Heinrich Schliemann korszakalkotó feltárásai
Egy önképezte régész Homérosz nyomában
Amikor Ernst Schliemann, a németországi Mecklenburg–Schwerin hercegségben élő evangélikus lelkész Heinrichhel, pallérozódó elméjű fiacskájával megismertette és megszerettette Homérosz Iliász c. eposzát, nem gondolta, hogy ezzel egy olyan dominóhatást vált ki, mely elvezet az eltűnt Trója (másik nevén Ilion), illetve a vele egykorú görög mükénéi civilizáció feltárásához. A kisfiúban ugyanis életre szóló álom ébredt Trója felkutatása, majd a hőskölteményben leírtak bebizonyítása iránt. Ám évtizedek teltek el, mire az álom jórészt valóra vált.
A család anyagi gondjai miatt a kis Heinrichnek 1833-ban, tizenegy évesen búcsút kellett vennie a gimnáziumtól, és kereskedelmi iskolában kellett folytatnia, majd befejeznie tanulmányait. Ám rendkívüli üzleti érzéke révén mintegy harminc év alatt roppant gazdag üzletemberré küzdötte fel magát, miközben mindvégig az a cél vezérelte, hogy kellő vagyonra szert téve belevághasson a költséges régészeti feltárásokba. Egyrészt nem rendelkezett archeológusi diplomával, de ha rendelkezett volna, akkor sem finanszírozták volna kutatásait az egyetemek, mivel a homéroszi világot kora tudományossága döntő mértékben a költői fantázia világába sorolta, s nemhogy az eltűnt Trója, hanem még a görögországi Mükéné és Tirünsz jól látható romjainak a feltárásával sem foglalkoztak. Schliemann természetesen önképezte módon régészeti ismeretekre tett szert, mielőtt belevágott volna ásatásaiba, s komolyan véve Homérosz részletes leírásait rájött, hogy Trója maradványait a Dardanellák közelében fekvő kis-ázsiai Hisszarlik-domb rejti magában, melynek földjébe 1870 áprilisában mélyesztették az első ásónyomokat. S bár a próbaásatások semmi eredménnyel sem jártak, a következő esztendőben Schliemann mégis hozzálátott a részletes feltáráshoz. Ekkortól már vele tartott második, görög felesége, a nála sokkal fiatalabb, de a régészet és Homérosz iránt ugyancsak rajongó, a hőskölteményt betéve tudó gyönyörű Szophia is. Előbb csak a hellenisztikus kori (Kr. e. IV. – Kr. u. I. századi) Új-Ilion egyik középületét tárták fel, majd egyre mélyebbre hatolva mind korábbi falak kerültek napvilágra, s bebizonyosodott, hogy jóval a klasszikus görög kor előtt, már a bronzkorban létezett itt egy nagyváros, melynek különböző településrétegei összetett módon épültek rá egymásra. 1873-ban pedig – egy fenséges kapubejárat feltárása közben – káprázatos kincsleletre bukkant az archeológus: gyönyörűen kidolgozott arany, ezüst és bronz ékszerekre, pompás edényekre, szépen megmunkált fegyverekre, illetve szerszámokra – méghozzá hatalmas mennyiségben. A lelet az Iliász legendás trójai királya, Priamosz után Priamosz-kincs néven került be a régészet történetébe, bár később kiderült, hogy időben megelőzte a Kr. e. XIII. századi trójai háborút.
Az 1870–1880-as évek fordulóján aztán már képzett régészek is bekapcsolódtak Trója kutatásába, köztük a kiváló német Wilhelm Dörpfeld, s teljes egészében feltárták Trója II. szintjének a falait, az ún. Priamosz-palotával együtt, mely a hosszú bejárati oszlopcsarnok, az előtér, majd az innen nyíló trónterem tengelye köré épült. Schliemann összesen négy városréteget tárt fel, Dörpfeld és a német származású amerikai Carl W. Blegen pedig később összesen hét településrétegre bukkant, melyek közül a VI. réteg volt a legpompásabb a maga roppant falaival, hatalmas tornyaival, gondosan megépített lakóházaival és az itt feltárt, finoman megmunkált edényekkel.
De már nagyon előreszaladtunk. Trója mellett Schliemann Mükénében, Tirünszben és Orkhomenoszban is feltárásokat végzett. Pauszaniasz, a Kr. u. II. században élt görög történetíró leírása nyomán a mükénéi városfalon belül kereste az ott uralkodó királyok sírjait, és ismét bebizonyosodott az ókori szerzők megbízhatósága: a kolosszális kövekből emelt fenséges városfal oroszlános (gondosan kidolgozott oroszlán-domborműves) kapuja mögött kősír sztéléket, azok körül kőlapokból emelt kettős gyűrűt, a királysírokban pedig fejedelemnők, illetve hatalmas termetű uralkodók maradványait tárta fel káprázatos szépségű sírmellékleteikkel együtt. Nemesfémekből készített remekmívű ékszerek, serlegek, tálak, köztük domborművekkel gazdagon díszített színarany edény, fenséges arany halotti maszk, megannyi bronz királyi kard és lándzsa, köztük színarany markolatú kard, mívesen megmunkált arany kardszíj és a fejedelmi öltözetekhez tartozó megannyi kisebb aranytárgy került elő a sírokból. Schliemann úgy vélte, a trójai háborúban a görög királyságokat vezető legendás mükénéi uralkodó, Agamemnón és családja sírjait tárta fel, ám később kiderült, hogy azok mintegy háromszáz évvel korábbiak a trójai háború valószínűsíthető időpontjától. Az ugyancsak roppant kövekből emelt tirünszi városfal mögött pedig az önképezte archeológus feltárt egy fenséges királyi palotát, melynek központi része hasonlított az ún. Priamosz-palotáéhoz. Ugyanakkor itt a falakat gyönyörű freskók ékesítették, csodaszép öltözékekben felvonuló fejedelmi vagy papnőkkel, továbbá vadászjelenetekkel, illetve az Iliászban leírt, a korra jellemző nyolcas alakú pajzsokkal. A termek kőpadlózatát pedig absztrakt díszítményeket, stilizált delfineket és polipokat ábrázoló kőlapok díszítették.
1890-ben aztán Schliemann is elindult a minden élők útján. Ám feltárásaival bebizonyította a bronzkori Trója és a szintén bronzkori mükénéi civilizáció létezését, melyek alapul szolgáltak Homérosz hőskölteményéhez, és új fejezetet nyitott a régészet történetében.
Lajos Mihály
