princetoni Egyetemen. A parti után beszállt egy kocsi hátsó ülésére, ahol már annyira elege volt a fotósokból, hogy Arthur Sasse kamerájába tekintve mosoly helyett inkább kiöltötte nyelvét. Az elcsípett pillanat tökéletesen visszaadja a humoros tudós jellemét.
John Hedgecoe-t 1966-ban bízta meg a Royal Mail (Királyi Posta) azzal a feladattal, hogy készítse el a királynő portréját, hogy abból aztán bélyeg készülhessen. Akkor még nem is sejtették, hogy később ez lesz az a fotó, melyet a világon a legtöbbször sokszorosítanak majd.
A híres képet a lett–amerikai fotós, Philippe Halsman készítette Salvador Dalíról. A fotón Dalí palettával és ecsettel a kezében szökken a magasba, mellette két festménye lebeg, a látványt a levegőben repülő fekete macskák, egy szék és a képet átszelő vízfolyam teszi teljessé. A fényképet a művész készülőfélben lévő festménye, a Leda Atomica ihlette. A felvétel hosszú tervezést és gondos időzítést igényelt, hogy aztán minden a megfelelő időben történjen: Halsman visszaszámolt, mielőtt lenyomta a kioldót. Az exponálás pillanatában Dalí elrugaszkodott a padlóról, miközben Halsman felesége a széket tartotta, míg asszisztensei a levegőbe dobták a három macskát, és egy vödörből vizet locsoltak a kamera elé. „Hat órával és 28 ugrással később az eredmény megfelelt a perfekcionizmusomnak” – írta Halsman.
1839 őszén a holland–amerikai Robert Cornelius Philadelphiában felállította apja vállalkozásának hátsó udvarán a fényképezőgépét, majd miután levette az objektívről a fényzáró sapkát, odarohant az optika elé. Kezét mellkasán összefogva, kissé komor arccal várta ki az exponálás idejét, mely nem sokkal volt több, mint egy perc, majd lezárta a fény útját, és ezzel az így elkészült kép a világ első fényképezőgéppel készített önarcképe lett.
lexi
