Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (22. rész)

2021. május 16., 10:26 , 1057. szám

Adott két igencsak fiatal, nagyon ambiciózus kárpátaljai lány, akik hálásak Istennek azokért a dolgokért, amelyeket elértek eddigi életükben. Mindkettőjükben közös, hogy fontos számukra az őszinteség, a megbecsülés, a környezettudatosság és a haza szeretete.

– Meséljetek magatokról!

Deák Barbara vagyok, 19 éves, Verbőcön élek. Nagyon pozitív és akaraterős lánynak tartom magam mindenben. A helyi középiskola elvégzését követően a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Szakgimnáziumában folytattam a tanulmányaimat óvodapedagógia szakon.

György Orsolyának hívnak, Munkácson születtem, és 17 éves vagyok. Van két testvérem: egy öcsém és egy nővérem. Miután leballagtam a Csongori Általános Iskolában, tanulmányaimat a II. RF KMF Szakgimnáziumában folytatom óvodapedagógia szakon. Szülőföldemen szeretnék továbbtanulni, és ha épp találok munkát, akkor közben dolgozni is.

Szeretek a családommal lenni, a mindennapjaimat pedig csendességgel, Istennel kezdem. Szeretek mindent eltervezni és időben gondolkodni.

– Mi a fontossági sorrend az életetekben: hit, család, barátok, munka, pénz, szórakozás, érzelem, béke, sport stb.?

Barbara: A legfontosabb számomra a családom. Nem gazdag családban nevelkedtem, viszont a szüleim mindent megtettek annak érdekében, hogy a legjobb nevelésben legyen részem, és talán mára már kimondhatom, hogy határozott és talpraesett nő lett belőlem. Keresztapám volt az, aki állandóan mondta, hogy tanuljak, aminek mostanra meglett az eredménye. Soha senkitől és semmitől nem riadtam vissza, ám rengeteg ember volt, akik segítették az utamat, amit ezúton is köszönök nekik…

Orsi: Isten, egészség, szeretet, család, barátok, környezettudatosság, sport, munka, szórakozás, nyugalom, egyenlőség, türelem, ismeretszerzés, béke, igazság.

– Milyen témák, dolgok, tevékenységek foglalkoztatják manapság leginkább a kárpátaljai fiatalokat?

Barbara: A Covid–19-világjárvány. Talán most ez az egyik legnehezebb időszak minden ember életében.

Orsi: Sport, önelfogadás, tudatosság, jövő.

– Mit jelent számotokra az, hogy kárpátaljai magyarok vagytok? Hogyan élitek meg kárpátaljai magyar fiatalként az itthoni mindennapokat?

Barbara: Céltudatosságot jelent mindenképp. Itt megtanul az ember kiállni magáért. A mindennapjaim tanulással telnek, és persze nagyon sok időt töltök a családommal is.

Orsi: Kárpátaljai magyarnak lenni felemelő és különleges. Igen, van, ami Kárpátalján nem kapható meg, de ha ide születtem, akkor miért lennék más? Büszke vagyok arra, hogy kárpátaljai magyar fiatal vagyok, és a mindennapokban is igyekszem mindent elérni/megtenni kárpátaljai magyarként. Kárpátaljaiként intézem az ügyeimet, szórakozom, szocializálódom, barátkozom, és én ennek örülök.

– Idézzétek fel eddigi legjelentősebb teljesítményeteket az életben!

Barbara: A sikeres felvételi vizsgám a szakgimnáziumba. Számomra itt kezdődött az úgynevezett nagybetűs ÉLET…

Orsi: Februárban a Rákóczi-főiskola Szakgimnáziumában megvalósult az Óvodapedagógusok gyakorlati konferenciája, amelyet szűk körben ugyan, de a mi évfolyamunk szervezett és tartott meg. Örültem, hogy egy komoly dolog részese lehettem, és segíthettem az előkészületekben.

– Ti milyen narratívát képzeltek el, amely által a kárpátaljai magyarság „felemelkedhetne”? Milyen új ötletekkel lehetne itthon tartani a fiatalokat?

Barbara: Sokkal több tanintézmény kellene, hiszen eléggé szűkös a lista. Továbbá fejlettebb egészségügy. Ilyen fizetések mellett sokkal alacsonyabb árak kellenének, hiszen mostanság már az olcsó is nagyon drága lett. A falvakat fejleszteni, modernizálni kellene munkalehetőség terén, hogy kialakuljon egy bizonyos egzisztencia.

Orsi: KÖZÖSSÉG. Egy olyan közösség, ahol mindenki felszólalhat anélkül, hogy kinevetnék. Ahol mindenki felszabadult lehet, s nem kell félni attól, hogy amint kiteszi valaki a lábát, kibeszélik őt. Ne ítélkezzenek a közösség tagjai, és senkinek se kelljen azt éreznie, hogy meg kell felelnie másoknak. Jobb életkörülmények, egyenlőség, félrevezetés és átverés nélküli élet.

Az ötletek terén a fiatalság érdeklődését kell kielégíteni. Fejleszteni kellene az ukrán nyelv oktatását, szükség lenne diákmunka-lehetőségekre és természetesen munkalehetőségre, hiszen ezek hiányában hagyják el az emberek szülőföldjüket, Kárpátalját.

– Mit jelent igényesnek lenni? Kárpátaljára jellemző-e ez? Miben nyilvánul meg leginkább?

Barbara: Ha valaki ad magára, tehát nem hanyagolja el magát. Kárpátaljára ez jellemző, hiszen gyönyörű helyen élünk. Rengeteg mindenben megnyilvánul: csodás főiskola, fejlődő városkép, szép környezet.

