A nagy háború elnapolva
Miközben Volodimir Zelenszkij már-már fegyverbe szólította országa népét a keletről fenyegető veszedelemmel szemben, a határnál gyülekező orosz hadsereg váratlanul megtorpant, és úgy tűnik, a világ fellélegezhet.
Amikor a tankok megálltak
A megkönnyebbülést hozó bejelentés április 22-én hangzott el. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter közölte, hogy a nyugati és déli katonai körzetek csapatai elérték a kitűzött célt, a harckészültség ellenőrzését szolgáló gyakorlaton „bebizonyították, hogy képesek az ország védelmét megbízhatóan biztosítani”. Erre való tekintettel elrendelte, hogy tervezzék meg és kezdjék el a csapatok visszavonását állandó állomáshelyükre.
Az orosz alakulatok összevonása az ukrán határ közelében márciusban kezdődött, s néhány héten belül a legnagyobb koncentrációt érte el 2014, a Krím megszállása óta. A Kreml és az orosz védelmi tárca váltig bizonygatta, hogy Oroszország a hadgyakorlattal senkit nem fenyeget, azonban sem Kijevben, sem az Európai Unióban, sem Washingtonban nem hittek Moszkvának. Egymást érték az egyre ingerültebb nyilatkozatok, hol egyenként, hol csoportosan követelték az említettek, hogy Moszkva hagyjon fel a csapatösszevonással. Mostanáig mindhiába.
Nyertünk?
Az orosz bejelentésre adott ukrán reakciókban egyszerre volt érzékelhető a megkönnyebbülés és a büszkeség Ukrajna teljesítményére a hirtelen lezárult válságban.
„A határunkon lévő csapatok számának csökkenésével arányosan csökken a feszültség. Ukrajna mindig készenlétben áll, de üdvözöl bármilyen lépést, amely a katonai jelenlét csökkentésére és a Donyec-medencei helyzet enyhítésére irányul. Ukrajna békére törekszik. Köszönet a nemzetközi partnereknek a támogatásért” – írta Volodimir Zelenszkij elnök az MTI által is idézett Twitter-üzenetében.
Az ukrán közvéleménynek szóló kormányzati és politikusi nyilatkozatok azonban nem voltak ennyire visszafogottak. „Andrij Jermak, az Elnöki Hivatal vezetője meggyőződésének adott hangot, hogy az orosz csapatok visszavonása Ukrajna keleti határairól Volodimir Zelenszkij elnök, csapata, valamint nemzetközi partnereink munkájának eredménye” – írta például az Elnöki Hivatal sajtószolgálata. Mások az ukrán fegyveres erők felkészültségét méltatták. Ugyanakkor a nacionalista ellenzék már-már csalódottnak tűnt, hogy elmúlt a veszély, s nem folytathatják a hazafias hőzöngést.
Nyugtával dicsérd a haderő-visszavonást
A higgadtabb elemzők nem sietnek a következtetések levonásával. Az első kérdés, amelyre választ várnak, hogy valóban visszavonja-e Oroszország valamennyi idevezényelt katonáját? A kérdés már csak azért is jogos, mivel az orosz külügyminisztérium változatlanul a Donyec-medencei feszültség szításával és a minszki megállapodás végrehajtásának szabotálásával vádolja Kijevet. Megjegyzendő, egyelőre arról sem érkeztek hírek, hogy ukrán részről visszavonnák az elmúlt hetekben a Donyec-medencébe küldött csapatokat. Eközben Kelet-Ukrajnában változatlanul ropognak a fegyverek, a harcok egyre újabb áldozatokat követelnek.
Kinek szólt a figyelmeztetés?
Az optimisták szerint az orosz csapatok mégiscsak elindulnak a kaszárnyáik felé, miután Moszkva láthatóan elérte célját: bebizonyította az egész világnak, hogy ha érdekei úgy kívánják, képes és kész is bármikor rövid időn belül a kitűzött célok elérését biztosító jelentős haderőt vezényelni a határaihoz, miközben a Nyugat részéről csak dühös ökölrázásra futja, amikor Ukrajna védelméről van szó. Elemzőknek nincs kétségük afelől, hogy az orosz „figyelmeztetés” csak mellékesen szól a kijevi vezetőknek. A valódi címzett az ukránok „felbujtója”, Washington. A Kremlnek meg kellett mutatnia a Biden-féle új amerikai vezetésnek, hogy Ukrajnát mennyire fontosnak tekinti saját biztonsága szempontjából, s nem fogja tűrni az amerikai befolyás erősödését Kelet-Európában.
Úgy is értelmezhetjük az orosz csapatmozgásokat, mint egy apró lépést abban a nagy sakkjátszmában, amelyben Moszkva győzelmét az Északi Áramlat–2 orosz gázvezeték befejezése jelentené. Ez a siker növelné az Európába irányuló orosz földgázszállítás volumenét és jelentőségét. Egyben hosszabb távon feleslegessé tenné az Ukrajnán áthaladó gázvezetéket, csökkentve ezzel Ukrajna stratégiai jelentőségét, nem mellékesen komoly bevételtől fosztva meg Kijevet. Miközben a világ szinte csak arról beszél, hogy meghátráltak az oroszok, ígérete ellenére Amerika még mindig nem szigorította az Északi Áramlat kivitelezői ellen bevezetett szankciókat, holott a vezeték építése nyárra befejeződhet.
Az sem zárható ki, hogy bár a két nagyhatalom között folytatódik a szokásos, szankciókkal és diplomaták kölcsönös kiutasítgatásával tarkított zsörtölődés, a háttérben már körvonalazódik valamiféle hallgatólagos megállapodás Moszkva és Washington között a világ új rendjéről, amelynek talán Ukrajna is tárgya lesz. A választ erre a kérdésre Joe Biden amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök nyárra tervezett találkozója adhatja meg.
Nincs itt a háború ideje
Úgy tűnik, egyelőre Ukrajnában is letettek a háborúról – ha ugyan napirenden volt egyáltalán. Legalábbis a média ennek tudja be Olekszij Reznyikovnak, az ideiglenesen megszállt területekért felelős kormányfőhelyettesnek egy minapi nyilatkozatát.
„Nyilván feszültség van a társadalomban, és nagyon gyakran kérdezik tőlem, hogy lesz-e háború vagy sem, tekintettel az orosz csapatok összpontosítására a határaink mentén, a megszállt Krímben és a demarkációs vonalnál. Megmondom, nagyon pozitív gondolkodású ember vagyok, nem lesz háború, és nem is szabad lennie. Most nincs időnk a háborúra, most, bocsássanak meg, ütemterv szerint a veteményeskertek vannak soron. És a békés élettel kell foglalkoznia mindenkinek, aki Ukrajnában él. És remélem, hogy az oroszoknak ugyanilyen a hangulata” – jelentette ki Reznyikov.
Mi tagadás, kissé furcsa megközelítés ez egy olyan ország részéről, amely saját bevallása szerint már hét éve harcban áll Oroszországgal, jegyzi meg a politikust idéző „oroszpárti” strana.ua, de tudjuk jól, történnek nálunk ennél furcsább dolgok is.
(ntk)
Zelenszkij–Putyin-találkozó a láthatáron?
Még ott tornyosultak a háború sötét fellegei a fejünk felett, amikor Volodimir Zelenszkij elnök április 21-én videoüzenetében kijelentette, kész találkozni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel akár a Donyec-medencei demarkációs vonalon is, hiszen ő úgyis megfordul ott szinte havonta. Az üzenet inkább tűnt az oroszlánbajusz ráncigálásának, semmint hivatalos javaslatnak, ezért a média és a szakértők nem is számítottak rá, hogy értékelhető válasz érkezik rá Moszkvából. Annál is inkább, mivel Putyin már hosszú ideje nem reagál közvetlenül a kijevi jelzésekre. Ezért okozott némi meglepetést, hogy múlt csütörtökön megérkezett a Kreml válasza.