Orsi: Tiszta, letisztult, szép. Szerintem Kárpátalja egyes helyei igényesek, viszont a legtöbb helyen igénytelen a környezet, mert koszos és rendezetlen. Persze, ez nemcsak a kormány hibája, hanem az embereké is, akik nem tudnak „normálisan” élni a szülőföldjükön.

– Hogyan lehet Kárpátalján sikeres egy fiatal? Mi a véleményetek erről?

Barbara: Ha vannak mellette olyan támogató emberek, akik elősegítik az útját. Mindig kell, hogy legyen egy olyan személy, aki támogatja a másikat.

Orsi: Egy fiatal akkor lehet sikeres, ha van célja, és azt meg tudja valósítani. Persze, a siker sok mindentől függ, nem biztos, hogy egy tanult ember lesz sikeres. Lehet, hogy egy olyan fiatal lesz sikeres kárpátaljaiként, aki nem tanult szakmát, de van akarata, és minden nehézséget leküzd. Kárpátaljaiként ki kell tartanunk céljaink mellett, hisz csak így érhetjük el azokat. Hinni és küzdeni kell.

– Mit jelent számotokra a kereszténység, a hit? Ki számotokra Isten?

Barbara: Magát a reményt. Isten az, aki elé bármilyen problémával fordulhatok, és abban ő segít is, hiszen amikről kisgyermekként álmodoztam, mára minden megtalált. Az egyik kedvenc igeversem: „…hitben járunk, nem látásban.”

Orsi: Kereszténység – hit, öröm, szeretet, Isten. Hit, hogy bízom és hiszek akkor is, ha én nem úgy gondolom, viszont tudom, hogy hinnem és cselekednem kell.

Számomra Isten iránymutató.

– Melyek azok a kompetenciák, értékek, amelyek által leginkább különböznek a kárpátaljaiak másoktól?

Barbara: Talpraesettek vagyunk, megtaláljuk a helyünket a világban, mindig csak megyünk előre, és tapossuk az utunkat. Nagyon vendégszeretőek és barátságosak vagyunk.

Orsi: Elsősorban a nyelvi, a kommunikatív, a szociális, illetve személyes kompetenciák terén. A kárpátaljai embereknek megvannak a saját szokásaik, hagyományaik, amelyek meghatároznak bennünket. Tehát van különbség.

– Megfelelési kényszerben élnek a kárpátaljaiak?

Barbara: A mai világban mindenki megfelelési kényszerben él. Mindig meg akarunk felelni valaminek vagy valakinek, hiszen ilyenné vált a társadalmunk. Úgy gondolom, ha önmagunkkal elégedettek vagyunk, az már félsiker.

Orsi: Nemcsak a kárpátaljaiak, hanem sokan rajtunk kívül is.

– Mit ajánlanátok a fiataloknak? Milyen megoldásokat keressenek, milyen irányba mozduljanak el az itthon boldogulás reményében? Mit tegyenek és mit ne?

Barbara: Tanuljanak minél többet. Képezzék magukat, ahol csak tudják, legyen akár 2-3 diploma a kezükben. Akkor már biztos, hogy boldogulnak az életben. Éljenek meg minden napot, és minden napból hozzák ki a legtöbbet.

Orsi: Mindenképp válasszanak olyan szakmát, melyet szeretnek, és azt tanulják ki. Hiszen a jövőben ezt a tudást bármikor és bárhol felhasználhatják, boldogulhatnak itthon. Viszont „emberként” is állják meg a helyüket: legyenek kedvesek, lelkiismeretesek, és tudjanak szeretni mindenkit, legyenek elfogadóak. A jövő sok nehézséget tartogat, és sokszor azt gondoljuk, hogy ezt nem bírjuk ki. De miért torpannánk meg, ha nehézségbe ütközünk? Hiszen van segítségünk. Ha Istenben hiszünk és bízunk, akkor miért bizonytalanítana el egy nehéz helyzet? Miért nem kérjük a segítségét? Érdemes elgondolkodni rajta.

– Ki az a személy, akire mindig is felnéztetek a településeiteken vagy közvetlen környezetetekben?

Barbara: Az édesanyám. Csodálom, hogy mennyire erős asszony, és hogy sosem fáradt. Továbbá hálás vagyok a tanáraimnak, akik mindig motiváltak engem. Köszönöm nekik, mert most az vagyok, aki mindig is lenni szerettem volna.

Orsi: Egyetlen személyt nem tudnék kiemelni, mert a családom az, akire felnézek. A nővéremre, akitől sok mindent tanultam és tanulok, apukámra és anyukámra, akik féltő szeretettel nevelnek engem és testvéreimet, az öcsémre, aki ilyen piciként is őszinteséggel fordul hozzám, és immár a barátomra, aki mindig biztat és hisz bennem.

– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Barbara: Szeretnék legalább két diplomát szerezni. Továbbá elérni minden álmom, a későbbiekben egy vállalkozást nyitni. Ezenkívül egy gyönyörű családban látom magam. Mindenképpen szeretnék gyereket és egy szerető férjet magam mellé.

Orsi: A jövőben szeretnék tanárként elhelyezkedni, és ha időm és energiám engedi majd, akkor több diplomát is; új tapasztalatokat gyűjteni, új dolgokat tanulni és kipróbálni. Emellett mindenképp szeretnék egy vállalkozást indítani, illetve formálni önmagam. És persze szeretnék egy boldog családot is.

Dankai Péter