Putyin az orosz–ukrán csúcs lehetőségéről szólva közölte, hogy kész bármikor Moszkvában fogadni Zelenszkijt bármilyen, számára megfelelő időpontban, ha a kétoldalú kapcsolatokat akarja megbeszélni. Ugyanakkor – kitartva az orosz álláspont mellett – az MTI tudósítása szerint hozzátette: ha az ukrán elnök a Donyec-medencei rendezésről akar tárgyalni, akkor a donyecki és a luhanszki szakadár köztársaság vezetőjével kellene találkoznia, és csak azután „harmadik országok képviselőivel”, köztük Oroszországéval.
Ukrán részről nem siették el a választ, amely végül Zelenszkijnek a Financial Timesnak adott hétvégi interjújában jelent meg. Az ukrán államfő megerősítette, hogy szeretne találkozni Vlagyimir Putyinnal. Megkerülve a találkozó helyszínének kérdését úgy fogalmazott, az ukrán felet „nem aggasztja a helyszín, a tartalomról van szó”.
Zelenszkij arról beszélt az interjúban, hogy módosítani szeretné a minszki megállapodásokat, illetve javasolta, hogy vonják be a normandiai négyek (Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna) tárgyalásaiba az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és Kanadát.
„Most egy olyan folyamatban veszek részt, amelyet hivatalba lépésem (elnökként – a szerk.) előtt dolgoztak ki. A minszki folyamatnak rugalmasabbnak kell lennie ebben a helyzetben. A jelen céljait kell szolgálnia, nem pedig a múltét. Két lehetőség van: változtathatunk a minszki formátumon, korrigálhatjuk azt. Vagy használhatunk valamilyen más formátumot is. A sebesség számít. Fontos ennek a folyamatnak az üteme, mert mindennap embereket veszítünk” – mondta.
Zelenszkij egyben elutasította az orosz elnök javaslatát, hogy Kijev kezdjen tárgyalni a szakadár „köztársaságok” vezetőivel.
Az ukrán elnök álláspontját boncolgatva elemzők a korábbiaknál is valószínűtlenebbnek tartják az ukrán–orosz csúcstalálkozó megvalósulását. Mint rámutatnak, a Kreml többször Kijev tudtára adta már, hogy elvárja a minszki megállapodásban vállaltak teljesítését, s nem hajlandó azok módosításáról tárgyalni. Az is kétséges, hogy Oroszország beleegyezne a normandiai formátum kibővítésébe.
Maga Zelenszkij azonban a jelek szerint már beleélte magát a találkozás gondolatába. Hétfői sajtótájékoztatóján közölte, valószínűnek tartja, hogy a találkozóra sor kerül. Már meg is bízta hivatalát, hogy kezdje meg az egyeztetést az orosz elnök adminisztrációjával a találkozó helyéről és időpontjáról.
„Számomra úgy tűnik, minden arra vall, hogy erre a találkozóra sor kerül. Valóban felajánlottam, hogy találkozzunk Donbaszon, az Oroszországi Föderáció elnöke megerősítette, hogy kész találkozni, de felajánlotta, hogy találkozzunk Moszkvában. Már megbíztam Andrij Jermakot, az Elnöki Hivatal vezetőjét, hogy lépjen kapcsolatba Putyin elnök adminisztrációjával, és ők egyetértésre jutottak, találtak időpontot és egy helyet vagy várost, ahol találkozhatnánk” – idézi az ukrán államfőt a vesti.ua.
Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője ugyanakkor a TASZSZ hírügynökség szerint azt mondta, hogy egyelőre nem ismertek részletek Putyin és Zelenszkij esetleges találkozásának időpontjáról és helyszínéről.
(hk)
